Ajánlók

Mágikus realizmus a kávé mellé

Szellem

március 19, 2021

A mágikus realizmus olyan irányzata az irodalomnak, amelyről mindenki hallott már, mégsincs a legnépszerűbbek között. Talán, mert picit összemosódik határvonala a fantasztikus irodalommal. Talán, mert igazán változatos szerzők köthetők hozzá, például Gabriel García Márquez, Murakami Haruki, Joanne Harris vagy Carlos Ruiz Zafón, csak hogy a legismertebbeket említsem. Vagy egyszerűen az olvasó nem tudja, hogyan, melyik kötettel kóstoljon bele. Nos, most szeretnék tenni egy javaslatot, mielőtt a gyanútlan olvasó nekiugrik egy Márquez regénynek.

Japánban kifejezetten népszerű a mágikus realizmus, így nem meglepő, hogy egy japán szerző könyvét hoztam. Kavagucsi Tosikadzu első regénye, a Mielőtt a kávé kihűl 2015-ben jelent meg. A szerző a színházak világában mozog, így az sem meglepő, hogy első könyve is egy színpadi mű alapján készült, és elég gyorsan nagy sikereket ért el. A magyar olvasókhoz 2018-ban hozta el a Kossuth Kiadó.

250 oldal, így nem hosszú olvasmány. Négy fejezetre oszlik, így gyakorlatilag négy történetet mesél el, amelyek azért néhány szálon kapcsolódnak egymáshoz.

Különös ​városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.
1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.
Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg.

A fülszöveg jól érthetően felvázolja, hol van a mágikus tartalom ebben a könyvben. Bizony, egy kávézóban, egy bizonyos széken, ám csak addig, míg a bűvös kávé ki nem hűl. Mivel nem egyszerű fantasztikus elemről van szó, hanem mágikus realizmusról, az időutazás tényét senki sem vonja kétségbe. A könyv világa elfogadja, hogy lehetséges, sőt megjelenik a helyi hírekben is, és többen akarnak szerencsét próbálni vele. Csakhogy az utazás szabályokhoz kötött (lásd a fenti legfontosabb öt pontot a fülszövegben), és ez egy picit levon a csáberejéből.

A történetben a hangsúly nem is az időutazáson van, hanem a szereplőkön. A négy történetben megsimert emberek életét, vágyait, problémáit, érzéseit meséli el, és ehhez egy remek eszköz a visszatérés a múltba. Hiszen kiben nem merült még fel soha a gondolat, hogy mi lenne, ha visszatérhetne pár perccel, órával, nappal, héttel vagy akár évvel korábbra? Hogyan változtatná meg azt a pillanatot, hogyan cselekedne inkább, mit mondana másképp, ez mind olyan gondolat, amivel szívesen eljátszunk, főleg ha valamit már nagyon megbántunk. A történet így egy alapvető fantáziára, alapvető emberi igényre építkezik, ráadásul remekül kezeli.

Az egyik legfontosabb szabály az, hogy az időutazás nem változtat a jelenen. Vagyis hiába megyünk vissza, mondunk mást abban a múltbéli pillanatban, a jelen nem fog változni. A könyv újra és újra eltöpreng ezen, leírja, mennyire hiábavaló így az utazás, majd újra és újra bebizonyítja, hogy mégsem. Mert attól, hogy a tények változatlanok maradnak, az időutazó lelke még megkönnyebbülhet. Ha az események nem is, a hozzáállásunk még változhat.

Ezen elméleti okfejtést négy kapcsolaton át mutatja be: egy bimbózó románcon, egy hosszú házasságon, egy testvéri és egy szülő-gyerek kapcsolaton át. Mindegyik rejt magában ki nem mondott érzéseket, mindegyikben ott a másik félreértésének lehetősége, akad köztük kifejezetten szomorú történet is, ám mindegyikben ott a szeretet is. Talán nem árulok el túl nagy titkot, ha megsúgom, egyik időutazó sem bánta meg, hogy kipróbálta a bűvös szék és kávé hatalmát.

Ez tehát egy jó könyv, ami eltöpreng kicsit a “mi lett volna ha” kérdésén, ami bemutat néhány nagyon is emberi kapcsolatot, és ami kifejezetten jó kezdés a mágikus realizmus világába. Ezért bátran ajánlom azoknak, akik belekóstolnának ebbe a különleges irodalmi irányzatba, főleg ha kedvelik az emberi kapcsolatokon alapuló történeteket. Napindítónak néhány oldal ebből a könyvből a reggeli kávé mellé kifejezetten jól tud esni.