Battle Royale - Ölsz vagy megölnek

Mivel ez a könyv a szívemnek legkedvesebb, elfogult leszek. Azonban maradék objektivitásomat összeszedve is úgy gondolom, hogy nem kapott elég figyelmet, vagy amikor mégis, nem kezelték helyén. Itt most elsősorban a skatulyák erőteljes használatára gondolok. Igen, erőszakos, igen, véres, igen nem mindenki gyomra veszi be az ilyen mértékű naturalizmust, ám mindezekért nem kellene rögtön rásütni a horror műfajának negatív bélyegeit. Az is igaz, hogy bizonyos világszerte népszerű ifjúsági disztópia szerzője merített a soraiból, mégsem kellene egy kalap alá venni a két történetet. Sőt, véleményem szerint az összehasonlításuknak még a gondolatát is kerülni kellene, no, de elfogult vagyok, mint már bevallottam...

Mr. Mercedes I.

Tudni kell rólam, hogy nagyon elfogult tudok lenni, ha Stephen Kingről van szó, és mondom ezt úgy, hogy tisztában vagyok vele, hogy King néha elég hullámzó teljesítményt tud produkálni. Rengeteg könyvét olvastam. A stílusa egyszerűen magával ragadó, még ha egyesek számára vontatottnak is tűnhet a sok leíró rész, ami valljuk be elég sokszor előfordul King könyvekben. Nála ugyanis nagyon fontos szerepet játszik a szereplők belső világa és az ezekhez szorosan vonatkozó elemeket szereti is kifejteni.

Marina - Egy spanyol kísértet mese

Vannak olyan könyvek, amelyek bár nagyon jók, nem kapnak elég nyilvánosságot. Nem eléggé ismert a szerzőjük, a kiadó nem fordított túl sokat a reklámokra, vagy egyszerűen csak megbújnak a friss megjelenések áradatában. Hiszen rengeteg a könyv a piacon és egyre nehezebb kimazsolázni azokat, amelyek valamiben kitűnhetnek a megszokott olvasnivalókból. Épp ezért szeretnék egy kis segítséget nyújtani a megbújó kincseknek, hogy még több olvasó találhasson rájuk.