Ann Marks egy különc lány. Magányos, nincsenek barátai, osztálytársai csak Csodabogárként emlegetik és átnéznek rajta. Úgy érzi, az egész világ ellene van, ám az élet mindig tartogat váratlan fordulatokat. A történet sokáig olvasható volt az Anime-fanfiction Style oldalon.

Ez a történet azt próbálja röviden körüljárni (egy specifikus filozófiai irányzat, az ontológiai idealizmus talaján állva), hogy egy olyan fiktív jövőben, ahol a jövő érzékelése természetes, hogyan reagálna valaki arra, hogy ezt a fajta érzékelést elveszíti.

A negyvenedik életévét taposó Rayner belezúgott a szomszéd középiskolás lányba, Lisbeth Clarksonba. A férfi titokban teljesen a lány megszállottjává válik: nappal órákon át az ablakból lesi, este pedig próbál elkapni egy-egy „pikánsabb” pillanatot, de vigyáznia kell nehogy felesége, Miriam rájöjjön Lisbeth utáni vágyakozására. Ray megpróbál közel kerülni a szomszédlányhoz. Felveszi a mostani tizenévesek szokásait, úgy öltözik, és úgy is viselkedik, csak azért, hogy végre a kis csaj felfigyeljen rá, amikor azonban a Clarkson lány rájön Rayner megszállottságára, gúnyt űz belőle, és mindent elkövet annak érdekében, hogy a kisváros minél több lakója megtudja, ki is az a perverz Rayner! A férfi teljesen összezuhan lelkileg, nem elég, hogy a saját lakásából menekülnie kell a lincselők ellen, hanem...

A rasszizmus új eszközökkel harcol. Ha ma nem tudunk védekezni ellene, talán a múltban sikerül? Meglátjuk!

„A tavasz hírnökének mindig a rózsaillatot libegtető szellőt tartották, ám akadnak kevesek, akik számára az idő megállt, mikor az utolsó levél is aláhullt a kopár fáknak. Ők azok, kik nem várják már se a tavaszt, se a nyarat, a körforgás megakadt. Csak elvétve találkozhatunk velük, megbújnak az árnyak között, vagy épp a tömegekben, semmivel sem másabbak a többieknél, mégis levegőnek tekintik eme kevéske réteget.” A varázslatra, amely reményt kelt a szívekben, a legnehezebb időszakban is szüksége van mindenkinek. Ez, mi körbelengi a történeteket, amikbe belemenekülünk hol békeidőkben, hol a legsötétebb percekben. Ha te is szeretnél egy varázslat töredékének részese lenni, látni a láthatatlant, térj be egy mese erejéig. Higgy és láss.

Igaz történet alapján! „Anyám mondta róla: a sátán hozta közénk!” 2013-ban járunk… a huszonhat éves, visszahúzódó Mark Sternberger a festői, de ugyanakkor álmos texasi kisvárosban él, Silvertonban. Egy napon a sok kudarcot követően, erőt vesz magán, és beregisztrál egy online társkereső oldalra. Meglepetésként éri, mikor felfedezi hosszas keresgélést követően azt a fiatal lányt, akit szinte minden városlakó ismer már. Nem azért mert valami híres előadóművész, vagy köztiszteletben álló személyiség, hanem a felháborodást keltő megjelenése végett. Mark üzenetet ír a fiatal 18 éves lánynak, akivel később sikerül egy találkozót is összehoznia. A fiatalembert rögtön magával ragadja a punk-rocker lány egyedi stílusa, és beleszeret Andy Millerbe, aki egyértelmű jelét adja annak, hogy csak szimpla...

Loraine Newton nem olyan, mint én vagy te. Ő egészen más, ő látta azt, hogy mire képes Loki New Yorkban, de nem ijedt meg tőle. Miért is kelljen félni attól az embertől, aki a rokona?Nincs az a pénz vagy földi hatalom, hogy ezek után még egyszer is lássa őt. Közel tizennyolc évig fel sem tűnt a lány életében, akkor most miért keresi fel és akarja elkapni, mi lehet olyan fontos… Asgardra és a többi birodalomra nehéz idők köszöntenek be, rejtélyes fagyhullám söpör végig. A csínytevések istene menekülni kényszerül a múltja elől. S néha a legrosszabb opciók tűnnek a legjobbnak.

Bentlakásos iskola vagy a fiatalkorúak börtöne. Valahogy így hangozhatott volna egy mondatban, ha röviden akarta volna bárki is összefoglalni az incidens utáni helyzetemet. De persze senki sem akarta. Ahogyan azt sem akarta senki sem látni, hogy mi vezetett ahhoz, hogy Sky fejét a női mosdó csempeburkolatú fehér falába vágjam. Talán máshogy alakult volna, ha megint tudok uralkodni magamon, ahogyan mindig is tettem, mikor szekálni támadt kedve. De most nem tettem. Ha véletlen lett volna az egész, azt hiszem, ez a tettem lett volna az a pont, ahol biztosan eldől, hogy találkozni fogok Noam Blainnel. De nem volt véletlen. Nagyon nem.

Minden történet egy frappáns nyitánnyal kezdődik. Felgördül a függöny, megszólalnak az első dallamok. Mindig így kezdődik el az Éhezők Viadala is. De az idei egy a sok közül, amikor dönteniük kell, hogy megtartják az utókornak vagy ugyanúgy törlik, mint az utóbbi időben néhányat. Pedig minden olyan szép volt, vagy ez csak a látszat. Az idei Viadal azért is formabontó, mert a Tizenkettedik Körzet egy ikerpárt küld a Kapitóliumba. Nap és Hold, így nevezik magukat, s együtt akarnak nyerni. Vajon ez lehetséges? Már Katniss és Peeta előtt is voltak olyanok, akik együtt akarták megmutatni, hogy mire is képesek.

Mi kell ahhoz, hogy élvezetessé tegyünk egy átlagos iskolanapot? Hó. Mi kell ahhoz, hogy még izgalmasabbá tegyük? Hócsata. Mi kell ahhoz, hogy minden száznyolcvan fokos fordulatot vegyen? A takarító néni.

Álom alapján.

Earl Grayson a szeretőjével és két lányával nyaralni indulnak, ám Lakewoodot elhagyva eltévednek, majd az autójuk is lerobban egy dűlőúton. Mivel sötétedik, kénytelenek az éjszakát ott tölteni. Később arra ébrednek, hogy Earl már nincs velük.