Bird of prey

Rohamkukac

11. Fejezet

2018. január 9.

A felépülése jelentősen gyorsabb volt, mint más emberek esetében és ez köszönhető volt a mágiának, amit birtokolt és hajdani mestere segítségének is, aki ugyan változatlanul nem értett vele egyet, de ebben nem tagadta meg a közreműködést. Williamnek nagyon nehezére esett megbékülnie a helyzettel, hogy az egyik szeme odalett. Ezt a veszteségét egy szemkötővel próbálta álcázni, illetve azzal, hogy az elől található, rövidebb tincseit gondosan elé rendezte. Hiába tekintette a tervét győztesnek, fortyogott benne az indulat a vesztesége okán. Még inkább bosszantani kezdte, ha társasága volt, mert mindig meg volt győződve róla, hogy az az arcát nézi. Richard is jobbnak látta, ha elkerüli, és nem bosszantja fölöslegesen.

A vesztes párbaj következménye mellett még mindig ott volt az a tény is, hogy Katherine-ről semmit nem tudtak. Volt a mágiában mód arra, hogy megkeressenek olyan személyeket, akik eltűntek, de ez mit sem ért egy másik mágiahasználó ellen, aki tudta, hogy hogyan tegye láthatatlanná magát az ilyen bűbájokkal szemben. William föl és le járkált a szalonban, próbálva rájönni, hogy mit tehetne. Richardnak nem sok hasznát vette, lévén, hogy ember, Tuberon pedig nem óhajtott semminemű bosszúhadjárat részese lenni. Három nap telt el a Raisszal vívott párharc óta, és ő tehetetlen volt.

Megállás nélkül masírozott a szoba egyik pontjából a másikba, keze minduntalan a szemkötőjére vándorolt, ahogy a gondolataiba merült. A valóságba a komornyikja, Joseph hangja rángatta vissza. A férfire nézve kétségbeesettséget látott annak arcán, és most már a szavai értelme is eljutott a tudatához.

– A húga, uram…

– Mi van vele? Előkerült?

– Igen, uram, elő, de kérem, siessen!

William sejtette, hogy valami nincs rendben és azonnal követte is a komornyikot. A férfi a hallig vezette, ahol már pár cseléd is jelen volt, a földön pedig a húga feküdt egy kisebb vértócsa közepén. Azon nyomban előrelendült, és a karjánál fogva rántotta el az útból az egyik szobalányt, a legkevésbé sem foglalkozva azzal, hogy a viselkedése úriemberhez méltatlan, és hölggyel semmilyen esetben sem lehet így viselkedni. Katherine-hez lépett, és letérdelve mellé megemelte. A nő szeme félig le volt hunyva, de magánál volt. A felsőtestét egy csúf és mély vágás szelte át átlós irányban a kulcscsontjától a csípőjéig. Azonnal levette magáról a felöltőjét és ráterítette, majd a karjába kapva a húga szobájába indult, utasítva az egyik inast, hogy azonnal szóljon Tuberonnak egy szobalánynak pedig, hogy hozzon utánuk mindent, ami csak egy seb ellátásához kellhet. Nem volt szüksége arra, hogy bármit is kérdezzen a karjában fekvőtől, mert enélkül is tudta a választ. Rais el akarta venni, amiért ezt az egész színjátékot előadta, azonban Katherine ekkor ráébredt, hogy átverték és ellenállt, mire a férfi nem fékezve az indulatait, ezt tette a húgával. Az érdekes része a dolognak inkább csak az volt, hogy a nő ilyen sérüléssel miként menekült el előle, és jutott el idáig. Ezt azonban bőven ráért megkérdezni később, a fontos az volt, hogy végre itt van és nem annál a pokolfajzatnál.

Tuberon gyorsan megérkezett, akárcsak a szobalány. William egy tapodtat sem mozdult a húga mellől, amíg a szolgáló ellátta a sebet, az öreg pedig a mágiáját használta. Megtették, amit tudtak, de mielőtt Tuberon távozott volna, közölte vele, hogy egy démon nyoma sosem fog teljesen eltűnni. Keze akaratlanul a saját sérülésére vándorolt. Igaz, azt pengével ejtették, ellentétben Katherine sérülésével, mégis ugyanez volt érvényes arra is. Hosszú ideig ült mellette a kezét fogva és az arcát bámulva, egészen addig, amíg az ágy szélére borulva el nem nyomta az álom.

