Kedvencekhez adás
12

Délibáb-béke

Fülszöveg:

Természeti, létfilozófiai költemény.

Ércesművű hegykaréj foglalatban
kiszolgált láncszemű vitézek:
aggastyán-bércek szolgálnak,
az idők halhatatlanságában némán.
Múltjukat őrzik hallgatva Theirésziász-látomásukat.
Villámok is idő-koptatta megsebzett ormokon,
magány prófétái állanak:
Irdatlan magasságig szárnyal tiszavirág
Ikarusz-értelemmel a gondolkodó tudat:
Magát soha meg nem adó!

Minden dübörgő hangzavar mormogásuk,
fenséges, embert rettentő kinyilatkoztatás:
Alább hegyek kicsinykedő lábainál irigység-enyészetével
megfertőzött részvéttelen falucska álldogál,
– jerikói kicsinységét hangoztatja fennhangon!
A megcsömörlött puttonyoz itt,
mint a megkeseredettség gyilkos tüskéivel

 

az ártó-eszmék, világító erkölcsei,
a jóság mécsvilágai most itt ritkásabban fénylenek
mindent s mindenkit elacsarkodott
gyilkos-torkú farkasok totális támadása
itt otthonosul az Apokalipszis
s lassacskán magunk is visszaállatiasodunk.
Ércszívű gerinc-foglalatban csöndes igazságokat
szőnyegek bolyhai alá söprik,
túl a megsebzett messzi égbolton
aranysárkány rakéta-fények kifeszített szárnyalása feszül.
A csönd tiszta,
rendíthetetlen bástyáin csupán
az örök emberséges törvényeknek
maradhat egyedül jussa:
Uralkodik szívdobbanások
kopogó ütemein
a félelem sebezhető személyiség-tudat

 

a fölzaklatott, meg nem értettség-napjában
több alkalommal is elemészt,
torzsalkodik délibábként fényeskedik a Látszat-béke,
ha a megsebzett, tiszta-szívek nem tesznek érte!
Gránitos foglalatban csupán ők
lehetnek megtörhetetlen foglalók,
földet kisajátító Szikla-csőszök:
Izom-láncok barázda-rovatát gyűri,
ostorozza s nem kíméli naponta
a hangulatkedvű égzengés,
öblösülő természeti csapás!