Melanomapiercing - Fejezet 5: 5. fejezet / 1995. augusztus
A fürdőszobában egy vézna kisfiú áll, szemei vörösek és vizenyősek. Elszomorít. Mégis dühös vagyok rá, mert szánalmas, ahogy a tükörben pityereg magányosan. Mi lesz, ha mama benyit? Mit fogsz neki mondani? Mi a baj Gergő, kérdi majd. Nem tudom, feleli. Nem tudom.
Valaki meghalt, azt hiszem. Nem ismerem ki az, csak a hiányát érzem. Itt hagyott. Nézem, ahogy az arcom eltorzul a fájdalomtól, ilyen lehet, ha valakinek meghasad a szíve. Mint egy csonttörés, apró szilánkok a mellkasban. Bár nem tudom, milyen a csonttörés, mert még nem tört el semmim. Egyszer megcsúsztam...