Igekötők

A legtöbbször használt igekötők: abba, agyon, alá, át, be, bele, benn, egybe, el, ellen, elő, előre, fel v. föl, félbe, félre, felül v. fölül, fenn v. fönn, hátra, haza, helyre, hozzá, ide, keresztül, ketté, ki, körül, közbe, közre, külön, le, meg, mellé, neki, oda, össze, rá, rajta, széjjel, szembe, szerte, szét, tele, tova, tovább, tönkre, túl, újjá, újra, utána, végbe, végig, vissza stb.

Ha az igekötő az ige előtt áll

A legegyszerűbb eset. Ha az igekötő a saját igéje előtt áll, akkor egybeírjuk vele. Azért írom, hogy saját igéje előtt, mert előfordulhatnak olyan szituációk, mikor az igekötő és a hozzá tartozó ige közé beékelődik még egy szó, ami lehet egy másik ige is. Példák arra, mikor egybeírjuk: fel+kel=felkel, át+irányít=átirányít, le+ad=lead, meg+fogalmaz=megfogalmaz, fel+ül=felül, hozzá+tartozik=hozzátartozik, vissza+kér=visszakér, közbe+szól=közbeszól stb.

Ha az igekötő az ige után áll

Ha az igekötő a saját igéje után áll, akkor külön írjuk tőle. Például: mondta ki, kérdezte meg, árulta el, ült le, fogta meg, törte el, ámul el, fejel meg stb.

Igekötők és az igék közé ékelődő szavak

Az igekötő és a hozzá tartozó ige (vagy igenév) közé gyakran egy harmadik szó ékelődik be, ami gyakran lehet egy másik ige is, így gyakori hiba, hogy nem a megfelelő igéhez kapcsolják az igekötőt. Ezekben az esetekben gyakran van szó segédigékről, például: el kell mennem (rossz: elkell mennem).

A magyar segédigéket gyakran szokás elintézni annyival, hogy kettő van belőlük, mégpedig a fog és a volna, valamint ezeknek a különböző alakjai. Ennél kicsit bonyolultabb a helyzet, amit most nem elemeznénk (akit érdekel bővebben, itt talál egy részletes értekezést a témában), de itt egy viszonylag bővebb lista olyan igékről, amelyek segédige szerepet tölthetnek be bizonyos mondatokban: akar, bír, fog, kell/kellene, kezd, kíván, lehet, mer, óhajt, szándékozik, szeretne, szokott, talál, tetszik, tud.

Ezekben az esetekben mind a három szót külön írjuk. Példák a fentebbi lista alapján: meg akarja nézni, el bírja intézni, fel kell állni, át kezd alakulni, meg kívánja nézni, el lehet küldeni, el mer csenni, át óhajt hajtani, fel szándékozik venni, el szeretne menni, ide szokott járni stb.

Ha az igekötőnek tűnő szó valójában nem is igekötő

Van néhány olyan eset is, mikor azt gondolhatjuk, hogy az adott szó igekötő, közben pedig egyáltalán nem igekötő szerepe van mondatban, hanem határozószó. Például: melléáll=kiáll valakiért / mellé áll=odaáll valaki mellé, ráhagyatkozik=az érzéseire támaszkodik / rá hagyatkozik = valaki másra hagyatkozik, körbeállnak=emberek körbeállnak valakit / körbe állnak=kör alakba állnak, hozzátartozik=valaminek a része / hozzá tartozik=valamihez kapcsolódik stb.

A magyar helyesírás szabályainak vonatkozó részét itt érheted el: Link