Az első dolog, amit tudnod kell a regényírásról, hogy nincsenek könnyű válaszok. A második dolog, hogy nincs semmilyen mágikus formula. Minden regény megköveteli a saját struktúrát, a saját ütemet, a saját világszemléletet.

Még itt vagy? Helyes. Mert, ahogy kiderül, egy regény írása nem csak egy fejtörő próba teljes frusztrációban és kétségbeesésben (bár bízz bennem, néha bizony az is tud lenni).

Ez egy mélyrepülés a saját fejedben, valamint egy igazán jó szórakozás is egyben. A te világod, te alkotod meg, te töltöd fel, neked kell összeraknod az összes darabját.

Ha kész vagy a kihívásra, itt van 10 lépés a kezdéshez.

1. Felejtsd el a vázlatot.

A vázlatok rendben vannak addig, míg vezetnek az írásban. Már láttam ilyet sokszor: az írók, akik ezzel vesztegetik az idejüket éveken keresztül, csak kudarcot vallanak. A jó dolog egy vázlatban, hogy irányt mutat neked. A rossz pedig, hogy korlátozhatja a regény lehetőségeit, és elakadást okozhat. Az első ötven oldalig jó, ha vázlat nélkül dolgozol. Lásd át, hogy hol kezdődik a történet.

2. Gondold át a díszletet

A díszlet nem csak a helyet foglalja magába, hanem az időt is. Hol játszódik a regényed, és mikor? Ian McEwan regénye The Comfort of Strangers feszültsége jelentős része abból származik, hogy Velencében játszódik – a zűrzavaros utcák és a rejtett sikátorok elengedhetetlenek a zavar érzéséhez, ami a főhős elpusztításához vezet. Amikor elkezdtem írni a A köd éve című regényemet, tudtam, hogy ez a történet csakis egy helyen játszódhat: San Francisco. És tudtam, hogy a ködben eltűnő gyermek történetének az Ocean Beachen kell kezdődnie, ahol a nyári köd olyan sűrű, hogy csak néhány lábnyira látsz el.

Mikor a regény díszletét tervezed, legyél a lehető legpontosabb. Ha egy városban kezdődik, melyik részén a városnak? Melyik utcán? Melyik épületben? Miért pont itt játszódik a történet?

3. Gondold át a narratív nézőpontot

Ki meséli el a történetet, és milyen távolból? Egy E/1-es narrátorod van, aki az események középpontjában áll, vagy egy mindentudó narrátor, aki képes belelátni bármelyik karakter gondolataiba bármikor, vagy egy E/3-ban lévő korlátozott narrátor, mely szorosan csak egy karakterhez kötődik?  Mersault látszólagos ridegsége ellenére empátiát vált ki az olvasóból Az idegen című regényben, mert az E/1-es elbeszélés egyenesen Mersault elméjébe repíti az olvasót. A saját szemszögéből értjük meg a motivációit, és emiatt azok a cselekedetei, amik másképpen elítélendőnek tűnnének, értelmet nyernek. Személy szerint hajlamos vagyok E/1-ben írni a regényeimet, mert szeretem ennek a nézőpontnak az intimitását, valamint ez a nézőpont teszi lehetővé a számomra, hogy mélyebben átéljem a főhős gondolatait. Rövidebb történeteknél gyakrabban használok E/3-as megszólalásmódot. 

4. Fontold meg a főszereplőt

Kell lennie valakinek a cselekmény középpontjában. Általában ez olyasvalaki szokott lenni, akiért az olvasó szurkol a történet végéig, függetlenül attól, hogy mennyi hibája lehet az adott karakternek. (És bizony kell is lennie hibáinak, hogy realisztikus legyen.) Emma Bovary (Flaubert: Bovaryné) nagyon is hibás karakter, de a végére mégis érdekel minket, hogy mi lesz vele, ahogyan az önpusztítás felé tart. Flaubert (a Bovaryné szerzője – szerk.) nem bánik kesztyűs kézzel Emmával, de nagyon részletes képet fest róla – az ambíciójáról, a szenvedélyességéről, a vágyáról a státuszért és a luxusért. Minden jó regény karakterközpontú, a főszereplődnek olyan karakternek kell lennie, akivel érdemes foglalkozni.

