Ajánlók

Sárkánycsalogató – A kotyogós kávéfőző hatalma

Szellem

június 14, 2018

Mikor megírtam a honlapra az első könyvajánlómat, tettem magamnak két fogadalmat: 1. Kizárólag olyan könyvekről írok majd, amelyek maradéktalanul tetszettek és biztos vagyok benne, hogy másoknak is tetszenének. 2. Nem írók sorozatokról. Utóbbi talán magyarázatra szorul, mert épp most készülök megszegni.

A többkötetes történeteknél felmerül néhány probléma:

  • Lehet ugyan külön-külön értékelni az egyes köteteket, ám az összbenyomás csupán minden egyes rész elolvasása után vonható le.
  • A második résztől felfelé a kritika óhatatlanul elárul néhány fontos cselekményszálat az előzményekből, pedig mindig törekszem rá, hogy senkinek se rontsam el a meglepetés érzését.
  • Tapasztalatom szerint eléggé megbízhatatlan, hogy egy sorozat minden része eljut-e az olvasókhoz, vagy épp félbemarad nem kis bosszúságot okozva a maximalista beállítottságúaknak.
  • Illetve volt már pozitív tapasztalatom az egyre javuló és javuló részekkel és negatív is, mikor az első pár kötet tetszett, a többi viszont papírpazarlásnak minősült.

Ezen okokból adódóan óvatosan bánok a könyvsorozatokkal és jobban pártolom azon történeteket, amelyek beleférnek egyetlen kötetbe. Igen, itt jön az ellentmondás, mert a Sárkánycsalogató egy háromkötetes sorozat első része. Hogy mégis írók róla, annak ismét két oka van:

1. Egyszerűen zseniális!  2. Önmagában, a folytatás nélkül is tökéletesen megállja a helyét.

A könyv 2016-ban jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. Virág Emília követte el, vagyis ízig-vérig hazai alkotásról van szó és terjedelme 328 oldalra rúg. A borító igazi vizuális kavalkád a kávéfüggők legnagyobb gyönyörűségére.

Fülszöveg:

„Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királylány kezét.
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.”

Tudom, tudom, a borító és a fülszöveg együtt azt sugallja, hogy ez a könyv rettentően elborult, de senki se legyen ennyire előítéletes vele. Illetve senki se legyen előítéletes Józsival és Bélával, mert nem csak angol nevek léteznek a világon és igen is lehet szimpatikus egy olyan főhős, aki a falusi élet lassan kihalásra ítélt nevét viseli magán. Persze, nekem is voltak fenntartásaim, ám amint belekezdtem a könyvbe, kútba is dobtam az összeset.

A külföldi könyvek mellett a magyar írók művei kissé el vannak nyomva és még jobban el vannak nyomva azon alkotások, amelyek mernek hazai alapanyagból dolgozni. Ezért is egyedi ez a történet.

Az olvasó itt megkapja mindazt, ami magyar fantasy alapja lehet: népmesei motívumokat; cifra, barokk szitkozódásokat; a magyar monda és mesevilág színe-javát és persze a jelenkori nagyvárosi életet. Ettől a történet otthonos, a szerethető szereplőktől kedves és a nem szokványos szituációktól – hiszen ki gondolta volna, mit tesz egy sárkány, ha szembejön a villamos – rettentően vicces is.

A cselekmény maga nem túl bonyolult, az említett népmesékből ismert, jól bevált rutinra építkezik, mégis végig fenntartja a figyelmet. A több szálon futó történetvezetés jót tett neki és szépen összecsengett a fináléra.

A szereplők szintén hozzák a hazai formát a másnapos egyetemistától, a dühös barátnőn át a számító marketingesig. Mindegyikük szórakoztató és kedvelhető figura. Még a negatív karakterekben is van valami bájos, ha más nem, az, hogy lehet a kárukra nevetni. A párbeszédeik pedig remekül lettek megkomponálva. Kellően szarkasztikusak, néhol abszurdak, mégis hétköznapian egyszerűek, leszámítva a mágus szitokáradatait. Ráadásul a mesebeli világ és a mai modern Budapest összeütköztetése is pont elég okot adott a vidámságra, ezért lett ez a könyv rettentően szórakoztató. Na, meg azért mert ugyanolyan könnyedséggel kezel mindent és egyetlen percig sem veszi komolyan magát. Nem is kell, mert pont ettől zseniális!

A Sárkánycsalogató tehát egy humoros, kedves regény és annyira magyar, mint az Erős Pista. Bátran ajánlom mindenkinek, mert vétek lenne, ha pont ez a könyv hiányozna egy hazai könyvmoly polcáról.