Ajánlók

Mr. Mercedes I.

admin

november 24, 2017

Tudni kell rólam, hogy nagyon elfogult tudok lenni, ha Stephen Kingről van szó, és mondom ezt úgy, hogy tisztában vagyok vele, hogy King néha elég hullámzó teljesítményt tud produkálni. Rengeteg könyvét olvastam. A stílusa egyszerűen magával ragadó, még ha egyesek számára vontatottnak is tűnhet a sok leíró rész, ami valljuk be elég sokszor előfordul King könyvekben. Nála ugyanis nagyon fontos szerepet játszik a szereplők belső világa és az ezekhez szorosan vonatkozó elemeket szereti is kifejteni.

Így van ez a 2014-ben megjelent Mr. Mercedesben is. Erről a könyvről rengeteget lehetne beszélni önmagában is (mint a King könyvekről általában), de nem tudok egyszerűen elmenni amellett a tény mellett, hogy a 2017-es év egy kánaán volt a King rajongók számára, már, ami a filmipart jelenti. Sorozatosan jöttek a hírek arról, hogy újabb és újabb King történetek kapnak filmes adaptációt. Bevallom először kicsit húztam a számat, mert jó pár régi filmet megnéztem, és korábban nem nagyon sikerült King világát hitelesen előadni, tisztelet a kivételnek, most azonban úgy tűnt, hogy ez megváltozni látszik. Moziban láttam a Setét tornyot és az AZ-t is. Ez utóbbi szerintem különlegesen jól sikerült. A gyerek színészek zseniálisak voltak, és ezt azért merem kijelenteni, mert nagyon sok gyerekszínész számomra kegyetlenül idegesítő tud lenni. Továbbá boldogan vettem tudomásul, hogy Netflix is bedob a közösbe egy King adaptációt, a Gerald’s game-et, amely alapjául szolgáló könyv nálunk Bilincsben címmel jelent meg. Ennek ugyan csak a előzetesét láttam, de már az is meghozta a kedvem a film megnézéséhez, ezt azonban majd csak akkor fogom megtenni, ha a könyvet elolvastam. Ebbe a King körüli hírverésbe szinte észrevétlenül szivárgott be a Mr. Mercedes sorozat a számomra addig ismeretlen Audience Network jóvoltából.

Az első képek és trailer nagyon kecsegtetőnek tűntek. Pár éve olvastam a könyvet, amelyre méltán mondhatom, hogy lebilincselő történet. Az alap cselekmény két szereplő köré épül. Egy kegyetlen és elmebeteg gyilkos, és egy kiöregedett és nyugdíjba vonult nyomozó állnak a középpontjában. Mindkét karakter hihetetlenül eleven végig a könyv során. Egy pillanatra sem esik ki az író a szerepekből bármik is legyenek a körülmények, és gyakorlatilag minden egyes részletre odafigyelt King, ennek ellenére én egy percig sem éreztem vontatottnak. Az események általában pörögtek, de ha még sem, akkor is ott volt az a folyamatos megfoghatatlan feszültség.

„Egy pangó közép-nyugati kisvárosban, a fagyos kora hajnali órákban munkanélküliek százai állnak sorban az állásközvetítő előtt. Egyszer csak egy magányos sofőr a tömegbe hajt egy lopott Mercedesszel, visszatolat, majd újra gázol, aztán elmenekül a helyszínről, nyolc halottat – köztük egy csecsemőt – és tizenöt sérültet hagyva maga után.

Brady Hartfield alkoholista anyjával él a szülői házban. Vágyik a mámorra, amit a Mercedes volánja mögött, a halálosztó szerepében érzett, ezért újabb, még ördögibb merényletre készül.

Amikor Bill Hodges, a nyugdíjas zsaru levelet kap a Mercedeses Gyilkostól, reaktiválja magát, hogy meghiúsítsa az immár ezrek életét fenyegető, őrült tervet, és innentől hajmeresztően izgalmas versenyfutás kezdődik az idővel…”

Európa könyvkiadó

A sorozatot most kezdtük el megnézni így az első benyomásaim következnek. A Bill Hodgest alakító Brendan Gleeson számomra tökéletesen hozza a lepukkant, egészségügyi problémákkal küzdő, magányos nyomozót, akinek agya hátuljában még mindig ott motoszkál egyetlen megoldatlanul maradt ügye, a Mercedeses Gyilkos. Nagyon emberi, a néző könnyen azonosul vele, minden hibájával együtt, merthogy van neki bőven. Eddig semmi olyasmit nem láttam tőle, ami távol állt volna a könyvből jól ismert karaktertől, pedig csak ezután olvastam, hogy maga Stephen King is már elég korán őt képzelte el a szerepre. A gyilkost, vagyis Brady Hartsfieldet játszó Harry Treadaway korábbi filmjeit nem láttam, így csak Mr. Mercedesként nyújtott alakításáról tudok véleményt mondani, ami eddig igen pozitív. Ugyan még vajmi keveset láttunk a sorozatból, de nálam már az előzetes fotók megjelenésénél meggyőzött. Könnyeden ugrál az anyuci kicsi fia szerepből a mentálisan eltorzult, de számítástechnikai zseninek számító gyilkos szerepébe. Ő egyébként magának Kingnek is tetszett:

„Szimpatikus  szereplő a sorozatban, tetszett, mert nyugtalanságot vált ki a nézőkből. Ő egy szörnyeteg, de a sorozat és Harry előadása azt próbálja kifejezni, hogy még a szörnyetegek is hősük saját maguknak.” – nyilatkozta King.

Remélem beváltja a hozzá fűzött reményeim, és nem megy el a végére valami teljesen könyvidegen irányba, de ha így is lesz, mindenképpen írok róla, bár tényleg nagyon remélem, hogy ilyen indítás után az ellenkezőjéről kell majd beszámolnom. És a második évad még ki sem jött…