A fülszövegről

A fülszöveg egy rövid leírás, melynek az a célja, hogy felkeltse az érdeklődést, behívja az olvasót a történetbe, és ezáltal eladja magát a könyvet. A kifejezés onnan ered, hogy ezeket a fülszövegeket általában a kemény borítót védő papírborítás behajtott részére nyomtatják. Papírborítás híján pedig általában a borító hátoldalán találkozhatunk vele. Az online könyveknél értelemszerűen nem pont ebben a formában létezik, de funkciója és célja ugyanaz. Eladni az adott történetet az olvasónak.

Most öt pontban összeszedtük, hogy mire érdemes figyelni egy fülszöveg megírása során, különös tekintettel az online megjelenő alkotásokra.

1. Köszöntések, linkek és rövidítések

Az első, és legfontosabb dolog, amit egy online megjelenő történet fülszövegénél figyelembe kell venni, hogy csak megjelenésében különbözik nyomtatott társaitól. Ennek értelmében senki sem szeretne az író által hallgatott Youtube videó linkeket olvasni itt, vagy Facebook bejegyzés jellegű stílusban megírt bevezetővel találkozni, mint például: „Sziasztok! Ez itt a könyvem és ekkor meg itt kezdtem el írni, remélem elolvasod, mert…”. A legtöbb helyen erre van szerzői megjegyzés mező, ahol meg nincs, el kell fogadni, és nem beleerőltetni a fülszövegbe. Nem egy blogot írsz, hanem próbálod eladni a könyvedet egy olvasónak, akit maga a történet érdekel első körben, és nem az, hogy milyen zenéket hallgattál írás közben, vagy melyik hírességnek képzeled el a szereplőidet. Ha érdeklik ezek a dolgok, akkor is csak a történet elolvasása után, és egy külön platformon, adott esetben az író könyvhöz kapcsolt blogján, vagy Facebook oldalán. A hivatkozásokkal teletűzdelt fülszöveg komolytalan, és elveszi a kedvet az olvasástól, ahogyan a szlengben használt rövidítések, mint például vok a vagyok helyett, vagy h a hogy helyett. Tartsd meg ezeket a rövidítéseket Messenger beszélgetésekhez.

2. Téma, olvasóközönség és stílus

A történet írása során valószínűleg már kialakult benned egy kép a célközönségről, és ennek tekintetében fogalmaztad meg a mondanivalódat. Ezt a fülszöveg írása során sem szabad megváltoztatni. A stílus jó, ha megegyezik a történet során használttal. Ha egy négyéveseknek szánt mesét írtál, akkor a fülszöveget nem írhatod meg olyan kifejezésekkel megtűzdelve, amit egyetlen négyéves gyerek sem ért meg, még akkor sem, ha nyilvánvalóan a szülő fogja elolvasni és megvenni a történetet. A szülő ugyanis feltételezi, hogy amit a fülszövegben olvas, olyan lesz a tartalom. Pontosan így működik regényeknél is. Ne hazudj az olvasónak!

3. Hosszúság

A regényt nem itt írod meg. Ez egy belépő a regénybe. Nincs pontos karakterhatár, vagy szóhatár (valahol 180 és 250 szó között szokták meghatározni), de általában azt ajánlják, hogy rövid legyen a fülszöveg. Ennek az ok az, hogy egyrészt grafikailag korlátozott az a terület, amelyen ez megjelenhet, másrészt – és ez az, ami az online történeteket is érinti – senki nem fogja végigolvasni, ha terjedelmes novellát írsz fülszöveg gyanánt. Az olvasó az első pár sorból már rájön, hogy érdekli-e a történet, vagy nem. Ha érdekli, végigolvassa az egész fülszöveget, aztán a könyved, ha nem, az első pár sornál visszateszi a polcra, vagy tovább görget. Ne nyújtsd, mint a rétestésztát! Nem baj, ha kicsit hosszabb, de akkor legyen értelme.

4. Tartalom

Az olvasó szeretne egy rövid, de annál átfogóbb képet kapni arról, hogy mit várhat a történettől. Fontos, hogy valamennyit felvázoljunk az alapszituációból, ismertessük a történet alapjául szolgáló bonyodalmat, de semmiképpen se írjuk le annak feloldását. Ezért a feloldásért olvassák majd el az egészet. Ha minden fontos fordulatot már elmondasz a fülszövegben, két dolog történhet: el sem olvassák, vagy ha elolvassák, csalódással hagyják majd ott a történetet, mert többet vártak. Érdemes tartózkodni a klisés kifejezésektől, mint például a „teljesen átlagos volt egészen addig, míg” vagy „örök szerelem”, vagy az „élete hatalmas fordulatot vett, amikor”. Ezekből már Dunát lehetne rekeszteni, annyi van, hogy egyáltalán nem emelkedik ki tőle a történeted. Miért pont a te regényed olvasásába kezdene bele valaki, ha már hat másik helyen is találkozott ilyesmivel? Még ha erről is van szó, ezeket a momentumokat le lehet írni klisé nélkül is. Élj olyan megfogalmazással, amelyek felcsigázzák az ember kíváncsiságát, rejtélyesek és beindítják a fantáziát. Nem kell mindent az olvasó szájába rágni itt. Sőt! A függővég a fülszövegeknél is működik. Olyan fülszöveget írj, amely alapján te saját magad is elolvasnád a történeted. Érdemes ismertetni a főszereplőt is, persze itt nem hosszas leírásokra kell gondolni, de legalább a neve derüljön ki.

