November 11-én került megrendezésre a III. Országos Star Wars rajongói találkozó, melynek a Lurdy Ház adott otthont. Töredelmesen bevallom, hogy körülbelül két évvel ezelőttig nem láttam teljes egészében egyik filmet sem, viszont nyilvánvalóan tisztában voltam a jelenséggel. Gyakorlatilag nincs olyan hely, ahová, ha elmész, nem találkozol valamilyen formában a Star Wars valamilyen elemével. A boltban a reggeliző pehelytől a ketchupön át a pólókig szinte mindenre rányomják az ikonikus szereplők arcmását a minél nagyobb fogyasztás reményében. Merthogy igen, mindent el lehet adni ezzel a branddel, és ez nemcsak most van így, hogy a Disney szinte minden nap ontja magából az újabbnál újabb kis hírmorzsákat a következő filmekről. Tény, hogy reneszánszát éli a Star Wars széria, de a gépezet sohasem állt le, és ez szinte hihetetlen.

A Star Wars rajongói találkozón nagyon sok érdekességgel találkozhat az arra tévedő. Cosplayesek jönnek szembe az emberrel gyakorlatilag minden percben, régi és új játékok váltják egymást az eladói standokon, és úgy kell bepréselned magad az emberek közé, ha látni szeretnéd, hogyan fest teljesen pontos másolatot Luke-ról egy férfi airbrush technikával.

A hangulat adott, a szervezőkön pedig látszik, hogy profik, és nemcsak a Star Wars világában jártasak, hanem igyekeznek olyan előadásokkal is szolgálni, amik kicsit túlmutatnak a Star Wars jelenségen is.

Az egyik ilyen előadás volt, amelyen a Szukits kiadó két fordítójával beszélgettek. Azon felül, hogy természetesen a Star Wars regények fordításáról esett a legtöbb szó, bepillantást engedtek a könyvkiadók fordítási folyamataiba is.

Megtudhattuk például, hogy előfordul, hogy egy-egy könyvet nem egy ember fordít, hanem kettő, és mindkettő ugyanabban a pillanatban kapja meg a feladatot, csak az egyik éppen a könyv első felére, míg a másik a második felére. A munkára csupán néhány hónap áll rendelkezésre, és a Star Wars esetében a fordítók jóval hamarabb tudják a következő film történetét a könyv miatt, mint hogy az megjelent volna.

Szerintük egy magyar fordítónak igen nehéz dolga van, főleg, ha ez a fordítás angolról történik, ugyanis gyakran az, amit az angol anyanyelvű írók pár szóban ki tudnak fejezni, azt mi, magyarok gyakran jó pár sorban tudjuk csak megtenni.

Elárulták, hogy ők is gyakran szembesülnek azzal a váddal, amivel a filmek feliratait készítők is, miszerint a fordítás nem pontosan azt tartalmazza, amit az eredeti alkotás. Ezt szinte lehetetlen lenne elérni.

Ha tükörfordításban történne minden, akkor valószínűleg darabosnak és esetlennek tűnhetne egy-egy alkotás, ugyanis az angol nyelvű irodalom teljesen más stílussal rendelkezik, mint a sajátunk, és vannak kifejezések, amik egyszerűen nevetségesnek hatnának magyar nyelven.

Ennek ellenére vannak olyan emberek, akik tényleg időt szánnak arra, hogy összehasonlítsák szinte sorról-sorra az angol verziót a magyarral, hogy kényelmesen kritizálhassák úgy, hogy mit sem tudnak a munkafolyamatról.

Elárulták, hogy a címekkel is hasonló a szituáció. Vannak olyan alkotások, amelyeknél magától értetődik a magyar verzió, itt talán kicsit könnyebb is a dolguk, a legtöbb cím akár tükörfordításban is megállja a helyét, viszont hiába fordítható le egy az egyben egy könyvcím, ha azt már viseli egy másik. Ilyenkor igyekeznek olyasmit kitalálni, ami szorosan kapcsolódik a történethez.

A legnehezebb dolguk a képregények fordításánál van, ugyanis ott korlátozva van a rendelkezésre álló hely. Ilyenkor szinte lehetetlen elvárni, hogy minden ugyanúgy legyen, mint az eredeti verzióban. Bevallották, hogy némileg lehet csalni a szövegbuborékok méretével, de ugye ez is véges lehetőség.

Utólag jutott csak eszembe, hogy összefoglalót kellene erről írni, de legközelebb, ha ilyen előadás van a láthatáron, biztos vagyok benne, hogy jegyzetfüzettel a kezemben fogok beülni rá, mert nagyon sok kis érdekes infót tudhatunk meg belőlük a kiadók munkájáról.