Ajánlók

S. – Nyomozás egy könyvtári könyvben

Szellem

március 29, 2018

Kisregényt lehetne írni a különböző könyvtárak különböző állapotban lévő könyveiről. A lapok hol késői vacsorákról, hol forró reggeli italokról mesélnek, miközben egy szamárfüllel, szakadással, firkával magukon viselik olvasóik keze nyomát és időnként kisállatok jelenlétéről is beszámolnak, akár nyomokban (például egy szőrszál), akár egészben (mint egy bogártetem). Tele vannak emlékekkel, ki hol, kivel és mikor olvasta és néha tele vannak elhagyott dolgokkal: könyvjelzőkkel, levelekkel, blokkokkal, fecnikkel. Szóval a könyvtári kötetek nem csak egy történetet mesélnek el. Főleg akkor nem, ha gyárilag erre lettek elkészítve, mint J. J. Abrams és Doug Dorst heroikus "könyvtári könyve".

Ezt a különleges könyvet 2015-ben hozta el hazánkba a Geopen Kiadó. Megjelenésekor elég sok reklámot kapott, mégsem hiszem, hogy a híre elég gyorsan és elég messze terjedt volna. Pedig könyvimádóknak igazi csemege. 456 oldalnyi kaland, kihívás és vizuális élmény és bár elég nagy méretű kötet, tele szökni kívánó elemekkel, könnyű és kényelmes fogása van.

Fülszöveg:

„Fiatal lány kezébe kerül egy könyv, amelyet egy fiú kezdett el olvasni, lapszéli megjegyzéseket fűzve hozzá. A kommentárok arról tanúskodnak, hogy szerzőjüket lenyűgözi a történet és a rejtélyes író személye. A lány sem tudja kivonni magát a különös könyv hatása alól, és a margóra írva válaszol az ismeretlennek. Szokatlanul izgalmas, nem mindennapi levelezés kezdődik a két fiatal között, akik egyre mélyebbre ásnak egy rejtelmes eseményekkel és megfejtésre váró utalásokkal teli világban.

A könyv: Thészeusz hajója a címe egy termékeny író, V. M. Straka utolsó művének. Hőse S., a múlt nélküli ember, aki egyszer csak egy idegen hajó fedélzetén találja magát, és az elborzasztó legénység foglyaként hánykolódik ismeretlen vizek és partok, veszedelmek és megmenekülés, pusztulás és újjászületés, múlt és jelen, valóság és képzelet között.

Az író: Straka maga a 20. század egyik legnagyobb rejtélye. Rejtőzködő anarchista, azonosíthatatlan forradalmár, akiről mendemondák keringenek, és csak műveiből ismerheti meg a világ?

Az olvasók: Jennifer végzős egyetemista, Eric már végzett, de tovább tanulna, ha nem zárják ki. Mindkettejüknek szembe kell nézniük önmagukkal, kik is valójában és kivé válhatnak. És tudniuk kell, mennyire bízhatnak meg abban, akivel megosztják legbelsőbb érzelmeiket és félelmeiket.

S. a filmes J.J. Abrams hőse, akinek történetét a díjnyertes Doug Dorst írta meg. A könyv lapjainak margóján kibontakozó másik történet egy lány és egy fiú regénye. Két fiatalé, akik belekeverednek a náluk hatalmasabb, ismeretlen erők végzetes küzdelmébe. És nem utolsósorban Abrams és Dorst vallomása az írott szó iránti szenvedélyes szeretetről.”

Ez a kötet nagyon különleges.

Különleges a megjelenése. Díszdobozban, kemény kötéssel, a gerincén könyvtári jelzettel kerül az olvasó kezébe. Aztán, amikor az ember kinyitja, szembesül a többi különlegességével. Egyrészt össze van firkálva, hol tollal, hol ceruzával, hol kékkel, hol zölddel, hol pirossal. Aláhúzások, nyilak, aprócska rajzok teszik még kaotikusabbá a lapokat. Majd, ahogy pörögnek egymás után, úgy bukkannak elő az oldalak közé rejtett kincsek: egy levél, egy képeslap, egy szalvéta. Egyszerűen gyönyörű ez a pontos, aprólékos, kuszának tűnő, ám rendezett megjelenés. Meg is éri azt a megszokottnál borsosabb árat, amit a könyvesboltban elkérnek érte.

Különleges a történetvezetés. Nem mondom, hogy könnyű olvasni, mert meglehetős koncentrációt kíván. Egyrészt olvasni kell a nyomtatott történetet S.-ről, ami önmagában kihívás, mivel egy rejtélyekkel teli, időben és térben tág sztoriról van szó. Be kell vallanom, hogy időnként ráadásul kissé laposnak is érződik. Másrészt olvasni kell a lapszéli jegyzeteket, a másik történetet, a fiatalok levelezését, amely tele van olyan utalásokkal a szerzőre és műveire, amelyeket az olvasó nem feltétlenül ért. Plusz a jegyzetek nem mindig ugyanabban az időben keletkeztek, így itt is akad egy kis időbeli csapongás, nehogy az olvasónak könnyű dolga legyen, esetleg elbambuljon. A két történet tehát önmagában is figyelmet igényel, ám jön a csavar: párhuzamosan kell olvasni őket. Egyszerűen nem lehet elmélyedni egyik vagy másik történetszálban, hanem oldalanként ugrálni kell közöttük oda és vissza. A két történet ugyanis tökéletes párost alkot, külön darabosak, együtt azonban megadják ennek a különleges kötetnek a világát.

Különleges az elsődleges konfliktushelyzet is, a nyomozás és Straka kiléte. Rejtélyes és szövevényes. Különlegesek a szereplők, mert bár az olvasó alig tud róluk valamit, könnyen megkedveli őket, izgul értük és drukkol, hogy sikerrel járjanak.

Ez a könyv lényegében tehát egy kaland, egy rejtély, amit az olvasónak meg kell oldania. Nem mondom, hogy könnyű megfejteni, azt sem mondom, hogy gyorsan lehet vele haladni, ám azt igen, hogy érdemes megpróbálni. Főleg azoknak, akik mint a szerzőpáros egyik tagja, szenvedélyesen rajonganak az írott szavakért legyenek akár nyomtatva, akár firkálva.

Aki szeretne a polcán tudni egy „lopott” „könyvtári” könyvet és gazdagodna egy kreatív, tökéletes összhangú szerzőpáros művével, ne habozzon lecsapni rá.