Ha nehézségbe ütközöl azt illetően, hogy elválaszd magad a főszereplődtől, fontold át azt, hogy jelentősen térjen el tőled. Négy női főszereplős regény írása után, úgy döntöttem, hogy írok egy történetet (A házassági szerződés) Jack szemszögéből, aki egy házassági terapeuta, aki a saját házasságát se képes kezelni. Férfi nézőpontból írni szörnyű kihívás volt, ami olyan helyekre vezetett el engem, amelyekre másképpen nem keveredtem volna.

5. Fogd át a részeket

Ne félj beleírni egy bekezdést itt, vagy egy oldalt ott. Nem kell mindennek teljesen kifejlettnek lennie az írás korai szakaszában. Ha van egy jelenet a fejedben, amiről tudod, hogy le akarod írni, csináld! De ha leülsz a géped elé, és idegesnek és bizonytalannak érzed magad, nyugodtan gondolkodj kis lépésekben. Mondd azt magadnak, hogy „Ma 1200 szót írok arról, hogy hol lakik a főszereplő” vagy „Ma 500 szót írok arról, hogy mi aggasztja a narrátort”, vagy „Ma leírom a történet utolsó bekezdését”. Az utóbbi kicsit furcsa, igaz? De a lényeg, hogy nem kell lineárisan írnod. Később is összerakhatod a regényt.

A köd éve regényemet nagyrészt darabokban írtam, amit később állítottam össze. Persze egy jelenetnek egyben kell lennie mint jelenet, kezdettel, középpel és véggel, de a részletekben dolgozás segít elűzni a fehér laptól való félelmedet. Ha azt mondod magadnak, „Ma írok egy bekezdést” ahelyett, hogy „Írok egy egész fejezetet”, a folyamat kevésbé lesz ijesztő.

6. Fontold meg a konfliktust

Nem számít, milyen regényt írsz, mindegy milyen zsánerben, nincs regény konfliktus nélkül. Minden regény konfliktussal kezdődik. A tiéd mi? A Holtodiglan című regényben, egy nőnek nyoma veszik már az első fejezetben, és úgy tűnik, hogy a férje is érintett az eltűnésében. A Here Is Where We Meet című regényben egy középkorú férfi találkozik a halott anyjával egy csatorna mentén Lisszabonban, és nem csak a saját országának a múltjával kell megismerkednie, hanem az élet és halál közti bizonytalan határ titokzatos természetével. A házassági szerződés egy férfivel nyit, aki egy idegennel utazik egy kis gépen, sebesülten és éhesen, nem tudva, hogy milyen nap van, merre megy, és miként szerezte a sérüléseit. Bárhol is kezded, emlékezz: a regényednek konfliktussal kell kezdődnie.

Nem fáj, ha a legelső oldalt nem a konfliktussal kezded. De meg kell értetned az olvasóval, valahol az első tíz oldalban, hogy miért is mondod el ezt a történetet.

7. Gondold át a téteket

Mi a kockázat a történetben? Mi az, amit veszthet vagy nyerhet a főszereplőd? Mit akar, miért olyan fontos a számára? Tisztázni kell, hogy mi a tét, ha azt szeretnéd, hogy az olvasót érdekelje.

Gyakran egynél több dolog forog kockán. A negyedik regényemben, a Golden State című politikai trillerben, a narrátor igyekszik keresztüljutni San Franciscón, azon a napon, mikor Kalifornia szavaz a kiválásról. Egy túszválság veszélyezteti a narrátor biztonságát, így a nővéréét és a kollégáiét is. A tét egyaránt egyéni és közös is. Emlékezz, hogy a szereplőd nem a légüres térben létezik. Életük egy nagyobb elbeszélés része.

