Gyakran úgy nézek meg egy filmet, sorozatot, vagy úgy olvasok el egy könyvet, hogy az első találkozás pillanatában egyáltalán nem kelti fel az érdeklődésem. Elsiklik felette a figyelmem, igazán nem is tudatosul bennem. Aztán telnek a napok, és az adott film/sorozat/könyv újra és újra szembejön velem egy plakáton, egy bolt kirakatában, az Instagramot vagy Facebookot pörgetve, nekem meg szépen lassan elkezdi kapargatni a koponyám belső felét. Na, hát pont ugyanez a helyzet volt az Ismerősnek jelölt című könyvvel.

A borító körülbelül el is mondja az alap konfliktusát  a könyvnek, amivel nincs is semmi probléma. Sőt! A cím mellé biggyesztett két mondat volt az, ami alapján az egyik ebédszünetemben hirtelen felindulásból bementem a szemközti Libribe, és anélkül, hogy bármit is tudtam volna a könyvről a borítón kívül, megvettem. Még a fülszöveget sem olvastam el. Azért ti tegyétek meg:

Fülszöveg:

Kívántad már, hogy bárcsak megváltoztathatnád a múltad?

Maria ismerősnek jelölt a Facebookon.
Csakhogy Maria több mint huszonöt éve halott.
Vagy mégsem?

Louise a negyvenes éveiben járó elvált anya, egyedül neveli négyéves fiát, és belsőépítészként a saját vállalkozását vezeti. Az egyedülálló szülők elfoglalt, küzdelmes életét éli. Egy napon szívdermesztő e-mailt kap. Maria, a volt osztálytársa ismerősnek jelölte a Facebookon. Csakhogy Maria több mint huszonöt éve halott. Vagy mégsem?

Az 1989-es végzős középiskolás évfolyam osztálytalálkozóra készül, így Louise felveszi a kapcsolatot a volt osztálytársaival, hogy kiderítse, őket is bejelölte-e Maria… A múlt hirtelen nagyon is valóságossá válik, újra felszínre kerülnek a régi titkok, hazugságok, féltékenységek és elfeledett sérelmek. De vajon megjelenik-e Maria az osztálytalálkozón? Megoldódik-e a több évtizedes rejtély?

Tehát tökéletesen működött nálam a marketing. A cselekmény két szálon fut. Egy szál a jelenben, ahol a főszereplőnk egy többé-kevésbé sikeres, elvált anyuka, akinek egy négy éves kisfiú mindennapjairól kell gondoskodnia, a másik szál pedig ennek az anyukának a múltjába vezet, egészen pontosan a gimnáziumi éveibe. Megismerhetjük az akkori viszonyokat, ki kivel barátkozott, kinek mi volt a fontos, és ezt párhuzamba tudjuk állítani a jelen körülményekkel. Mi maradt meg az akkori kapcsolatokból, és ki mennyit változott (vagy éppen nem változott) azóta.

A múltbéli jeleneteket olvasva lehet rájönni, hogy a történet elég erősen igyekszik az iskolai zaklatások témakörét taglalni, mindazonáltal számomra több, kézzelfogható jelenetre lett volna szükség a múltból e téma kapcsán, hogy igazán komolyan tudjam venni a főszereplő jelenre is kivetülő vívódásait ezzel kapcsolatban. Ahogyan egyre több és több oldalt olvastam el a könyvből, arra jöttem rá, hogy túl sok mindennel akar foglalkozni. Az iskolai zaklatás alaptéma mellé még bekúszik a social médiában (konkrétan a Facebookon) történő képmutatás, valamint a végére a nemi erőszak témája is. Ez elég erős hármas, ezek a témák önmagukban is nehezen kibonthatóak, annyiféle elágazás rejlik bennük, egy könyvbe belesűríteni kicsit felelőtlenségnek hathat. Emiatt a megosztottság miatt kicsit úgy tűnhet az olvasónak, hogy minden témába csak belekap a történet, de egyiket sem képes igazán kibontani egy könyv keretén belül.

Az iskolai zaklatás nem egy könyv, film vagy éppen sorozat alapját adta már, és ez egy olyan téma, amelyet nem szabad ülni hagyni, mert a tinédzserek a mai társadalomban egyre jobban ki vannak téve ennek a veszélynek. Olykor hajlamosak vagyunk legyinteni, mondván, ez a probléma inkább Amerikát érinti, mintsem Magyarországot, pedig hivatalos statisztikák állnak a rendelkezésünkre ennek az ellenkezőjéről. Amellett, hogy – ahogyan azt korábban is említettem – több konkrétumra lett volna szükségem a múltbéli jelenetekből ezzel kapcsolatban, egy részem mégis elégedett volt kicsit, mert ebben a könyvben nem az áldozat szemszögéből lehetünk szemtanúi az eseményeknek. A konkrét tettekkel szemben a motiváció elég részletesen ki lett bontva, így egy kicsit elgondolkodhatunk a történet kapcsán azon, hogy akik ilyesmit követnek el, milyen befolyásolás nyomán jutnak el a tettlegességig. Számomra ez a szál volt a legerősebb a könyvben, és jó volt olvasni, hogy miféle befolyása lehet az ilyen tetteknek a lelkiismeretre felnőttkorban akkor, ha te magad voltál az elkövető. Éppen ezért valahogy nem tudok teljesen egyetérteni azokkal a fanyalgókkal, akiknek a könyv elolvasása után csak a csalódottság érzése maradt a fontos felvetülő témákon való gondolkodás helyett.

Ellentmondásos érzéseim ellenére faltam a sorokat, mert a stílusa könnyed és megkapó, és egészen az utolsó utáni pillanatban kapunk válaszokat az egész történet során az olvasót emésztő nyitott kérdésekre. A főszereplő tinédzser korában játszódó jeleneteket olvasva elég erőteljesen vissza kellett néznem a saját ennyi idős önmagamra, és el kellett töltenem pár másodpercet azzal, hogy tényleg ezek-e azok a kérdések, amelyekkel egy ennyi idős ember foglalkozik, és rá kellett jönnöm, hogy igen, azok bizony. Ha nem is ekkora súllyal, mint ahogyan a főszereplőnk átéli, de egy tinédzsernek teljesen más értékrendje van, mint egy felnőtt embernek, és ezt nagyon jól az arcunkba tolja az író emlékeztetésképpen.

Mindenféle tökéletlensége ellenére mindenképpen olvasásra ajánlom a könyvet, főleg, hogy ez az írónő első regénye.