Ismerősnek jelölt - Laura Marshall

Gyakran úgy nézek meg egy filmet, sorozatot, vagy úgy olvasok el egy könyvet, hogy az első találkozás pillanatában egyáltalán nem kelti fel az érdeklődésem. Elsiklik felette a figyelmem, igazán nem is tudatosul bennem. Aztán telnek a napok, és az adott film/sorozat/könyv újra és újra szembejön velem egy plakáton, egy bolt kirakatában, az Instagramot vagy Facebookot pörgetve, nekem meg szépen lassan elkezdi kapargatni a koponyám belső felét. Na, hát pont ugyanez a helyzet volt az Ismerősnek jelölt című könyvvel.

Egymillió fontos bébi - Khim Standard

A korábbi ajánlóktól eltérően, most egy olyan történetet vettem elő, aminek az ajánló elolvasása után akár rögtön neki is kezdhettek, ugyanis nem egy kiadott regény lett most górcső alá véve, hanem egy az interneten olvasható, folyamatosan új fejezetekkel bővülő regény.

Felnőni tényleg kiábrándító...

Magyarországon a képregényeknek nincs megbecsültsége és ez egy igazán szomorú dolog. Az olvasók nem értékelik a képregényeket annyira, hogy meg is vásároljanak egy-egy kötetet. (Inkább csak átlapozzák őket a könyvesboltban.) Mintha attól, hogy kevesebb benne a nyomtatott betű és alacsonyabb az oldalszám, kevésbé lenne igényes is, és ez egy nagyon rossz hozzáállás. Egy képregénykötetben legalább annyi munka van a szerző és a kiadó részéről, mint amennyi egy regényben. Sőt, ha hozzátesszük, hogy a képregényíró egyszerre ír és rajzol, megkockáztathatjuk, hogy többet is dolgozik egy-egy köteten, mint az, aki "csak" ír. Persze nem érdemes összehasonlítani egy regényt egy képregénnyel, hiszen teljesen más műfajról van szó, ám érdemes lenne egy szinten és megbecsültségen kezelni őket - legalább olvasni szerető körökben.

Sárkánycsalogató - A kotyogós kávéfőző hatalma

Mikor megírtam a honlapra az első könyvajánlómat, tettem magamnak két fogadalmat: 1. Kizárólag olyan könyvekről írok majd, amelyek maradéktalanul tetszettek és biztos vagyok benne, hogy másoknak is tetszenének. 2. Nem írók sorozatokról. Utóbbi talán magyarázatra szorul, mert épp most készülök megszegni.

A Hold színe - Egy boldog pillanat

Vannak olyan könyvek, amelyek az olvasó fantáziájára hatnak, vannak amelyektől megjön a kedve kipróbálni ezt-azt, vannak amelyek csupán szórakoztatnak és néha vannak olyanok is, amelyek közvetlenül az ember lelkére hatnak. Utóbbiak azonban nagyon ritkák és időnként el is bújnak. Megbújnak a könyvespolcon, esetenként megtévesztik az olvasót egyszerűségükkel és szeszélyesek is, mert csak akkor csillantják meg a bennük rejlő különlegességet, amikor épp a kedvük úgy tartja. Szóval a szemfüles olvasónak jókor kell lennie jó helyen, hogy egy ilyen kötetet kézbe vehessen. Most súgok egy kicsit és leleplezem az egyik ilyen remekül elbújt könyvet, A Hold színét.

S. - Nyomozás egy könyvtári könyvben

Kisregényt lehetne írni a különböző könyvtárak különböző állapotban lévő könyveiről. A lapok hol késői vacsorákról, hol forró reggeli italokról mesélnek, miközben egy szamárfüllel, szakadással, firkával magukon viselik olvasóik keze nyomát és időnként kisállatok jelenlétéről is beszámolnak, akár nyomokban (például egy szőrszál), akár egészben (mint egy bogártetem). Tele vannak emlékekkel, ki hol, kivel és mikor olvasta és néha tele vannak elhagyott dolgokkal: könyvjelzőkkel, levelekkel, blokkokkal, fecnikkel. Szóval a könyvtári kötetek nem csak egy történetet mesélnek el. Főleg akkor nem, ha gyárilag erre lettek elkészítve, mint J. J. Abrams és Doug Dorst heroikus "könyvtári könyve".

A csodálatos Waverley-kert - Romantika az almafa árnyékában

Ha azt mondom, romantikus irodalom, az emberek rögtön a giccsesen nyálas, vagy a mostanában egyre divatosabb szexuálisan túlírt, ám továbbra is giccses történetekre asszociálnak. Pedig a romantika lényege nem ezekben a történettípusokban keresendő. Attól ugyanis, hogy egy könyv romantikus besorolást kap, mivel a cselekménye középpontját egy szerelmi történet adja, nem lesz egyértelműen cukros, vagy épp pornográf. Sőt, a kifejezetten jó romantikus könyvek, távol állnak ezen szélsőségektől, mint az aktuális kötet, A csodálatos Waverley-kert.

A Mediátor 1 - Suzie és a szerelmes kísértet

Meg Cabot nevével még tinédzser koromban találkoztam először. Arra már nem emlékszem, hogy hogyan kerültem kapcsolatba az írónő könyveivel, de arra viszont igen, hogy sokakkal ellentétben, én nem a Neveletlen hercegnő naplója alapján vetettem bele magam az írásaiba, habár később ezeket is elolvastam. Gimnáziumi éveim meghatározó romantikus könyveit köszönhettem neki, és ennyi év távlatából is nosztalgikus érzés kerülget, amikor visszagondolok a Mediátor sorozatra, ami szinte beszippantott tizenhat évesen.

Battle Royale - Ölsz vagy megölnek

Mivel ez a könyv a szívemnek legkedvesebb, elfogult leszek. Azonban maradék objektivitásomat összeszedve is úgy gondolom, hogy nem kapott elég figyelmet, vagy amikor mégis, nem kezelték helyén. Itt most elsősorban a skatulyák erőteljes használatára gondolok. Igen, erőszakos, igen, véres, igen nem mindenki gyomra veszi be az ilyen mértékű naturalizmust, ám mindezekért nem kellene rögtön rásütni a horror műfajának negatív bélyegeit. Az is igaz, hogy bizonyos világszerte népszerű ifjúsági disztópia szerzője merített a soraiból, mégsem kellene egy kalap alá venni a két történetet. Sőt, véleményem szerint az összehasonlításuknak még a gondolatát is kerülni kellene, no, de elfogult vagyok, mint már bevallottam...

Mr. Mercedes I.

Tudni kell rólam, hogy nagyon elfogult tudok lenni, ha Stephen Kingről van szó, és mondom ezt úgy, hogy tisztában vagyok vele, hogy King néha elég hullámzó teljesítményt tud produkálni. Rengeteg könyvét olvastam. A stílusa egyszerűen magával ragadó, még ha egyesek számára vontatottnak is tűnhet a sok leíró rész, ami valljuk be elég sokszor előfordul King könyvekben. Nála ugyanis nagyon fontos szerepet játszik a szereplők belső világa és az ezekhez szorosan vonatkozó elemeket szereti is kifejteni.