8. Arról írj, amit nem ismersz!

A régi mondás szerint „Arról írj, amit ismersz.” De muszáj, hogy hajlandó legyél arról is írni, amit nem ismersz. A felfedezés szellemében engedd meg az egyik szereplődnek, hogy olyan területen mozogjon, amivel csak kevéssé vagy tisztában, vagy engedd a főcselekmény (vagy mellékszál) néhány elemét, hogy valami olyasmibe menjenek, amit szokatlannak találsz. Aztán kutass. Persze csinálhatsz a főszereplő nővéréből egy szenvedő írót, azaz valami olyasmit, amiről valószínűleg van egy-két sejtésed, de az egy kissé unalmas, nemde? Miért nem csinálsz belőle hegesztőt ehelyett? Aztán menj fel a netre, és keress rá a hegesztésre. Hívj meg egy hegesztőt egy pohár sörre. Írj öt bekezdést a hegesztésről, amelyeket majd elhinthetsz a történet során. Voilá – csináltál valami igazán érdekeset, valamit, ami olyan szokatlan metaforikus irányba terel téged, amelyről elképzelésed se lett volna, ha csakis ahhoz ragaszkodsz, amit jól ismersz.

9. Határozz meg egy határidőt, de légy reális és jóindulatú

Ne csak a regény befejezésére, hanem az első ötven oldalra is. Határozz meg egy második határidőt a további ötven oldal befejezésére. Jó, ha azt mondod magadnak, hogy írsz egy regényt egy hónap alatt, de rendkívül csüggesztő tud lenni, mikor a hónap végén rájössz, hogy csak 35 oldalt írtál. 35 oldal nagyon jó, kivéve akkor, ha már eleve bukásra ítélted magad azzal, hogy azt gondoltad, 300 oldalt fogsz írni ennyi idő alatt. Ha azt választod mégis, hogy írsz egy regényt egy hónap alatt, tartsd észben, hogy még csak az első vázlatot írod. Légy kíméletes magaddal, és reális határidőket szabj meg magadnak.

Ha 2 500 szót írsz egy héten, 8 hónap alatt befejezhetsz egy 80 000 szóból álló regényt. Egy olyan kurzuson, mint a Novel in Nine, ahol a jelentkezők hetente 2 500 szót írnak nyolc hónapon keresztül, és a kilencedik hónapot az ellenőrzésnek szentelik, segíthet a céljaidhoz való ragaszkodásban.

10. Találj egy megbízható olvasót (de ne mutasd meg mindnekinek a történetet)

Az egyik legnagyobb hiba, amit a kezdő írók elkövetnek, hogy már a kezdeti erőfeszítéseiket megmutatják mindenkinek. Tudom, nagyon csábító. Éppen egy regényt írsz, visszajelzést szeretnél! Támogatást szeretnél! Szeretnéd, ha valaki elmondaná, hogy csodálatos. De fogd vissza magad. Ha túl korán túl sok embernek hagyod, hogy lássa a regényed, egy rakat ötletük lesz arról, hogy hová kellene kifutnia, miről kellene szólnia, mit hagyj ki, vagy éppen mit rakj bele.

Hagyj magadnak időt arra, hogy megtaláld és papírra vesd a saját elképzelésedet, mielőtt mások elképzelései belezavarnának. Sok regény valamilyen együttműködés során jön létre, de a legtöbbet nem többen írják. Ez a te történeted; tölts vele némi minőségi időt egyedül. Azután, mikor már elég mélyen elmerültél benne ahhoz, hogy megértsd, mihez is akarsz kezdeni, kereshetsz egy megfelelő online kurzust magadnak, vagy csatlakozhatsz egy írással foglalkozó csoporthoz, vagy akár fel is bérelhetsz egy profi szerkesztőt.

Article credit: Michelle Richmond

Image credit: MILKOVÍ