Főoldal
Rólunk
Történetek
Hírek
Sikerlisták
Felhasználók
Segítség
  • Titillium
  • PT Serif
  • Ubuntu
  • Alapértelmezett
  • AAA
  • AAA
  • AAA
60
Kedvencekhez adás

Harry Potter és a Sötét Jegy örökösei

A rejtély kezdete

Nehéz elképzelni, hogy Budapest zegzugos utcái között varázslók százai végzik napi teendőiket. Szinte észrevétlenek, elvegyülnek a többi mugli mellett, vagy ahogy ők hívják őket, a varázsmentesek. Minden kerületnek van egy úgynevezett elzárt része, ahol csak a varázslók élnek, ez persze fel sem tűnik az idegen szemeknek. A Magyar Varázslóügyi Minisztérium emberei gondoskodnak arról, hogy ne lepleződjenek le, mivel félnek a 2006-ban történtek megismétlődésétől. Azóta van érvényben a M.E.N.V. törvény vagyis Muglik Előtt Nincs Varázslás.

Kezdetben ez elég nehéz volt egyeseknek, de most már mindenki úgy fogja fel, hogy így sokkal biztonságosabb, és nem mellesleg kevesebb problémával jár. Azt hittem, a világban ebből a szempontból sokkal engedékenyebbek, és csak nálunk ilyenek, de aztán apa mesélte, hogy egykoron az Amerikai Egyesült Államokban is élt egy ehhez hasonló törvény.

Aurorként a feladataim közé tartozik az is, hogy féken tartsam azokat, akik meg akarják szegni a tilalmat. De ez is néha egyhangúnak tűnik a hétköznapok szürkeségei között. Bár kezdő vagyok a szakmában, mégsem kezelnek úgy,  s emiatt néha túlzottan nagy rajtam a nyomás. Ilyenkor jó, hogy ha az ember  édesapja történetesen varázslényekkel foglakozik, mert pontosan tudja, hogy ezek a lények nyugalmat árasztanak, ha kellőképpen jól bánunk velük. Lenyűgözőnek tartom őket minden tehetségükkel és hibáikkal együtt. Apa azt mondja, hogy a számára a turulmadarak és a csodaszarvasok jelentik a béke virágát. Igen, ezek az állatok szerepelnek a régi mugli hitvilágban is, tudom, hisz egyszer láttam az egyik erről szóló könyvükben. Ők sámánoknak hívták, akik látták a varázslényeket, mi egyszerűen ős-mágusoknak vagy vándoroknak. A vándorok voltak, akik a honfoglalókkal együtt érkeztek a Kárpát-medencébe. Akik még az ősi természeti mágiával foglalkoztak.

A régmúlt több dologban is hasonlít a jelenre, különösen mostanában. Mintha a Sors furcsa játékot űzne velünk. A Minisztérium egyre nyugtalanabb, varázslók és boszorkányok tűnnek el hirtelen, s közülük is nagyon kevesen térnek vissza. Azok is mintha megváltoztak volna, nem emlékeznek az eltűnésükre, sem arra, hogy mi történt velük, amíg távol voltak. Egyedül egyvalami, ami eszükbe jut, de aRRól rettegve beszélnek, sokan elsírják magukat a félelemtől, ez pedig a Sötét Jegy újbóli feltűnése.

Minket annak idején szerencsére elkerült a Voldemort irányította vérengzés. De így is megvolt a magunk baja, Resikonyv és a pribékjei. Az a megátalkodott szovjet mágus Rákosival együtt érkezett, és Kádárig maradt. Az ő diktatúrája volt a legrosszabb, ami akkor velünk megtörténhetett. Bár Resikonyv mágus volt, mégis a mugli diktátorok eszközeit alkalmazta az ártatlanokon. Közel tizenhétezer varázsló és boszorkány halt meg az önkény alatt. Ezen idők alatt hallottuk, hogy a Nagyúr mire készül, és küldtünk is segédcsapatokat, de Resikonyv emberei valahogy szövetségre léptek a halálfalókkal, azzal a szándékkal, hogy nem szólnak bele az itteni ügyekbe, cserébe viszont mi sem támadhatjuk meg őket. Ha valaki azt kérdezné tőlem, melyik volt a rosszabb, azt mondtam volna, hogy mindkettő.

Félek attól, hogy eljön az ami Nagy Britanniában bekövetkezett. Ijesztő dolgok keringenek tapasztaltabb aurorok között a halálfalókról. Bellatrix Lestrange, Fenrir Greyback és a Carrow testvérpárt emlegetik előszeretettel. Olvastam néhányukról egyet s mást, nem volt valami biztató különösen ami Bellatrixről írtak. Ha ők állnak emögött, akkor nem sok jót várhatunk tőlük. Reménykednünk kell abban, hogy a pletykák nem igazak, s pusztán csak elrettentésről van szó. Az biztos, hogy minden egyes  aurur lélegzet fojtva várja, hogy ki az a szerencsés, aki megkapja az ügyet. Csak is olyané lehet, aki vagy animágus, metamorfmágus vagy legilimentor. Úgy tűnik ebből a szempontból van esélyem mivel animágus vagyok, képes vagyok hermeliné átalakulni. Olyankor szinte észrevétlenül tudok ki illetve be surranni a házak és a sikátorok között. Evvel a trükkel csak anyja idegeire szoktam néha menni ha hirtelen megint emberré válok, ugyanis neki ezt nehéz megszokni, hisz mindössze pár éve, hogy hivatalosan is bejegyzett animágus lettem. Bezzeg azt könnyebb megszokni, hogy a húgom minden gondolatomat ismeri legilimentor révén, esküszöm nagyon nehéz neki így karácsonykor ajándékot venni.

Fel sem merült bennem az a lehetőség,hogy én kapom meg az ügyet. Szinte elképzelhetetlenek tűnt az egész, én mint a frissen levizsgázott auror utazom el a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolába, hogy ott nyomozzak. De valamiért a Sors úgy akarta, hogy ez is megtörténjék. Anya sokat mesélt róla, azt mondta régebben még levelezett is egy ottani diákkal. Remélem nem fognak elítélni az ott tartózkodásom alatt. Bár az is lehet, hogy ennek épp az ellenkezője fog megtörténni, ki tudja.

Kíváncsi vagyok arra, hogy mennyiben különbözik az ottani oktatás az ittenitől. Azt tudom, hogy náluk 11 évesen kezdődik míg nálunk már hatévesen. Magyarországon a Balaton felvidéken bújik meg a magyar boszorkányok és varázslók iskolája. Valahol Tihany környékén ott ahol a visszhang is hallható. Az Echó egy fajta pajzsként funkcionál, távol tartja a varázsmenteseket. Amelyikük meghallja eltűnik szemei elől az iskola képe. Ez és még sok más varázslat védi az intézményt és a birtokot. Itt nincsenek házak hanem úgynevezett rendek, 4 rend van : a Turul, a Szarvas, a Táltos és az Íj. A rend választja a varázslót. S itt is levélben kapják meg a diákok a felvételi értesítést, csakhogy a levél utolsó mondata mindig ugyanúgy szól, megmondja melyik rendbe tartozol. Én Táltosos voltam, anya Turul és apa is, a húgom pedig Íj ami szerencsés mivel az összes híres varászló az Íj rendbe járt.