Zabuza lelke hóban fürdik

voreena26

2018. augusztus 15.

Zabuza lelke hóban fürdik

A testem… nem mozdul. A karjaim, a lábaim… Haku. Haku. Látni akarom!

Kakashi Hakuhoz vitte a megfáradt Zabuzát, kinek utolsó kívánsága volt látni a szépséges fiú arcát. Utoljára. Még egyszer… Utoljára.

A fiúét, ki oly ártatlan volt, akár a hó.

Tiszta. Örökké tiszta. És a békesség… a békesség a szívében, az is örök. Mióta Zabuzát ismeri. A fékezhetetlen bestiát. Az ördögöt.

Hol vagy, Haku? Nem látlak.

Zabuza Haku megsebzett teste mellett feküdt, ernyedten, mozdulatlanul; Kakashi továbbállt. Zabuza tekintetét Naruto sosem feledi. Mert abban a pillanatban, egy sóhajtásnyi minutum erejéig, Zabuza megbánta.

Megbánta, hogy nem mondott köszönetet Hakunak. És a hó… Haku könnyei ezernyi fehér szikraként ragyogták be a határtalan eget. Haku jó helyen van. De Haku sír.

Ne sírj, Haku. Veled megyek.

Ám Zabuza csak sötétséget látott, a fény is mintha csupán útját tárta volna fel; a gonosz felé.

Könnyed fájdalom járta át bensőjét, s tudta. Tudta, nem tarthat Hakuval.

Hakuval, a tanítványával.

Hakuval, a társával.

Hakuval, szinte fogadott fiával.

Nem… Mert a Pokol kapui már kinyíltak, sötét lények csábították lelkét.

Haku. Mindig mellettem álltál. A végén én is melletted szeretnék lenni.

Zabuza megtört arcán a keserűség mély árkokat vetett, szeméből a könny oly lassan csordogált, mint Hakuéból az érintetlen hó.

Ha tehetném, én is odamennék… ahol… te vagy.

A fiú fején Zabuza keze pihent. Zabuza… fáradt volt. Kimerült. Nagyon.

Sajnálom, Haku.

Zabuza szívét nyomta bűneinek súlya, a Pokol reá várt már. Haku elment. A fény felé. De Zabuzát a sötétség vonta keblére.

Vele mehetsz, Zabuza.

A hang Kakashié volt. S bár Zabuza lelkének egy részét már felfalta a gonosz, tiszta szeretete Haku iránt ösvényt nyitott a fény felé, s egybeolvadt a fiú könnyeivel.

Arigatou, Haku.