Főoldal
Rólunk
Történetek
Hírek
Sikerlisták
Felhasználók
Segítség
  • Titillium
  • PT Serif
  • Ubuntu
  • Alapértelmezett
  • AAA
  • AAA
  • AAA
30
Kedvencekhez adás

Vajon miért

Fülszöveg:

ki nem mondott szavak

Több hónapja már talán,

Hogy nem láttalak az utca túloldalán.

És mennyi fájó hónap van még előttem,

Hirtelen döntésem oly’ felelőtlen.

 

Nem mintha visszatáncolhatnék.

Nem mintha több száz napot visszaszámolhatnék.

Vagy akár téged érdekelne, ugyan már,

Tudom én. De nagyon messze van még a nyár.

 

Vajon miért gondolok rád annyit, holott tudom,

Csak nekem lesz egekben a pulzusom.

Miért nem felejtettelek, miért hiányzol?

Elegem van, hogy mindent elhibázol.

 

Fogalmad sincs, mennyit bántottal,

Persze akaratlanul, hányszor a mélybe rántottál.

Az egésszel magamat áltatom,

Nem akarom tudni, most éppen ki fekszik az ágyadon.

 

Szerelmem, igen, te. Rájöttem, ijesztő,

Minek titkoljam tovább, ez őrjítő.

Sokáig nem tudtam, hogy szeretlek-e,

Hogy e kornak lettem-e betege.

 

Immár semmi kétség, el van döntve.

Bárcsak együtt mennénk az úton karöltve,

De ahogy mondtad, neked más út jutott, és nekem is,

Ezt nagyon szereted, tudom, teátrális.

 

Gondoltam, te voltál az első szerelmem,

Tehát a figyelmem el kellett terelnem.

Az idő minden sebet begyógyít, mondják,

De a csendes hónapok a régieket csak kigúnyolták.

 

Azt hittem nincs tovább,

Minden szavam egyre tétovább.

Vajon ha most látnálak, milyen lennél?

Beszélgetnénk, ahogy mindig, megnevetettnél?

 

Álmaimban eddig békén hagytál,

Meg hát amúgy is, le se szartál.

Most megjelensz ott újból,

Mondd miért, bosszúból?

 

Felbukkansz újra, mint egy rossz nátha a tél közepén,

Mocsoktól és hazugságoktól feketén.

Várod, hogy szaladjak hozzád, ahogy mindig,

Az ujjaid a kezem alig érintik.

 

Bármit megtennék, hogy ne kísérts,

Emlékszem, te is megtettél mindent, hogy megérts.

Megígérem, mint máskor,

Ez alkalommal nem ugrok, ahogy tettem százszor.

 

Nem sajnállak, nem kérek belőled,

Kívánom, hogy soha ne halljak többet felőled.

Istenem, segíts, hogy betartsam szavamat,

Mert szeretem becsapni saját magamat.

 

Abban a titkos birodalomban,

Ahol nincs mód, hogy a vágyaimat kétségbe vonjam,

Meglepődtem, hogy ott találkoztam veled.

Másnap reggel a telefonomon megláttam a neved.

 

Talán álmodban véletlenül rám gondoltál, köszönöm,

Illúzió, de apró örömöm.

Szeretnék tőled végleg búcsút venni,

De félek, szeretlek, ez ellen nem tudok tenni.