Főoldal
Rólunk
Történetek
Hírek
Sikerlisták
Felhasználók
Segítség

Karakterábrázolás

A karakterkészítés nem egyszerű feladat. A jó írók által létrehozott szereplők igazán összetettek, az olvasó szinte el is felejti, hogy ezek az emberek nem is léteznek a valóságban. A karakterek megismertetésére nincsenek elfogadott szabályok, minden írónak meg van a saját bevált módszere, viszont van néhány szempont, melyek mentén sokkal könnyebbé válhat ez a folyamat. Ezekből igyekeztünk most összeszedni néhányat.

 

1. Alapjellemzők

Az első és egyben legáltalánosabb módja a karakterekábrázolásnak a jellemzők felsorolása. Milyen hosszú és színű a haja az adott szereplőnek, milyen a szeme, magas vagy alacsony, milyen színű a bőre, milyen a testalkata? Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyekre fontos válaszolni a történet során, mert nagyon jól vezetik az olvasó fantáziáját, viszont nagyon sokan abba a hibába esnek, hogy csakis ezekre a külső jellemzőkre támaszkodnak egy-egy karakterábrázolás során, pedig nem csak a külső jegyek határoznak meg minket, embereket. Az hogy jókedélyű és kedves valaki, ugyanolyan fonos, mint az, hogy szőke a haja vagy barna.

 

Technikailag érdemes odafigyelni arra, hogyha egy szereplőt meg akarunk ismertetni az olvasóval, annak nem csak az az egy módja van, hogy egy igazán hosszú mondatba sűrítve felsoroljuk, hogy miként néz ki, és milyen személyisége van. Például: Jane szőke hajú, barna szemű, áltlában mosolygós lány. A bőre világos, és nagyjából százhatvan centi magas. Egészen vékony, akár egy nádszál. Kék, virágos ruhát visel.

 

Most egy rendőrségi személyleírást írsz, vagy megpróbálsz életet lehelni a karakteredbe?

 

A karakter leírását érdemes a szituációba helyezni, és ha több szereplő is a színen van, akkor akár az ő szájukba is bele lehet adni néhány jellemzőt. A leírás simuljon bele a cselekménybe, és sose legyen olyan hatása, mintha egy rossz újságcikkből vágták volna ki. Például: Jane halálra vált arccal bámult vissza rám. Amúgy is sápadtag arca most hamuszürkévé vált döbbenetében, melyre világoskék ruhája csak ráerősített. Hirtelen olyan lett, akár egy szellem. Szótlanul állt előttem, barna tekintete pedig egészen elsötétült, ahogy döbbenete szépen lassan dühbe fordult át. Úgy éreztem, hogy mindjárt rám ront, és szinte megremegtem félelmemben, ami nevetségesen hatott törékeny, alacsony termetéhez mérten. Szőke hajából egy tincset az arcába fújt a hirtelen feltámadó szellő, és ettől – alapvetően mosolygós arca – kiábrándítóan vészjóslónak hatott.

 

Mindkét leírásból megtudtuk, hogy Jane szőke, barna szemű, alacsony, vékony és kék ruhát visel. Viszont míg az első tényleg úgy hat, mint egy rendrőségi felhívás, addig a másik egy valódi regény részletének tűnik, és érzelmeket vált ki az olvasóból.

 

2. Motiváció

Megfelelő motiváció nélkül a szereplő csak úgy lóg a levegőben. Az olvasó nem érti, hogy mi miért történik a karakterrel, a döntéseit mi határozza meg, és úgy általában merre tart a történet, és hol helyezkedik el ebben maga a szereplő. A megfelelő motiváció kiválasztása és körvonalazása nagyon fontos nem csak a karaktejellemzés szempontjából, hanem a cselekmény szempontjából is. Hiszen ez a kettő szorosan összefonódik.

 

Minden egyes fontos döntés mögött ott kell lennie a moivációnak, és ennek mindig logikusnak kell lennie a szereplő szempontjából. Még ha az olvasó nem is ért vele egyet, a végére mindig legyen egyértelmű a számára, ha a karakter helyébe képzeli magát, hogy milyen okból hozta meg az adott döntést.

 

3. Nézőpontok

A karakterek különbözőségéből adódóan oda kell figyelnünk arra, hogy az általunk mozgatott karakterek nem feltétlen látják ugyanúgy egymást, mint ahogyan mi őket. Íróként szinte majdnem minden karakter a szívünkhöz nő – még a gonoszak is –, hiszen mi alkottuk meg őket. Ebből adódik, hogy gyakran elfogultan tekintünk rájuk, és így is fogalmazunk.

 

Fontos szem előtt tartani és átgondolni, hogy milyen az egyes szereplők viszonya egymáshoz, mert ez nagyban befolyásolja, miként kell jellemeznünk őket egymás szemében. Akkor is, ha az a történet E/3-ban íródott, hiszen egy külső narrátor szeme előtt sem csak egy szereplő van jelen. Vegyünk egy három szereplős konkrét példát, melyben az alapszituáció szerint Ginger utálja Emilyt, de Sophia viszont szereti.

