S.T. Kenny 2021. december 1.

Motel a sivatagi úton

"Miután a porfelhő elült, a szőke férfi pár lépést hátrált, le se véve a szemét a vele szemben álló fiúról, aki ártatlannak látszott ugyan, de kisugárzása hamar fenyegetővé tette. Kezét a háta mögé rejtve, lassan egy láncot kezdett előcsúsztatni az ingujjából, felkészülve az esetleges viadalra. A fiú, végül megelőzte őt: - Maximiliannak hívnak, hálásan köszönöm, hogy megmentettél – hajolt meg illedelmesen. – Jövök neked eggyel. Bármely kéréssel fordulsz felém, minden erőmmel azon leszek, hogy teljesítsem. - Dem döbbenetét mi sem fejezhette ki jobban, mint hogy az eredetileg rövidre tervezett lánc, már másodpercek óta hullott a földre, óriási porfelhőt gerjesztve maguk körül." " Réges-régen, még jóval az emberiség megjelenése előtt, a jó és a gonosz harca már meghatározó volt a világ sorsát illetően. S mialatt az emberek a maguk harcait vívták, egy szökevény démon a pokol legsötétebb bugyraiból felemelkedve elzárta az utat föld és a túlvilág között, a maga sötétségét szabadítva a világra. Az Emberiségen áll hát a feladat, hogy a földöntúli erővel bíró látókkal karöltve, sorsát a saját kezébe véve véget vessen végeláthatatlan küzdelmeinek. Nem elhanyagolható körülmény azonban, hogy a harc első számú színtere nem egy csatatér, hanem a legfélelmetesebb hely a világon: az ember elméjének a legmélye."

0 komment