Főoldal
Rólunk
Hírek
Sikerlisták
Felhasználók
Segítség

Ajánlók

A Mediátor 1 – Suzie és a szerelmes kísértet

admin

december 28, 2017

Meg Cabot nevével még tinédzser koromban találkoztam először. Arra már nem emlékszem, hogy hogyan kerültem kapcsolatba az írónő könyveivel, de arra viszont igen, hogy sokakkal ellentétben, én nem a Neveletlen hercegnő naplója alapján vetettem bele magam az írásaiba, habár később ezeket is elolvastam. Gimnáziumi éveim meghatározó romantikus könyveit köszönhettem neki, és ennyi év távlatából is nosztalgikus érzés kerülget, amikor visszagondolok a Mediátor sorozatra, ami szinte beszippantott tizenhat évesen.

A Mediátor első kötete 2000-ben jelent meg. Magyar alcíme Suzie és a szerelmes kísértet nekem már gimnazista koromban is kicsit banális volt, és most utána nézve az eredeti címe a Shadowland, sokkal hívogatóbbnak tűnik, még ha magyar címe a történet szempontjából kicsit konkrétabb ráutalással is bír. Most karácsonykor estem neki újra az első kötetnek. Fel akartam avatni az ajándékba kapott eBook olvasót, és erre a történetre esett a választásom. Mostanában nem egyszer jutott eszembe a A Mediátor sorozat, és a mindössze 248 oldalas első rész, pár órámba telt csak.

“Meghaltál. Nincs itt semmi keresnivalód.”

Suzannah éppen most tett meg néhány ezer kilométert New Yorkból Kaliforniába csak azért, hogy egy rakás lökött fiúval (a mostohatestvéreivel) lakjon egy fedél alatt. Még ki sem pakolt, az anyját máris megríkatta, ráadásul egy kísértet ücsörög a hálószobájában. Szó se róla, Jesse igen vonzó kísértet, de a lényeg nem ez. Az élet az elmúlt tizenhat évben nem volt egyszerű. Hát persze, hogy nem, mert Suzannah mediátor – ő foglalkozik azokkal, akik a talpukat feldobván egy kis khm… “felfordulást” hagynak maguk után. Még szerencse, hogy Jesse nem veszélyes. Heatherrel, a feldúlt kísértetlánnyal ellentétben, aki Suzannah új középiskolájában kísért…

Aki ismeri a Szellemekkel suttogó című sorozatot, annak nem lesz idegen ez a történet sem. A fentebb idézett fülszöveg tökéletesen felvázolja a hét teljes részből álló könyvsorozat alap koncepcióját, miszerint adott egy tizenhat éves tinédzser, akinek az a különleges képessége, hogy kapcsolatba tud lépni a holtakkal. Azért ezt a megfogalmazást választottam, mert Suzie nem csak egyszerűen látja őket, és beszél velük, hanem gyakorlatilag mindent meg tud velük csinálni, amit egy élő emberrel is. Adott esetben, akár meg is tudja őket ütni.

A megfogalmazás olvasmányos, nincsenek benne hosszú leíró részek, és a cselekmény szinte mindig pörög. Az első rész például alig pár nap történéseit öleli fel. Mindemellett most már nem ütött akkorát a sztori számomra, mint tíz éve, és mondhatjuk, hogy ennek az az oka, hogy kinőttem a célközönség korosztályát, de ez nem fedi a teljes igazságot. A történet egy nagy váltással indul, a főszereplő új helyre költözik, félig új családja lesz, és új iskolába is kell járnia. Az évek során annyi történetet olvastam ilyesmi kezdéssel (és igen, én magam is beleestem már ilyen írói indításba), hogy kicsit sablonosnak találtam. Persze ezzel alapvetően nincsen nagy probléma, ha a történet szerzője a későbbiekben ebből a sablonból ki tud lépni. Meg Cabotnak valamennyire sikerül. A cselekmény azon felül, hogy a főszereplőnek paranormális képességei vannak, nem egy átlagos tinédzser történet.

Heather, akit a fülszöveg és a magyar cím is említ, öngyilkosságot követ el, amiért a szerelme elhagyta. Ő alkotja az első rész fő feloldandó konfliktusát. Ha őszinte akarok lenni, emiatt a cselekményszál miatt egyáltalán nem aggódtam, tudtam, hogy a történet végére ez a probléma megoldódik. Az írónő azonban emellett a konfliktus mellett szépen elkezd építeni egy másikat, ami viszont hosszú lefolyású, végigvonul az összes könyvön, és ez válik szépen lassan a legfőbb cselekményszállá. Ez pedig Jesse, a Suzie szobájában lakó halott férfi szelleme.

Habár Mag Cabotnak több próbálkozása is van arra, hogy összeboronálja a főszereplőt másokkal, már Jesse első feltűnésénél egyértelmű az olvasó számára, hogy ő a szerelmi történet másik kulcsszereplője, bármennyi hímnemű is bukkan majd fel a történet során. Ezzel pedig nincs is semmi probléma. Annak ellenére, hogy szinte az első perctől kezdve egyértelmű a dolog, nincs elsietve semmi, és az olvasó ugyanúgy izgulhat a szereplőkért.

Suzie számomra kissé hebrencs, és meggondolatlan, de pont Jesse miatt nincs ezzel gondom, aki az ellenpólust képviseli. Hidegfejű és érett, így a mérleg nyelvei egyensúlyban vannak.

Annak ellenére, hogy azt gondolom nem az én korosztályom a célközönség, ajánlom az elolvasását az idősebbeknek is. Kellemes volt újra olvasni, és habár nem emlékszem pontosan a további könyvek cselekményére, biztos vagyok benne, hogy izgalomban és jellemfejlődésben nem lesz hiány.