Félelemharc

alanwilk 2019. június 7.

Ház a tó túloldalán - Fejezet 35: Félelemharc

Igaza van! Ez a csata most csak rám vár, nem tudom, mi vagy ki az ellenség, de minden erőmet össze kell szednem és le kell győznöm! Bármi áron. Az eső lassan alábbhagy, talán mindketten elérkezettnek látjuk a pillanatot, hogy visszamenjünk a házba. Kézen fogva sétálunk ki a garázsból, mindketten a vendégház felé fordítjuk az arcunkat, aminek a sötétben fehérlenek a deszkái, ijesztő így látni. Úgy merengünk arra a viskóra, mint egy halálos ellenségre, a gonosz melegágyára, a legyőzhetetlenre. A ház, ami hosszú hónapok óta csak kínoz és kínoz. A...

0 komment

ház kaland menekülés nyár

alanwilk 2019. május 7.

Ház a tó túloldalán - Fejezet 33: Utolsó nap

Kegyetlenül hosszú órák teltek el, kimondhatatlanul erős fájdalmakkal. A vérzést sikerült némiképp elállítanom. A függönynélküli ablak felé fordítom a fejem, lassan közeleg az éjszaka. Nem tudom, mire vár még? Miért nem teszi meg, amit akar? Miért húzza az időt? Hiszen meg van minden, ami kell neki. Tudom, hogy Chris él, mert megérezném, ha történt volna vele valami. Egyre nyugtalanabbnak érezem magam, mintha kavarogna bennem egy megérzés, valami készül, valami történni fog ma este, ami mindennek véget vett. Mikor már a szobában a napszentület bekebelezni...

0 komment

emlékek ház kaland múlt

alanwilk 2019. április 26.

Ház a tó túloldalán - Fejezet 32: Végszó

– Vissza kell mennünk a stéghez! – szólok a fiúkhoz. – Hátha megérkeztek már a rendőrök. – Nem mentek sehová! Apa hangja felé kapom a fejem, ott áll pár lépésnyire a hátam mögött, kezében egy vadászkést szorongat. Elsápadt arcáról folyik a víz. A fiúk megdöbbenve állnak egy helyben, mintha a földbe ásták volna a lábaikat. – Mindent elterveztem – szólal meg ismét apu, – odaadod a papírokat, amik nálad vannak, aztán visszamegyünk Prestonba, és úgy csinálunk, mintha semmi sem történt volna. – Maga nem normális! – fejezi ki az...

0 komment

ház kaland menekülés nyár

alanwilk 2019. április 17.

Ház a tó túloldalán - Fejezet 31: Apu

Ez a terv nem tűnik olyan veszélyesnek, mint Brian által korábban felvázolt veszélyes koncepció. Egyenként követjük Christ, mindannyian feltétel nélküli bizalmat fektetünk belé, hisz ez az egyetlen lehetőségünk. Terry és Brian nekiálltak felszedni a cserepeket. A tetőn állva azt látom, hogy egy motorcsónak közeledik a stéghez. – Nézzétek! – mutatok a tó irányába. Mindenki a víz felé kapja a fejét, még a fiúk is leállnak arra az időre a tetőcserép felszedésével, amit oly szorgosan elkezdtek. Egy férfi vezeti a csónakot, és egyre csak közeledik...

0 komment

gyilkos ház kaland menekülés

alanwilk 2019. április 3.

Ház a tó túloldalán - Fejezet 30: Bezárva

Edward képes lett volna megölni a legjobb barátját, annyira hihetetlen, mint egy rossz rémálomban. Az ablakhoz sétálok… Olyan háborítatlan és nyugodt kora hajnalban Perkins Lake tava, sehol egy lélek. A parton a stégtől pár méterre feltűnik egy márványsírkő, a felkelő nap sugarai a kiemelkedő keresztet oltalmazva simogatják, szinte szemet vakítóan tündököl a fehér márványfeszület. – Szerintetek, kit temettek el oda? – kérdezem a többieket az ablakban állva. – Azt a pasast, akit kinyírtál – válaszolja Karen. – Karen! – Chris rászól....

