Halál - Fejezet 3: Haláltusám
Miközben nekidőlök a szürke kerítés oldalának, a fekete ruháim miatt szinte egészen beleolvadok az éjszakába. Reszkető ujjaimmal újra elindítom a kedvenc zenémet, és már érzem is, ahogy a basszus betölti teljesen az elmémet. Ezután mélyet szívok az e-cigimbe, lassan lehunyom a szemhéjaimat, és csak próbálom magamba zárni ezt a tökéletes, békés pillanatot. A sötétség valahogy mindig egészen eltompít, és belülről felszakadó boldogságot ébreszt bennem. Szinte érzem, ahogy megszűnök teljesen, és csak a bejövő ingerek az egyetlenek, amik létezésem parazsát...