Így kezdődött

Tasi83

2023. február 2.

Hát micsoda képtelenségnek tűnhetett
mondták fölháborodva hajdanán
a sirály s a sün vad fellángolása,
kései, sziporkázó, idillikus romantikája:
Kicsinyes féltékenykedés,
kutató szemek botránya,
s könnyező igazgyöngyök
megmentő fohászkodása,
– így reagálta le Kata a történteket:
Tudod, az a helyzet, hogy már férjhez mentem!
Többet már nem érdekelsz!”

A szív majd megszakadt!
S hűségbilincsét a Szerelem rozsdásodásnak adta!
Fel is pofozott cudarul éppen;
Valentin napra kapott üzenete!
Pletykás, kényeskedő gyülekezetek egyébként
se tűrték volna a könyvmoly piócát a földi istennővel!
Diszkért arc-puszi helyett pofonok
pergőtüze csattant bal orcán
elvesztettem morzsás hitemet  felelőtlen hóbort volt
vagy csupán hazárdjáték az őszinte érzelmekkel?
Ő mind a mai napig csak némán hallgatni tudott,
fájdalmát – ha volt, előttem is rejtegette gondosan!
S amíg csak lehetett célszerű s jó lett volna
összebújni fázós-boldogan,
influenzától is göthösen,
betegen vicsorgó Télbe belenevetni s fütyülni,
mint harsog egyre makacsabb szitkozódás
mellett a kisemmizni vágyó Világ!

Persze – meglehet – mi is tudtuk,
egészen pontosan, hogy itt már
másról szólnak a Dolgok:
Szív-törvénnyel felelősségre léptünk
egymás szent védelmére,
s hogy most már talán nem lesz még egy lehetőség
hogy minden utoljára van,
mert végezetesen megtörtént!

Az emlékezet könyörtelen feledése, az Ítélet,
hogy színjáték volt részéről
a halhatatlan átlényegülés
jól megjátszott kivitelezhetősége:
Tébolyult hóviharban tehetetlen hittel
egymagam vagyok kénytelen
hazafelé ballagni
miközben halálra váltan igyekszem
magamban tudatosítani, s fölfogni:
Valaki más szorongathatja
törékeny hattyús-kezeidet!