Főoldal
Rólunk
Történetek
Hírek
Sikerlisták
Felhasználók
Segítség

Ajánlók

A Hold színe – Egy boldog pillanat

Szellem

május 5, 2018

Vannak olyan könyvek, amelyek az olvasó fantáziájára hatnak, vannak amelyektől megjön a kedve kipróbálni ezt-azt, vannak amelyek csupán szórakoztatnak és néha vannak olyanok is, amelyek közvetlenül az ember lelkére hatnak. Utóbbiak azonban nagyon ritkák és időnként el is bújnak. Megbújnak a könyvespolcon, esetenként megtévesztik az olvasót egyszerűségükkel és szeszélyesek is, mert csak akkor csillantják meg a bennük rejlő különlegességet, amikor épp a kedvük úgy tartja. Szóval a szemfüles olvasónak jókor kell lennie jó helyen, hogy egy ilyen kötetet kézbe vehessen. Most súgok egy kicsit és leleplezem az egyik ilyen remekül elbújt könyvet, A Hold színét.

Ezt az aprócska kincset egy görög írónő, Alkyoni Papadaki alkotta meg 1991-ben és a Kariosz Kiadó hozta el hazánkba 2001-ben. Kisméretű, vékony kötet, mindössze 152 oldal. Megbújik a könyvesboltokban, a katalógusokban, a könyves fórumokon, így nem hiszem, hogy sokan hallottak volna róla, ám ez az igazi léleksimogató kincsek alaptulajdonsága. Meg kell találni őket, mert mint említettem, szeszélyesek.

Fülszöveg vagy inkább írói előszó:

“Krétán ​születtem egy faluban, közel Chaniahoz. Az apám tanító volt, az anyám javíthatatlan álmodozó. Sanyarú gyerekkorom volt, s így már korán szükségét éreztem, hogy rátaláljak az ösvényre, amely messze visz. Miután Chaiaban a francia karon diplomát szereztem, Athénba jöttem, hogy új világra leljek. Fellázadtam, ám a sok harccal végül semmire sem mentem. Egy nap azt mondtam magamnak: „olyannak fogadd el az életet, amilyennek kaptad!” És megbékéltem a sorssal. Nyertem is, veszítettem is eme döntésem által. Csakhogy épp erről szól az élet. Az elemi iskola első osztályában kezdtem az írást. Leghamarabb egy levelet fogalmaztam Istenhez. Az igazság az, hogy sokszor és elszántan foglalkoztatott a gondolat, miszerint felhagyok az irodalommal. Túl nagy teher volt a művészet az én vállamon. Aztán maradtam mégis. Úgy látszik, időről-időre születnek olyanok, akik vállalják a szavak jelentette terhet. Holnap új nap virrad, fiam. Mosakodj meg, igazítsd el a hajad, dúdolj egy kis dalt, és indulj. Semmi mást nem mondhatok, olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szerettem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább… Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között. Gyere, igyunk még egy utolsót!”

Ez a könyv igazi művészet. A szerző gyönyörűen formálja a szavakat, így minden sorában lehet találni valami szépet, valami felemelőt vagy épp valami igazat. Közben pedig egy olyan történetet mesél el, ami egyszerre valóságos, szomorú és mégis felemelő. Épp ezért ezt a könyvet megfelelő hangulatban és megfelelő időben kell olvasni, hogy az ember egyszerre tudja értékelni a szépségét és a sötétségét.

Nem mondom, hogy könnyű olvasmány, mert az elmesélt család története sem könnyű. Nem mondom, hogy felvidul tőle az ember, mert látni ahogy a szívednek kedves karakterek szenvednek, cseppet sem vidám. Mégis pozitívan hat az ember lelkére. Olyan sok szép és jó gondolat van benne. Olyan sok benne a szeretet, a hit és a törődés és mindez olyan szépen van becsomagolva már-már versbe illő szavakba, hogy az olvasó lelke felfrissül tőle.

Üdítő könyv és ez elsősorban a cseresznyefa és a csillag beszélgetéseinek köszönhető. Ezek a részek igazi csemegék, mesék felnőtteknek. Azonban tudom, hogy ez a fajta költőiesség nem mindenki számára élvezhető és könnyen befogadható. Bármennyire is rövid ez a könyvecske, ízlelgetni és emészteni kell, mert egyszerre gondolkodtat el, facsarja össze az ember szívét és tölti fel a lelkét pozitív üzenettel.

Tehát nem egy könnyed esti olvasmány, nem is lehet igazán körülírni milyen, mert az ilyen könyveket át kell élni. Igazi kincs, de csak akkor ha a megfelelő ember kezébe kerül a megfelelő időben. Épp ezért nem mondhatom, hogy mindenki rögtön kezdje el olvasni, csak javasolom, hogy legyen ott a polcon. Megbújva a többi könyv között, kéznél, ha az ember lelke készen áll egy kis frissítő csemegére.