Emlékezetvesztés (2006)

janerity

Kakashi döntése: A CSERE

2019. január 11.

A lány immár három napja pihent otthon. Nagyon vágyott már a küldetésekre, de a sensei ezidáig pihenésre intette. Most azonban az erdőbe hívatta. Sakura izgatottan lépett ki az ajtón. A szellő azonnal megcsapta arcát. Kellemes érzés volt. Nagy levegőt vett, és behunyta szemét. Magába szívta a tavasz üde frissességét és illatait. Eljátszadozott a gondolattal, vajon milyen küldetést fog a sensei elsőre adni nekik. Bár azt a fekete hajú fiút még mindig nem tudta hova tenni. Érezte az ürességet, de akárhogy próbált is emlékezni a fiúra, mintha valami kitörölte volna emlékeiből. Talán lehet úgy is volt…

A lány magabiztosan, és reménytelin nyitotta ki újra szemeit, majd hatalmasat sikított. A látvány nem volt szörnyű, csak a hirtelenség, amint megpillantotta az előtte álló lányt.

– Ááá! – sikította, majd hátrált egy lépést.

– Ö, ne haragudj! – szabadkozott a lány, miközben hatalmas mosolyra húzódott szája.

– Ino! – mosolyodott el a rózsaszín hajú. – Hogy-hogy erre? – kérdezte, mivel köztudott volt, hogy a lány a falu másik felében lakik.

– Gondoltam, mehetnénk együtt! – jött a válasz alig hallhatóan.

– De… én most küldetésre megyek! – Sakura meglepettsége, kiült arcára is. – Kakashi-sensei üzent, hogy – mondatát azonban nem fejezhette be, mert a szőke lány közbevágott.

– Tudom! Kakashi nekünk is üzent, hogy menjünk az erdőbe! – vigyorgott.

– Akkor rendben! – jött a válasz, de a lány nem értette, miért ilyen kedves vele Ino. Később viszont ráfogta arra, hogy biztos a történtek miatt. Az emlékezetvesztés meg minden. Csendben haladtak végig az utcán, de Sakurát egy valami nagyon zavarta. Ino egyfolytában vigyorgott. Láthatóan boldog volt.

– Mire ez a nagy boldogság? – kérdezte a rózsaszín hajú, szemöldökét ráncolva.

– Áh! Semmi! – nevetett, és zavartan vakargatta fejét a lány. Sakura még nem tudta azt a tényt, hogy a közelmúltban Sasukéért folyt közöttük a versengés, és Ino, mikor megtudta, hogy vetélytársa nem emlékszik a fiúra, akcióba lendült.

Az erdőben azonban furcsa meglepetés várta a lányokat. Már mindenki ott volt. Furcsa volt, hogy ők az utolsók. Sakura arra emlékezett, hogy régebben sokat kellett várniuk tanítójukat. Az egyetlen, ami aggasztotta, hogy csak Naruto képe jelent meg minden egyes emlékében. A feketét mintha minden képről leradírozták volna. Bár, ahogy jobban belegondolt, nem tűnt túl szimpatikusnak a fiú, így nem is nagyon törődött vele.
Kakashi középen állt, és épp egy könyvet tett el, mikor meglátta a lányokat. Értetlenül közeledtek a sensei felé, akinek a jobbján Naruto és Sasuke állt, balján pedig Shikamaru és Chouji. Kisvártatva végre megszólalt a férfi:

– Nos, most, hogy mind itt vagyunk, vágjunk bele! – Sakura értetlenül állt a sensei előtt.

– De sensei! Nem úgy volt, hogy küldetésre megyünk?

– De. Arra is megyünk – mosolygott a maszk alatt Kakashi.

– Akkor ők mit keresnek itt? – mutatott a lány a másik csapatra. – Azt hittem, csak őt felejtettem el! – azzal biccentett egyet Sasuke felé.

– Hm. – A válasz csak ennyi volt a fiú részéről, majd karba tett kézzel, elfordította a fejét.

– Igen, Sakura – válaszolta a szürke hajú.

– Akkor miért nem emlékszem, hogy ők is a csapatunk tagjai lettek volna? – értetlenkedett még mindig a lány.

– Mert nem azok. Ők segíteni jöttek.

– Mi? Ezek? Nekünk? Miért kéne nekünk segítség? Egyedül is jók vagyunk! – kelt ki magából az Uzumaki fiú.

– Egy kis cserére gondoltam – vakarta meg tarkóját a férfi.

– Mi? – zengték kórusban a fiatalok.

– Nyugodjatok meg! Nem nagy csere.

– De mégis mit akar cserélni, sensei? – Naruto már nagyon kíváncsi volt. Nem ő volt az egyetlen. Minden fiatal alig várta már a választ.

– Nem jól kérdezted. – A tanítójuk ezt olyan higgadtsággal mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélne. A szőke fiú összeráncolt szemöldökkel nézett tanítójukra.

– Hm?

– A kérdés így hangzik helyesen: Kit akarok cserélni?

A gyerekek szeme elkerekedett a meglepettségtől, és a döbbenettől egyaránt.

– Azt akarja mondani, hogy – nyögdécselt Ino. Ekkor még nem tudta, hogy a csere számára nem is lesz olyan kellemetlen.

– Úgy döntöttem, hogy Sakura és Ino helyet cserélnek egy kis időre – mosolygott zavartan Kakashi.

– Mi? – ordították egyszerre a ninják.

– Az orvos szerint nem jó ötlet Sakurát és Sasukét egy csapatba zárni, így úgy döntöttem, a hetes csapat női tagja egyelőre Ino lesz, a másik csapaté pedig Sakura.

– Ezt nem teheti, sensei! – visította Naruto. Lila köddé vált az a remény a fiúban, miszerint most közelebb kerülhet a lányhoz. Ino ekkor mérte fel a csere neki tetsző oldalát, és egyből visítva Sasuke nyakába vetette magát. A fiú nagyot sóhajtott jelezvén a senseinek, hogy ez így nem lesz jó, mire a válasz csak egy vállfelhúzás volt.

– De jó, Sasuke! Végre egy csapatban vagyunk! – vihogta a szőke lány, mire a fekete egy mozdulattal kibontakozott öleléséből.

– Szállj le rólam! – morogta, és hátat fordított mindenkinek!

Sakura nagy levegőt vett, és rátért egy másik kérdésre.

– És milyen küldetésre megyünk?

– Egy „A” szintű küldetésre.

– Végre valami jó is ebben a napban – fordult vissza a társasághoz Sasuke.

– Meg kell keresnünk Sakura szüleit! – folytatta a jounin.

– Ez remek! – örvendezett a rózsaszín hajú lány.

– Kettéválunk, a két új csoport szerint. Így több helyet át tudunk kutatni, és az orvos utasításának is eleget tudok tenni. Én egyedül megyek. Bízom bennetek! – azzal egy pukkanás kíséretében el is tűnt a sensei.