 

Sophia szemszöge:

 

Emily haja olyan színű volt, akár a búzakalász a nyári naplementében. Fényesen csillogtak a hosszú szálak, ahogyan a heveny szellő hirtelen belekapott, majd lágyan eldobta őket. Sophia tágra nyílt szemekkel bámulta, hiszen sosem látta még így saját barátnőjét. Mintha egy egész élet telt volna el tavaly nyár óta. Halvány irigység fogta el, amint végignézett a világos bőrön játszó halvány foltokkal ölelt arcán. Ezek a szeplők tavaly nyáron még erős kontrasztot alkottak világoskék szemeivel, most viszont már lágyan simultak bele a vékonyka orrnyeregbe, óvatos derengést varázsolva a ragyogó arcra.

 

Ginger szemszöge:

 

Emily haja olyan volt, mint a tűző nyári napon összeszáradt fűszálak. A szél úgy rendezgette a tincseket ide-oda, mintha madárfészket akart volna készíteni a feje tetejére. Világos bőrén még a lemenő nap meleg fénye sem tudta elrejteni a szeplőket, melyek komisz kis uralkodóként pöffeszkedtek vékonyka orrnyergén. Világoskék tekintete akár egy túl sokszor kimosott fehérnemű.

 

Ugynarról az emberről szólt a két jellemzés, nagyjából ugyanazokat tudtuk meg belőlük, mégis merőben különböző érzéseket hagytak maguk után. Sose hagyjuk figyelmen kívül, hogy a szavak érzelmeket keltenek. Míg a pöffeszkedik ellenszenvet vált ki, addig az óvatos derengés pozitív benyomásokat hagy maga után.

 

4. Múlt, jelen és jövő

Ne feledd, a karaktereidnek – ugyanúgy, mint minden embernek – van múltja, jelene és jövője. A múltja meghatározza, hogy miként látja a jelenben a világot, a jelene pedig meghatározza, hogy hová fog elérni a jövőben. Akármelyikre is koncentrálsz írás során, a másik kettőt sem szabad elfelejteni, hiszen arra kell törekedni, hogy az olvasó úgy viszonyuljon a szereplőkhöz, mint létező emberekhez. Márpedig mindenkinek van múltja, jelene és jövője is.

 

Egy szereplővel nem csak a jelenben – a cselekmény történése idején – történnek dolgok. A múltban is voltak olyan események, melyek kihatással vannak arra, hogy a jelenben milyen ember. Jó esetben a múltjából vannak más szereplők is, barátok, család és akár ellenség is. Érdemes ezekre kitérni, hogy közelebb kerüljenek a karakterek az olvasókhoz, máskülönben meg mindenki szeret szaftos történeteket hallani/olvasni mások múltjának sötét foljtairól. 🙂

 

A szereplőd gyakorlatilag akkor születik, mikor megteremted. Elméletileg meg nem…

 

5. Ballépések és rossz döntések

Akármennyire is szereted a szereplőidet, hagyd őket hibázni. Nincs olyan ember, aki még ne hozott volna meg rossz döntést, vagy nem bánta volna meg valamelyik lépését. Ezektől igazán élő lehet egy karakter. A megbánás és az együttérzés szimpátiát vált ki az olvasóból, és könnyebben tud azonosulni egy-egy szereplőddel, hiszen nagy valószínűséggel az olvasód is hozott már meg rossz döntéseket, és kíváncsi arra, hogy az általad alkotott szereplő, hogyan birkózik meg ennek a súlyával, hogyan dolgozza fel azt.

 

6. Kérdések, melyek vezetik az írót

Írás közben érdemes néha feltenni néhány kérdést, melyek vezetik a karakterleírások fonalát. Nem kell mindent egyszerre megválaszolni, azonnal, mikor a szereplő színre lép. Van, hogy úgy alakul a cselekmény, hogy bizonyos dolgok előbb – akár a könyv elején – kiderülnek, míg mások sokkal később. Ez elősegíti a karakterfejlődést is. Lehet, hogy amit a regény elején megírtál, a végére már egyáltalán nem is lesz jellemző a szereplőre. Ez nem baj, a változásnak legyen szép íve.

 

Néhány kérdés a teljesség igénye nélkül, melyeket érdemes feltenni magadnak, mikor kitalálsz egy karatert:

  • Külső tulajdonságra vonatkozóan: Hogyan néz ki? Hosszú a haja vagy rövid? Milyen színű a bőre? Milyen színű a szeme? Milyen a testalkata? Van-e anyajegye vagy sebhelye? Ha van, akkor mi ezeknek a története? Melyik tulajdonsgát kitől örökölte?
  • Belső tulajdonságra vonatkozóan: Mi az, amit szeret, és mi az, amit utál? Miként bánik a barátaival, és miként a családtagjaival? Milyen félelmei vannak? Miben hisz? Milyen témák érdeklik?
  • Motivációra vonatkozóan: Mi áll a tettei hátterében? Mik a céljai? Hová akar eljutni? Milyen utat akar bejárni addig? Milyen nehézségekkel kell megküzdenie?
  • Szokásokra vonatkozóan: Létezik-e olyan dolog az életében, amit időről-időre megtesz? Hogyan telik egy napja? Van-e olyan dolog, ami nélkül nem tudja elkezdeni egy napját?

 

Írás során sose feledd, hogy a karaktereidnek élnie kell! 🙂