5. Helyesírás, helyesírás, helyesírás

Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a rossz helyesírással teljesen elrontható az olvasás élménye. Ez általános igaz. Ha már a fülszöveg is hemzseg a legalapvetőbb hibáktól, az olvasót nem fogja érdekelni, hogy a tartalma alapvetően egész jó lenne. Otthagyja a történetet, mert joggal feltételezi, hogy maga a történet is hasonló minőségben van megírva. Az olvasó egyszerűen csak élvezni szeretné a világot, amit alkottál, de ez képtelenség, ha minden mondatban akad valami, ami kirántja a fantáziából.

Példa fülszövegek:

Egy kissé hosszabb (236 szavas), de jó fülszöveget, és egy rövidebb (128 szavas) és rosszabb fülszöveget állítok most egymással szembe ugyanarról a szituációról, hogy szemléltessem a különbségeket.

Jó:

Lisette egy ideje úgy érezte, követik, éppen ezért elhatározta, hogy orvosi segítséget kér. Biztos volt benne, hogy paranoia, hiszen ki követné őt, a munkájában és magánéletében is unalmas pénzügyi asszisztenst? Nem volt élete. Legalábbis ezt gondolta magáról nap mint nap, ahogyan akkor is ezen agyalt, mikor munkából hazaérve a telefonját bújta egy jó pszichológus után kutatva. Minden olyan volt, mint mindig. Aztán belépett a hálószobájába.

Tekintete hirtelen ide-odasiklott a szobában, valami nyom után kutatva. De mégis milyen nyom után? Mit is keres ő pontosan? Egy rosszul a helyére tett könyvet? Egy gyűrődést az ágyneműn, amit biztosan nem ő hagyott úgy? Vagy egy nyitott ablak miatt megrebbenő függönyt? Minden ugyanúgy volt, mint ahogyan reggel hagyta, kivéve azt az egy ódon lámpát a kis éjjeliszekrényen. Narancssárgás fénye hívogatóan végigkúszott a parkettán egészen a lány lábáig.

A francba is! Biztos vagyok benne, hogy nem hagytam égve! – gondolta, és már mozdulni akart, hogy lekapcsolja, de nem vitték a lábai, és akkor jött rá, hogy a félelem szinte megbénítja. Az alattomos, csontig hatoló félelem, ami hangtalanul bugyborékol az ember bőre alatt egészen addig, míg szépen lassan meg nem emészti minden egyes szervét belülről. Ő aztán biztosan nem hagyta úgy azt az elcseszett lámpát. Az, aki így hagyta, pusztán tudatni akarta vele azt az egyszerű tényt, hogy itt volt. Nem vitt el semmit, nem tett tönkre semmit. Csak itt volt, és bármikor visszajöhet, mikor a kedve úgy tartja.

Hát mégsem paranoiás…

Rossz:

Lisette egy átlagos irodakukac. Minden nap bemegy dolgozni, elvégzi a munkáját, aztán hazamegy. Egy ideje már úgy érzi, hogy valaki mindenhova követi, és figyeli minden lépését. Úgy gondolja, paranoiás. Már orvos bevonását fontolgatja, mikor egy nap hatalmas fordulatot vesz élete, mikor hazaér. Felkapcsolva találja saját kis olvasólámpáját. Félni kezd. Ő bizony biztosan nem hagyta úgy. Emlékezett mindenre, amit reggel csinált, és nem volt közte a lámpa felkapcsolása. De akkor vajon ki tehette, és mi okból? A válaszra csak sokkal később jön rá, mikor már késő. Vagy mégsem? Lisette élete attól a naptól kezdve fenekestül felfordul. A jó és a rossz csap össze színt csempészve silány kis életébe, és közben még talán a szerelem is rátalál.

Az olvasáshoz ajánlom ezt a zenét:

youtube.com/watch?v=nqnkBdExjws

Jah és itt is megtaláltok:

sajatoldal.hu

Melyik alapján kezdenél olvasásba? 🙂