"Mégis mit vártam a haláltól?"

Ann Marks egy különc lány. Magányos, nincsenek barátai, osztálytársai csak Csodabogárként emlegetik és átnéznek rajta. Úgy érzi, az egész világ ellene van, ám az élet mindig tartogat váratlan fordulatokat. A történet sokáig olvasható volt az Anime-fanfiction Style oldalon.

Zoe Sandersnek nincsenek emlékei a múltról. Nem tudja, hogyan telt a gyerekkora, maradtak-e hozzátartozói, és azt sem, miféle balsors következtében került a Synus Elkülönítő Különleges Egység vezetőjének gyámságába. Zoe azonban két dolgot biztosan tud: ő maga is synus, és ha nem sikerül eltűnnie Leithan állam szeme elől, fajtársaihoz hasonlóan a biztos halált jelentő, alba rosai munkatáborban fogja végezni. Egyvalakit ismer, aki képes a synusokat nyomtalanul eltüntetni az országból: Black Seymour nem riad vissza sem az Egységtől, sem a vérontástól, Zoe pedig bármit megtenne azért, hogy felvehesse a kapcsolatot a férfival. A gond csak az, hogy az Egység is a terrorista nyomában van, a hajszát pedig maga Zoe vezeti.

Legtöbben azt gondolják, hogy a Halál ijesztő és gonosz, de ez tévedés. Igazából tök jó fej. Tudom, mert pár éve összefutottam vele. Hogy hogyan történt? Elmesélem.

Alex Thaller, a jóképű búvártúra-szervező és kincsvadász, a trópusi Sandover Key szigetén éli kellemes hétköznapjait. Egy nap megjelenik a rejtélyes Emily, aki a búvár és csapata segítségét kéri, egy számára fontos tárgy felszínre hozásával kapcsolatban. Alex és a lány első perctől kezdve különleges hatással vannak egymásra, így a merülés napjáig ők ketten sok időt töltenek együtt. Egyre közelebb kerülnek egymáshoz, azonban úgy tűnik, hogy Emilynek titkai vannak. Hazudik Alexnek? Ha így van, vajon miért? Mi köze van a lánynak egy tizennyolcadik században élt fiatal nőhöz? A kérdések sokasodnak, és Alex válaszokat akar. Vajon a múlt és jelen emlékeinek megértése megmenti kapcsolatukat, vagy bármit is tesznek, szerelmük halálra van ítélve?

Egyiptom, a csodák és az istenek földje, ahol évezredes misztériumok rejtőznek a forró homok alatt... Halkan suttogja dalát a Nílus, ősi habjai történetet mesélnek, szavai túllépnek az időn, hogy eldúdolják titkaikat. Szatiah népe vérvonalának örököse, kinek eljövendő feladata felmenői helyett harcba szállni a maat érdekében. Gyűlölt nagybátyja csúfos vereséget szenved esküdt ellenségétől, Hatti az összeomlás szélére kerül, Alaszijára a kiszolgáltatott vazallus államok végzete vár. Szülőföldje számára egyetlen úton szerezhet biztos védelmet, a hódító szabályokkal teli udvarába kell mennie. A lánynak azonban nincs egyszerű dolga, katonának nevelték, távol állnak tőle a palota parfümfelhőben illatozó intrikái és a politika szövevényes útvesztői. A régmúlt lidércei ősei veszedelmes hivatásába...

Rosemary mindaddig nem tudja, milyen a boldogság, mígnem Noah egy éjszaka meg nem látogatja őt álmában. Különös vonzalom alakul ki kettejük között, de a sors csúfos játékot űz velük. Nem csak a távolság választja el őket, hanem a közöttük lévő kétszáz év is. Így csupán álmaikban lehetnek együtt, míg nappal mindketten a saját életüket élik. Rosemaryt rettegésben tartja férje, Charles, Noah-t pedig igyekszik az ujja köré csavarni egy igencsak titokzatos lány. Idővel mindketten kénytelenek fontos döntéseket hozni, lavírozva a való élet és a szerelem között.

Sitara Théba oroszlánvérű hercegnője, a királynő húga, aki az unalmas uralkodólét helyett inkább kalandos életre vágyik. Nagyapja mégsem hagyja nyugodni, eltökélte, hogy unokája idővel a Holdistennőként tisztelt Básztet főpapnője lesz, ő pedig mindent megtesz, hogy kötelességeinek ne a megszokott módon tegyen eleget. Mahado kivételes erejű mágus, a birodalmat védelmező Aranysárkány Rend tábornoka, ám egyben Amon-Ré, a Napisten főpapja is. Hazája iránti kötelessége, hogy feleségül vegye a Hold leendő főpapnőjét, s ebbe úgy érzi, kénytelen beletörődni, holott legszívesebben minden idejét népe harc és stratégia általi segítésének szentelné. Kapcsolatukat bonyolítja, hogy Sitara makacs, vad és szenvedélyes, s ösztönösen kerüli meg vagy éppen hagyja figyelmen kívül az értelmetlennek ítélt...

Verselésből nehezen lehet megélni, Ezt manapság csak pár bolond reméli, Én tán bolond vagyok, épp ezért remélem, Hogy egy nap, hogy egyszer költészet lesz létem. S mi az, mi engem az írásra késztet? Talán hiányoztak életemből a rímek, Versek, dalok, szívemnek ritmusa, Talán majd egyszer elvisz valahova! * Itt olvashatjátok az évek alatt összegyűlt verseimet és dalszövegeimet (2012-2020).

Rövid, drámai kis írás egy vámpírvadászról és egy vámpírhercegnőről. A Vámpírnaplók és a Vampire Knight ihlették még évekkel ezelőtt, a karakterek és a történetük azonban saját gondolat.

Bentlakásos iskola vagy a fiatalkorúak börtöne. Valahogy így hangozhatott volna egy mondatban, ha röviden akarta volna bárki is összefoglalni az incidens utáni helyzetemet. De persze senki sem akarta. Ahogyan azt sem akarta senki sem látni, hogy mi vezetett ahhoz, hogy Sky fejét a női mosdó csempeburkolatú fehér falába vágjam. Talán máshogy alakult volna, ha megint tudok uralkodni magamon, ahogyan mindig is tettem, mikor szekálni támadt kedve. De most nem tettem. Ha véletlen lett volna az egész, azt hiszem, ez a tettem lett volna az a pont, ahol biztosan eldől, hogy találkozni fogok Noam Blainnel. De nem volt véletlen. Nagyon nem.

Mason Fisher nyugalmazott gyilkossági nyomozó, egész életét őrült erőszaktevők kézre kerítésével töltötte. Egy nap felhívja egy titokzatos nő, aki beszélni akar vele egy régi ügyével kapcsolatban. Az Ördögnek nevezett sorozatgyilkos tizennyolc fiatal nőt ölt meg a 70'-es években. Amikor találkoznak a nyomozó rájön, hogy ismeri. Ő az Ördög egyetlen, életben maradt áldozata. A férfi már nem emlékszik minden részletre, ezért a nő feleleveníti a borzalmas ügy részleteit. De mi van, ha az áldozat ezt követően azt mondja, hogy amit elmesélt, az csak amolyan „hivatalos verzió" volt? Hogy most el akarja mondani, mi történt valójában? És mi van, ha az igazság sokkal szörnyűbb, mint azt Fisher valaha is gondolta volna?