Ha azt mondom, romantikus irodalom, az emberek rögtön a giccsesen nyálas, vagy a mostanában egyre divatosabb szexuálisan túlírt, ám továbbra is giccses történetekre asszociálnak. Pedig a romantika lényege nem ezekben a történettípusokban keresendő. Attól ugyanis, hogy egy könyv romantikus besorolást kap, mivel a cselekménye középpontját egy szerelmi történet adja, nem lesz egyértelműen cukros, vagy épp pornográf. Sőt, a kifejezetten jó romantikus könyvek, távol állnak ezen szélsőségektől, mint az aktuális kötet, A csodálatos Waverley-kert.

Ez a könyv 2010-ben jelent meg magyarul a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Nem mondanám, hogy teljesen elhanyagolt történet, mert az író, Sarah Addison Allen további munkái sorra jelennek meg hazánkban, mégis úgy érzem, hogy egy kicsit megbújik a sok kevésbé klasszikusan romantikus olvasmány között.

Fülszöveg:

„A Waverley család tagjai mindig is különös emberek voltak. Sajátos képességeiknek köszönhetően még szülővárosukban, az Észak-Karolina állambeli Bascomban is idegenekként kezelik őket. Még a kertjük is messze földön híres makacs almafájáról, mely jövőbelátó almákat terem, és ehető virágairól, melyek különleges hatással vannak arra, aki elfogyasztja őket. A Waverley-k generációi gondozták már ezt a kertet. Múltjuk a földjébe ivódott. Ahogyan a jövőjük is.
Claire Waverley sikeres party-szerviz vállalkozást működtet: különleges növényeiből ételeket készít. Sarkantyúvirágból, ami segít megőrizni a titkokat, és árvácskából, ami szófogadóvá teszi a gyerekeket, tátikából, amitől azt reméli, sikerül elterelnie magáról szerelmes szomszédja figyelmét. Megismerkedhetünk hajlott korú nénikéjével, Evanelle-lel is, aki arról híres, hogy meglepő ajándékokat osztogat mindenkinek, melyek később hátborzongatóan hasznosnak bizonyulnak. Ők a Waverley-k utolsó leszármazottai, és persze Claire rebellis húga, Sydney, aki az első adandó alkalommal elmenekült Bascomból, magára hagyva Claire-t, ahogyan anyjuk is tette évekkel korábban.
Amikor Sydney váratlanul hazatér saját kislányával, Claire csendes élete a feje tetejére áll – a védelmi vonallal együtt, melyet oly gondosan húzott meg sebezhető szíve körül. Amikor a két testvér ismét együtt él a házban, ahol felnőttek, Sydney számba veszi, mi mindent hagyott maga mögött, Claire pedig minden erejét megfeszítve próbálja begyógyítani a múlt sebeit. És a testvérek hamarosan rádöbbennek, hogy meg kell tanulniuk, hogyan bánjanak az örökségükkel és egymással, ha valaha még otthon szeretnék érezni magukat Bascomban.”

Ez a könyv minden részében romantikus és csodálatos. Remek stílusban íródott, ami könnyedén és rövid idő alatt beszippantja az olvasót. Egyszerűen élvezet olvasni, olyan gördülékenyek ezek a szépen megfogalmazott sorok, közben pedig egy kellemes hangulatot teremtenek, amelyet a szereplők és cselekmény csak tovább erősítenek.

Mondhatnám családtörténetnek is, hiszen mégis csak egy szűkebb értelemben vett család mindennapjait lehet olvasni a lapokon, mégis több kicsit ennél. Több benne a kellemes hétköznapiság, mert bár van konfliktushelyzet és probléma, amelyet meg kell oldani, semmi eget rengető, világmegváltó nem történik benne. Csak a szokásos gondok, amelyeket az élet az emberek elé gördíthet, vagy épp amelyeket az emberek egymás elé gördítenek. A könyv ettől hiteles és otthonos.

A szereplők könnyen megkedvelhetők, főleg a főhős, Claire, akinek kétségei, gondolatai tökéletesen érthetők és passzolnak ebbe a kisvárosi környezetbe. A párbeszédek remekek, kellemes humoros fűszert adnak a történetnek. Nincs felesleges töltelékkarakter, mindenkinek megvan a maga helye és szerepe.

No, de mi az, amitől igazán romantikus ez a történet? Mitől lesz kiemelkedő a sok szerelmi sztori között? Természetesen a főbb szerelmi szálától és annak vezetésétől. Az írónő tökéletesen eltalálta azt a hangulatot, azokat a szavakat, érzéseket, gesztusokat, amelyektől egy szerelem hitelessé és igazán érthetővé és átérezhetővé válik. Claire és Tyler románca persze tartalmazza a szokásos elemeket, mégsem válik kliséssé. Egyértelmű, hogy vonzódnak egymáshoz, egyértelmű, hogy össze kell jönniük, ám az is egyértelmű, hogy ez nem fog egyik napról a másikra megtörténni. Ők ugyanis hiteles, valósághoz hű karakterek, akiknek megvannak a maguk kétségei és problémái. Akik fokozatosan ismerik meg egymást és nem időhúzás vagy helykitöltés miatt járnak hosszabb násztáncot, hanem, mert számukra ennyi idő kell ahhoz, hogy szerelmük kibontakozhasson. Épp ezért nem tűnik úgy, mintha a lány csak kéretné magát, mert a vívódás érthető és az olvasó úgyis drukkolni fog, hogy a megkedvelt szereplők egymást is igazán megkedveljék.

A szerelmi szál tehát remek és romantikus, ám ennyiben nem merül ki a történet varázsa, mert akad benne más jellegű bűbáj is. Ahogy a fülszöveg ígéri, mégsem teljesen hétköznapi emberekről szól ez a kötet. Feltűnik a sorok között egy csipetnyi mágia, amely tovább fokozza a romantikus hatást. Természetesen nem kell nagy és látványos mágiára gondolni, mert a könyv ezen a ponton is megőrzi hitelességét. A varázslat egy almafa és egy falatnyi hétköznapi babona és apró-cseprő csodácska formájában van jelen. Minden mágikus csillanás köthető a boszorkánysághoz vagy a körülmények véletlenszerű összejátszásához. Az olvasó tehát maga döntheti el, hogy a szereplők természetfeletti képességekkel bírnak, vagy puszta sorsszerű gondviselés áll a dolgok hátterében.

Ez a finoman belecsempészett varázslat a főhős munkájával összefüggésben bontakozik ki igazán, vagyis elkönyvelhető akár gasztronómiai bűbájnak is. A történet tele van ételezzek, ízekkel, receptekkel, hogy az olvasó kedve nem csupán a szerelemhez, hanem egy finom fogáshoz is megjön tőle.

A csodálatos Waverley-kert tehát valóban csodálatos, egy finoman románccal és néhány elvarázsolt almával. Ha valaki klasszikusan romantikus olvasmányra vágyik tele kedvességgel és hétköznapi csodával, akkor nem fog csalódni. Konyhatündérek és házi boszorkányok polcának kötelező darabja.