Szendergéséből az ébresztette fel, hogy már nem érezte Katherine kezét az ujjai között. Kábán emelte fel a fejét, hogy aztán valami olyasmivel szembesüljön, ami nyomban kiűzte belőle az alvás nyomait. A húga a míves kézitükre egyik nagyobb darabját szorongatta és keze az alkarja fölött rezonált a levegőben a csuklója tájékán. A szeméből patakzott a könny és a válla némán rázkódott, a takarót pedig beterítették a szilánkok. Williamnek sejtelme sem volt arról, hogy hogy aludhatott olyan mélyen, hogy sem arra nem ébredt fel, hogy Katherine előszedi a tükröt, sem arra, hogy összetöri.

A tükördarab megindult a bőr felé, de mielőtt elérhette volna azt, apró szemcsékké foszlott a nő kezében és a takaróra pergett. Katherine értetlen arccal bámult a kezére és a fegyvere maradványaira, majd a tekintete találkozott a bátyjáéval, aki dühtől szikrázó szemekkel magasodott immár mellette.

– Ezt mégis hogy képzelted, Katherine?! – A szája keskeny fehér réssé préselődött, úgy meredt az ágyban ülő, sápadt húgára. – Képes lettél volna véget vetni az életednek az orrom előtt egy olyan féreg miatt, mint Rais?

Kedve lett volna egy hatalmas pofonnal jutalmazni az öngyilkossági kísérletet, a keze mégis csak ökölbe szorulva remegett az oldala mellett. Ekkor Katherine szája megremegett, és előbuggyantak a könnyei.

– Minden az én hibám, William…! Voltam olyan ostoba és elhittem neki, hogy tényleg szeret… Hogy engem akar, hogy én kellek neki… – Vigasztalhatatlanul zokogott, és William egy pillanatra megingott a szerepe közben. Hogy lehetne képes eljátszani azt, amit el kell egy ilyen látvány mellett? Az öklét még jobban összeszorította, így már a körmei a tenyerébe vájtak.

– És ez ok arra, hogy véget vess az életednek? Most, amikor visszakaptalak?

– De a szemed is miattam…

– Nem érdekel, Katherine. Kegyetlen és önző vagy! Csak magadra gondoltál és rám nem! Mégis mit hittél? Ha megölöd magad, akkor azzal kárpótolsz? Semmisé teszed, ami történt? Nem, Katherine. Nem ez történt volna. Nem hallgattál rám, és kis híján az életeddel fizettél érte. Most pedig magad vetted volna el azt, amit sikerült megőrizned.

Katherine nem szólt egy szót sem, de a könnyei továbbra is megállíthatatlanul folytak. Megalázva érezte magát. Megszégyenítve, de tudta, hogy a bátyjának igaza van. Valóban figyelmeztette, hogy Rais egy démon és pusztán azt teszi, amihez ért. Csábít. Ő pedig egy nagy múltú és hatalmas család sarjaként képes volt hinni a negédes szavainak. Ahogy a gondolatai erre a pontra jutottak, az arca megmerevedett. Nem jelent meg több ezüstszínű csík az arcán, hogy aztán méltatlan véget érjen a takaró gyűrődései között, ami aztán olyan mohón itta be, mintha sose létezett volna.

William figyelmét nem kerülte el ez a hirtelen beállt változás. Az ágyra támaszkodva hajolt húga arcához, miközben megszorította a nő kezét.

– Bosszút fogunk állni azon a férgen és megkapod a magad szerepét  benne, húgom. – A nő olyan lassan fordította a bátyja felé a fejét, mintha nem is lenne jelen. A tekintetük találkozott és ennyi elég volt ahhoz, hogy tudja, hogy William már tudja, hogy miként torolják meg a rajtuk esett sérelmet.

– Hallgatlak, bátyám.