Kedvencekhez adás
13

Kudarcba ment szerelem

Első látomás

Sziasztok! A nevem Kovács Liza, és most elmesélem nektek a történetem. Pontosabban, hogy ki, s mint volt életem első szerelme. Mindez rég történt… nagyon rég.

2015 szeptembere volt. Aznap fáradtan, lustán készültem reggel az évnyitóra,mert én, mint nagylány, aki 7.-be megy, egész este fent voltam és beszélgettem  a barátnőmmel, hogy mi történt a nyáron, és hogy miért lett ilyen hamar vége. Természetesen ezt a telefont kb hajnal 1-ig terveztük lebonyolítani, de elhúzódott reggel 5-ig, így 2 két órát aludtam. Amikor már nagy nyűglődve elkészültem, és épphogy elindultam volna az évnyitóra, megszólalt a telefonom. A barátnőm üzent, hogy mikor érek már fel, mert 5 perc múlva indul a műsor. Gyorsan magamra kaptam egy kabátot, mert hideg napnak néztünk elébe, és ténylegesen elindultam. Pont akkorra értem oda, amikor megkezdődött a kicsik versmondása. Lassan besétáltam a kapun, és kerestem egy helyet majd leültem, és vártam , hogy mikor lesz már vége. Bő 2 órán át untam magam, mikor végre az igazgató nő megszólalt, hogy énekeljük el közösen a Szózatot. Nagy megkönnyebbülést éreztem, hogy nem kell tovább szenvednem. Mikor lement ez az egész banzáj, a bejárati ajtó felé vettem az irányt, mert majd meg fagytam. A sulinkról annyit érdemes tudni, hogy általános, és gimi egyben. Ezért, amint beléptem az ajtón, nem igazán láttam új embereket, csak a régi, ismerős arcokat. Majd megláttam őt. Egy srácot, aki nekidőlt a 8B ajtaja mellett lévő szekrénynek. Akit még eddig nem láttam, és azt sem tudtam honnan jött. Komótosan bebattyogtam a termünkbe, ahol az osztályfőnök nekilátott az év eleji mantrájának. Ami nem állt másból mint, hogy tanuljunk jobban mint előző évben, figyeljünk jobban, bla bla bla… Ez eltartott vagy egy óráig, majd mikor kiment a terem ajtaján, megkönnyebbült sóhaj hagyta el sok diák száját. Ami nem másnak köszönhető, minthogy nem kellett mindenkinek még egyszer elmondani, hogy hol volt a nyáron, mit csinált stb. Odamentem barátnőm padjához, és megkérdeztem:

– Szia… te nem tudod ki az új srác a 8B-ből?

– Hello… nem. Van új srác?

– Uhhum. Befele jövet láttam, és mivel nem ismertem, gondoltam megkérdezem tőled, de ha te se tudsz róla semmit, akkor mindegy.

Ezzel a lendülettel eljöttem a padtól, és elővettem a mobilom. Felmentem a sulink Facebook oldalára és nekiláttam a keresésnek. Meg akartam találni a 8.B-s srácot. Körülbelül fél óra kutakodás után, rá is bukkantam. Milár Dánielnek hívták, becses nevén. A nyáron költöztek a városba (Nyíregyházára), ezért nem ismertem. Végiggörgettem az adatlapját, majd ráakadtam egy érdekes fotóra. Dániel, valamilyen Peti, és az én egyik legjobb fiú barátom, Ákos volt a fényképen. Nagyon furcsálltam, hisz Ákossal szinte mindet megosztottunk egymással, de Daniról még sosem mondott semmit. Nem is hittem, hogy ismerik egymást. A nap hamar eltelt, mivel csak délig kellett lenni, így siethettem haza. Amint beértem a lakásba ráírtam Ákosra, azzal a címszóval, hogy miért nem mesélt soha Daniról.  Őméltósága hajlandó volt 2 órával később visszaírni, de csak annyit, hogy én sosem kérdeztem a barátairól, meg minek is kellett volna mesélnie róla. Aztán megint eltűnt a közösségi média felületéről. Aznap nem is beszéltem vele többet, mert azon kattogott az agyam, hogy miért nem találkoztam előbb ezzel a titokzatos fiúval, aki mondhatni ,,első látásra szerelem,, volt az én részemről.