0 komment

barátok ház kaland menekülés

alanwilk 2019. március 25.

Ház a tó túloldalán - Fejezet 29: A ház fogságában

A ház valamilyen hatással van rám, ez már biztos, mintha előkotorná a rejtett személyiségemet, ami még csak árnyéka sem önmagamnak, ezt azóta érzem, mióta meggyilkoltam azokat a betolakodókat. Semmi nem történik véletlenül, mindennek oka van, ezt mondta régen a nagyapám, most már erősen kételkedek ebben, mert túl sok a megmagyarázhatatlan dolog. A rendőrség már biztosan keres, ezért nincs bátorságom kimenni a tó közelébe, sem az útra. Maradok az erdőben. Közvetlen előttem, egy fa törzse mögött, megpillantok egy embert, aki háttal támaszkodva a fának,...

0 komment

fogság ház kaland nyár

alanwilk 2019. március 18.

Ház a tó túloldalán - Fejezet 28: Visszatérés

Most már csak pár kilométer, és a parton vagyunk, innen már nekem kell navigálnom az alkalmi sofőrömet. Valósággal elképedek, amikor lefordulunk a tó felé. Emberek sokasága még így kora éjszaka is. Táborozók, horgászok, tömérdek sátor veszi körül az öreg tó partját. Elképzelni sem tudom, mi lehet vajon a kemping részen? Hiába, itt a nyár, megtelt a part. Frank alig talál helyet az autónak, végül leállítja a motort, a műszerfal sem világít már. – Nem akarom, hogy egyedül menj – közli aggódva. – Ezt már megbeszéltük. Én meg nem akarom,...

0 komment

Félelem ház Horror kaland

alanwilk 2019. február 25.

Ház a tó túloldalán - Fejezet 27: Aspektus

Így is több mint egy óra hossza telt el, mire Prestonba értünk. Anyu már kétszer is hívott, de nem vettem fel, semmi kedvem sem volt hazugságokkal takarózni. Frank kitett az autómosó előtt, nehogy valaki meglásson minket. Azt mondta, szívesen elvisz egy másik időpontban. Átölelt, ami nagyon jól esett, olyan együtt érzőre sikeredett a pillanat. Most igyekszek haza. Nagyon megdöbbenek, mikor meglátom a házunk előtt Clark seriff, Daviesék, és egy másik idegen autót parkolni. Szívem majd kiugrik a helyéről, annyira dobog, szinte a torkomban érzem. Elönt a forróság,...

0 komment

Család emlékek ház hiány

alanwilk 2019. február 12.

Ház a tó túloldalán - Fejezet 26: A felszín alatt

Legszívesebben rohannék, végre láthatom őt újra, és nem fogom elveszíteni ismét. Mikor odaérek a suli elé, lázasan keresni kezdem az épületből kitóduló tömegben, de sehol sem látom, soha nem voltam még ennyire izgatott. Még egyszer rápillantok az üzenetre, mert annyira hihetetlen az egész, mint egy álom. Valaki elkapja a karom, egy srác, Chris egyik haverja. – Christ keresed? – kérdezi. – Igen! – vágom rá lelkesen. – Az ajándékbolt mögött vár – közöli. Mindenki olyan furcsán bámul rám, mintha még sosem láttak volna. Azok az ítélkező...

0 komment

emlékek ház Horror kaland

alanwilk 2019. február 1.

Ház a tó túloldalán - Fejezet 25: Megtörve

Holt lelkek vettek körbe minket a csendbe borult ódon vendégházban. Visszaemlékezve apa szavaira, valóban ráférne egy renoválás. Chris karjaiban kerestem megnyugvást, fáztam. Szorosan magához húzott. Ölelése már nem olyan volt, mint régen. Közömbös, ugyanakkor távolságtartó és rideg, mintha nem tartoznék már hozzá. Az én szívemből is eltűnni készültek az érzések, amikről azt hittem, örök és maradandó, de üresen kongott, akárcsak a gyomrom. Ismét eleredt az eső, hallottam a kopogást a tetőn és az ablakokon. Aztán egyre csak felhangosodó zene törte...

0 komment

ház Horror kaland múlt