"A borító alapján könnyed romantikára számítottam. Minden volt, csak nem egy habos-babos történet. " – olvastam egy Libri közepén szobrozva a Moly.hu kiemelt értékeléseinek első bejegyzésében. Épp az egyik barátnőmnek kerestem egy könyvet a születésnapjára. Mostanában elég sokat olvas és leginkább romantikus témában. Sosem voltam a habos-babos (ahogy a kritika írója is fogalmaz) szerelmes történetek rajongója, ennek megfelelően valami olyasmi után kutattam, ami ugyan romantikus, de mégis életszerű. Azt hiszem, jobban nem is választhattam volna.

A történetnek két főszereplője van, Tess (Teresa) és Gus (Angus), akik a könyv elején ugyan összefutnak néhányszor pár percre, de elég sokáig két külön szálon fut a cselekmény, ami teljesen újszerű élmény volt számomra. Mármint nem a két szálon futás, hanem hogy ez a két szál – néhány másodperctől eltekintve – egyáltalán nem keresztezi egymást a könyv nagy részében.

Fülszöveg:

„A mai nap hátralevő életed első napja” – áll a mottó Tess családjának konyhájában az egyik tányéron, és a lánynak ez jut eszébe a csodálatos firenzei nyaralásán, az egyetem előtti utolsó vakációján. Az élete hamarosan gyökeresen megváltozik – de nem úgy, ahogy azt szeretné.
Gus szintén Firenzében nyaral a szüleivel. Az ő életük nemrég már felfordult, méghozzá váratlanul és drasztikusan. A fiú igyekszik mindenben megfelelni a szüleinek, ám legszívesebben világnak menne, hogy felfedezze, miféle ember is ő valójában.
A két tizennyolc éves fiatal útja egyetlen napig keresztezi egymást, mielőtt visszatérnének Angliába.
Az ezt követő tizenhat évben az élet és a szerelem a legkülönfélébb kihívások elé állítja őket. De most, hogy a távolság és a sors is közéjük állt, soha többé nincs esélyük megismerkedni egymással… vagy mégis?

A szereplőkkel tizennyolc évesen ismerkedhetünk meg. Tess a legjobb barátnőjével nyaral Olaszországban, míg Gus – ahogyan azt a fülszöveg is írja – a szüleivel tölti vakációját ugyanezen a helyen. A kezdőkép tehát egy nagyon derűs, már-már túlságosan is idilli jelenet. Ki ne akarna tizennyolc évesen Fireznében nyaralni a szülei nélkül úgy, hogy közben megtudja, hogy annyira jók lettek az eredményei, hogy még az egyetemre is felvették?

A „habos-babos” rész nagyjából ennyiben ki is merül egészen a végéig. A történet nagyon sok fontos témát boncolgat, és ahogy egyre több oldalt fal fel belőle az olvasó, rá kell jönnie, hogy hiába a szerteágazó problémahalmaz, az írónak sikerül mindegyiket pont annyira kibontania, megismertetnie, hogy azzal az olvasó azonosulni tudjon, megértse azt. A cselekmény nagyon életszerű. Romantikus történet lévén persze sejthetjük, hogy mi lesz a vége, de amíg ez bekövetkezik, annyi rossz döntés, elmúló pillanat, feldolgozandó érzelem szövi át a cselekményt, hogy észre sem vesszük az idő múlását, sem a valóságban, sem pedig a könyvben. Ugyanis a történet több mint tíz évet ölel fel. A tinédzserekből egyszer csak felnőttekké válnak a szereplők, és ezzel együtt érik szépen lassan a cselekmény is, amelynek középpontjában maga az élet áll.

A gyász, a múlt feldolgozása, az emberi kapcsolatok, barátság, szülők, mind-mind olyan téma, amelyet az írók gyakran elfelejtenek részletesebben érinteni, ha romantikus témában írnak, és ezek a dolgok, mint egy ködfelhő, valahol meghúzódnak a háttérben, ez a könyv azonban nem fél részletesebben megfogni ezeket, és ez nagyon is jót tesz neki. A szereplők pont ezek miatt lesznek valós személyek az olvasó szemében. Van igazi háttértörténetük, amelyet átélhetünk velük, és ezáltal joggal tudjuk őket elítélni bizonyos döntéseik miatt, vagy akár pont ezen indokból együttérezni velük.

Talán pont ezek miatt lehetnek olyanok, akiknek nehezebben feldolgozható, vagy éppen vontatott a történet. Aki ezernyi egymásba kapaszkodó pillantást, heves szívdobbanást, kinyújtott pillanatot vár a két főszereplő kapcsolatától, az rossz könyvet nyit ki. Viszont aki klisémentes, valódi élethelyzetekkel szembesülő karaktergárdával szeretne megismerkedni, az nagyon is jó helyen jár. Számos romantikus történet elolvasása után mondhatom, hogy felüdítő végre olyasmit olvasni, ami ugyan a Libri romantika jelzéssel ellátott polcáról származik, de nem csak erre az egy témára fekteti a hangsúlyt.

Mindenképpen ott a helye az elolvasott könyvek listáján, ha egy érett, közhelymentes történetnek akarunk a szemtanúi lenni, amelyre még elolvasás után is sokszor gondolunk vissza.