Főoldal
Rólunk
Történetek
Hírek
Sikerlisták
Felhasználók
Segítség

Üdvözlünk a Polcon!

Csatlakozz olvasást kedvelő közösségünkhöz! Légy tagja egy olyan csapatnak, ahol akár íróként is kipróbálhatod magad. Regisztrálj és tedd fel a polcra te is saját történeted, vagy csak böngészd másokét, akár tableteden vagy mobilodon is. Olvasó felületünket személyre szabhatod, hogy minden helyzetben kényelmesen ugorhass kedvenc történetedbe.

Lex H. Caulfield 2018. április 15.

Synus

“Ha a hadviselők életvezetési szakkönyveket írnának, akkor valami olyan gondolattal nyitnák az első fejezetet, hogy a világ folyása olyan, mint egy végtelen aknamező, az emberiség meg a balek, aki mindig megtalálja a következő aknát. A talpával. A legutóbbi ilyen gyöngyszem is nagyot robbant a harmadik világégés képében, csaknem belehaltunk. Épp ezért gondolták az idealisták, a történészek, sőt, még az egyházi vezetők is, hogy az ember megunja az aknamezőn rohangálást, és valami értelmesebb hobbit néz magának. Például megtanul békésen együtt élni a társaival akkor is, ha azok valami genetikai változás során többek lesznek az egyszerű Homo sapiens sapienseknél – ez már nehéz feladatnak bizonyult.”
Ezek a különleges teremtmények lettek a synusok. Hallásuk kifinomult, képesek manipulálni a hanghullámokat, és immunisak a Földön végigsöprő járványra. Mikor az emberek szervdonorként rabosították őket, csak ez utóbbi tulajdonságukkal voltak tisztában. Kitört a lázadás, ami lassan háborúba torkollott, és az emberiség ismét a végnapjaihoz közeledett.

Nos, ebbe a világba csöppentem én, Zoe Sanders. Frissen végzett diplomataként azt az aprócska feladatot kaptam – igazából kiharcoltam magamnak -, hogy kössek fegyverszünetet a boncolások ellen fellázadó synusok és az aknakereső emberhorda között. A Föld egyetlen államában immáron négy éve csend honolt, a békét a szerződés és az Elkülönítők Egysége tartotta fent az emberi területeken élő synusok deportálásával. Az egyetlen zavar a rendszerben a titokzatos renegát, Black Seymour volt, aki az Egység katonáinak lemészárlásával tüntetett fajtársai kitoloncolása ellen. Kézre kerítésével engem bíztak meg, de érdemleges nyomok híján nehezen tudtam haladni, és az áldozatok száma egyre csak nőtt.

Aztán egy szép napon pont ez a Seymour mentette meg az életemet. Tipikus.

7 komment

Hírek

Átmeneti e-mail címmel leadott szavazatok

április 11, 2018

5 hiba, amit írás során vétettem

április 1, 2018

Csatlakozz Facebook csoportunkhoz, és vegyél részt a döntéshozatalban

február 25, 2018

3 lényeges különbség a nyomtatott regények, és az online folytatásos regények között

február 12, 2018

5 tipp több nézőpontú történet írásához az olvasó figyelmének fenntartásával

január 18, 2018

Ajánlók

S. - Nyomozás egy könyvtári könyvben

március 29, 2018

A csodálatos Waverley-kert - Romantika az almafa árnyékában

február 18, 2018

A Mediátor 1 - Suzie és a szerelmes kísértet

december 28, 2017

Battle Royale - Ölsz vagy megölnek

december 20, 2017

Mr. Mercedes I.

november 24, 2017