Tehetségek iskolája - Fejezet 7: Hibrid
Mena Remeg a kezem, miközben ujjaimmal a sárga szövetborítású fotel fából faragott karfáján dobolok. Az öreg asztali lámpából dernegve kúszik felém a sárgás fény a kopott fényű asztal tetején. Előrebámulok. Noam egyenesen háttal a szemben lévő fotelben ül. Az árnyéka sötét burokként vetül a mögötte lévő roskatag, néhol poros könyvespolcokra. – Le fogunk bukni, hogy nem a szobánkba mentünk – jegyzem meg halkan, és már előre szkeptikusan. – Nem kell raktárra aggódni – vág vissza Noam gúnyosan. Még egy apró félmosolyt is megereszt...