Az Utóirat: Még mindig szeretlek A fiúknak, akiket valaha szerettem történet folytatása. Az előző könyvnek ugyan nem lett függő vége – habár úgy érzem, ezzel kapcsolatban sokan vitatkoznának velem –, de Lara Jean és Peter története folytatódik. Sőt! Nem csak az övék.

Lara Jean megírja élete első, igazi szerelmes levelét. Nem azt a búcsúzós fajtát, amiket eddig írt, és csak magának szánta őket, hanem egy valódi, érzelmei megmutatására szánt levelet. Méghozzá Peternek…

A köny hozza az előző kötet szintjét. Nagyon bájos és kedves az egész. Egyértelműen tinédzsereknek szánt könyv ez is, mint az előző, ugyanakkor túl a tinédzserkoron is nagyon szerethető és szórakoztató történetet kap az olvasó.

Fülszöveg:

Lara Jean nem számított rá, hogy valóban beleszeret Peterbe. Ők ketten csak színleltek, aztán hirtelen ez már több lett egyszerű színjátéknál. Most Lara Jean minden eddiginél jobban összezavarodott. Amikor egy újabb fiú bukkan fel a múltjából, az iránta táplált érzelmei is visszatérnek. Szerethet egy lány egyszerre két fiút?
A kirobbanóan sikeres A fiúknak, akiket valaha szerettem folytatása. Elbűvölő és őszinte történet, melyben a felejthetetlen Lara Jean szemén át láthatjuk az első szerelmet. A szerelem sosem egyszerű, de talán részben ezért is olyan elképesztő.
Add át magad a varázsának!

A fülszöveg beharangozójával ellentétben, én nem éreztem semmiféle nagy feszültséget akörül a kérdés körül, hogy szerethet-e egy lány két fiút is egyszerre. Sőt! Nem is nagyon feszegeti ezt a témát az írónő. A második kötetben is teljesen egyértelmű volt a számomra, hogy Lara Jean Peterbe szerelmes, így aztán kissé félrevezető volt a fülszöveget olvasni a könyv hátulján. Nem mintha sokat számított volna számomra.

Aki látta az első részből készült filmet, annak nem lesz idegen a második rész egyik fontos konfliktusforrása, egy internetre felkerült intimebb videó Lara Jeanről és Peterről. Bizonyára nagyon sokan játszottunk már el a gondolattal, hogy mi miként cselekednénk, ha ez történne velünk, és a sorokat olvasva igazán valóságosnak tűnnek Lara Jean gondolatai és érzelmei az üggyel kapcsolatban. Bepillantást nyerhetünk abba a felfogásbeli különbözőségbe is, ami egy fiú és egy lány között húzódik egy ilyen téma kapcsán, és mindez nagyon valóságosan van ábrázolva. Az írónő most sem esik abba a hibába, hogy a főszereplőnek nincsenek hibái. Lara Jeannek igenis vannak, nem is egy, és pont emiatt nem lesz túlságosan mézes-mázas a történet. Néha fogjuk a fejünket, hogy „Ezt most miért így kellett, Lara Jean?”, máskor meg abszolút egyetértünk a döntéseivel.

Az első kötetben felsorolt fiúk közül, most végre megismerkedhetünk John Ambrose McClarennel, aki azért is különleges, mert gyerekkorukban Peter barátja volt. A két fiú néhány dologban szöges ellentétei egymásnak, míg másokban észrevehető némi hasonlóság. Ezen a vonalon azért semmi újdonságot nem hoz a történet. Mint ahogyan azt megszokhattuk a hasonló felállásokkal rendelkező könyvektől, itt sem kapunk hatalmas fordulatot a végén, nagyjából ugyanarra fut ki, mint az ilyen típusú történetek nagy része. Pozitívum azonban, hogy az írónő határozottan megkedvelteti az olvasóval John karakterét, ami miatt mi is kicsit dilemmába esünk annak ellenére, hogy egyértelmű, kihez húz Lara Jean szíve.

Sokkal több történésnek lehetünk a szemtanúi az előző könyvhöz képest. Jobban pörög a cselekmény, és több szálon mozgolódnak az események. Továbbra is foglalkozik Margot és Josh kérdésével, a koreai háttértörténettel, Kittyvel, az apjukkal, de belecsöppenünk néhány olyan újdonságba is, ami meghatározó szállá válik a második rész, és majd a harmadik rész során is.

Számomra a legélvezhetőbbek mégis azok az apróságok voltak, amelyek mindannyiunk életében ott vannak. Azok a fordulópontok, amiken mindenki átesik. Hogy miként változunk meg a tinédzserré válás folyamatában, hogyan változik meg az értékrendünk életünk ebben a nagyon fontos szakaszában, és mi befolyásolja az egykor még közeli barátok kapcsolatát úgy, hogy később szinte már idegenként tekintünk a másikra néhány év távlatából. Úgy vélem, ezekben a momentumokban mindenki magára ismerhet. Nem egyszer hagytam abba az olvasást pár percre, mert egy-egy gondolat arra késztetett, hogy önmagam is visszatekintsek a saját életemre, és párhuzamot vonjak. Vajon nálam is ez történt? Kik azok az emberek, akikkel gyerekkoromban elválaszhatatlanul összenőttem, és melyik volt az a pont, amikor már elnéztünk egymás mellett?

Mindamellett, hogy tényleg igazán bájos a történet, érdemes odafigyelni a sorok között megbújó részletekre, mert ezektől lesz igazán gazdag, és ezektől sorolható minden hibája ellenére még mindig a klisémentes kategóriába.