Szeretem a pörgős regényeket, melyek sok háromdimenziós szereplőt vonultatnak fel, és több szemszögből íródtak. A több nézőpontból íródott könyvek, könnyen kiragadhatják a történetből az olvasót, zavarosak lehetnek, és olyan érzést kelthetnek az olvasókban, hogy eltávolodnak a főszereplőtől. Íme, hogy én mit teszek, hogy fenntartsam az olvasók figyelmét.
Minden szempontból gazdagítani kell a történetet
Az olvasóknak törődniük kell a karakterrel, amiről olvasnak. Ha több nézőpontot használsz, minden szereplőnek kell, hogy legyen célja. Humort és objektivitást adhatnak a történetnek. Az én szereplőim általában öt percet töltenek a „színpadon”, még akkor is, ha emiatt fel is kell áldoznom egy kis intimitást a főszereplővel. Addig, amíg erős és érdekes karaktert hozol létre, akinek érdemes drukkolni, nem járhatsz rosszul.
Minden külön nézőponttal rendelkező karakternek eltérő hangja kell, hogy legyen, eltérő tulajdonságokkal, nézetekkel, célokkal
Mindenképpen hitelesnek kell maradniuk saját magukhoz a szereplőknek, ami azt jelenti, hogy mint írónak, tudnod kell, hogy pontosan kik is ők. Mindegyiknek meg kell lennie a saját háttértörténetének, és végig kell haladniuk a saját kis útjukon, amivel a főszereplőt segítik. Például én szeretem a fiatalabb karaktereket a regényeimben. Ez az egyik módja annak, hogy fiatalabb olvasókat is megnyerj magadnak, és fiatalosabb világnézetet biztosíts a történetnek. Ha nincsenek körülötted tinédzserek, akkor végezz kisebb kutatást, hogy megragadd a perspektívájukat. Ellenkező esetben az olvasók elvesztik az érdeklődésüket, elbizonytalanodnak, és felületesen olvassák el ezeket a részeket, hogy minél előbb egy érdekesebb nézőponthoz érjenek – vagy ami rosszabb, abbahagyják a könyv olvasását.
Minden nézőpontnak jó, ha van egy saját, különálló fejezete
Nem csak azért, mert ez segít megakadályozni, hogy az olvasó összezavarodjon, hanem azért is mert így nagyobb eséllyel fognak kötődni egy-egy karakterhez. Fenntarthatod a figyelmet azzal is, ha valamilyen szívszorító eseményben hagyod a karaktert, lehetőleg valami sorsfordító élethelyzetben, mielőtt a következő részre lépsz – így az olvasó buzgón tudni akarja majd, hogy mi fog történni legközelebb. Mindig emlékezz azonban arra, hogy minden egyes jelenet, nem számít melyik nézőpontban vagy éppen, előrébb kell, hogy vigye a történetet, és valamilyen értelmes módon kapcsolódnia kell a többi nézőponthoz.
A karakterek saját cselekményének íve előre kell, hogy lendítse a fő konfliktust
Bár minden karakternek meg van a saját problémája, félelmei, és vágyai, minden cselekményvonalnak valamilyen módon össze kell fonódnia a főszereplő fő konfliktusának feloldásával. Ellenkező esetben nem tudod a több nézőpontot egy regénnyé alakítani. Átfedésnek kell lennie, még ha a végkifejlett nem is kielégítő minden karakter számára (például: valaki, aki börtönben végzi).
Különböző perspektívákkal való kísérletezés
Melyik nézőpont fogja a legtöbbet hozzáadni a jelenethez? Írd meg, vagy körvonalazd a jelenetet több mint egy karakter nézőpontjából mielőtt eldöntenéd, hogy melyiket akarod használni. Mikor felfeded a sorozatgyilkos kilétét, a jelenet sokkal érdekesebb, ha a magánnyomozó szemszögéből van elmondva, akinek az egész karrierje az eltűnt gyermektől függ? Vagy akkor, mikor a feszültség és a bizonytalanság a tetőfokára hág, amikor az új skizofrén haverja bukkan rá az őrültre néhány órával korábban?
Egy több nézőpontra épülő történetet írni bonyolult lehet, de ha időt szánsz arra, hogy érdekes karaktereket alakíts ki, mondjuk csinálsz egy kis előtervezést mielőtt írni kezded a jeleneteket, és minden nézőpontban olyan helyzetben hagyod a karaktereket, hogy az olvasó izgulhasson értük, akkor egy izgalmas utazásra viheted őket.
Néhány példa több nézőpontú történetre:
Tíz kicsi néger – Agatha Christie
A tetovált lány – Stieg Larsson
Lizzy Gardner Sorozat – T.R. Ragan
Faith McMann Trilógia – T.R. Ragan
Forrás: Writersdigest