Figyelem! A következő írás megtörtént eseményeken alapul. Arról szól, hogy a Vágtázó Csodaszarvas egy szekszárdi koncertje után megkíséreltem az énekes, Grandpierre Attila közelébe férkőzni, hogy Héliosz c. könyvében leírt gondolatainak filozófiai vonatkozásairól kérdezhessem. A koncertre velem tartott a Húgom is – és mivel az elő-zenekarok koncertjei alatt konszolidált borozgatást tervezgettünk, a hazatérést biztosítandó édesanyánkat is megkértük, hogy jöjjön velünk. Mint ahogy látni fogod, kedves olvasó, nem minden az előzetes elképzeléseink szerint alakult… Bevallom, kicsit szégyellem is magam a történtek miatt, ezért az önmagamtól való, megvetéssel vegyes elhatárolódás jegyében úgy döntöttem, hogy az eseményeket a népmeséink, mondáink dramaturgiája szerint adom elő. Mindamellett adapt1

Carly Everlice Mallory világéletében tehetséges volt a kötelességek elöli menekülésben. Iskoláját csak ritkán látogatta, otthoni feladatai alól kibújt, és kishíján még a jótékonysági bálról is sikerült magát kihúznia, azonban nevelőszülei halálát követően régi életét hátra kell hagynia, és fejest ugrania egy olyan világba, amely az emberek számára időtlen idők óta zárva maradt. Az új iskolája falain belül kénytelen feltárnia mind saját, mind valódi családja titkát, és megismernie önmagát, vele együtt pedig a benne rejlő ősi erőt, amely mennyet és poklot egyaránt a pusztulásba taszíthatja. A jó és rossz között hánykolódva meg kell tartania a világ egyensúlyát, és túlélnie saját lelkének lassú széttörését, melyet a múlt és a jelent egyre inkább lehetetlenné tesz.

E rövid írással arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mennyire fontos lenne az oktatásban a képzelőerő fejlesztése.

Amióta csak az eszemet tudom, valahol a Medence alja környékén élhettem. Bár nem tudom, pontosan, hogy hol van a legalja, lehet, hogy nincs is. Egyesek szerint, ahol én vagyok, az már in-kább a teteje, mert legalább van egy kis fény. Ha az ember a vízben él, akkor előbb-utóbb alkal-mazkodik hozzá. Levegőt nem kap sohasem úgy igazán, de legalább nem is fullad meg.

Mit rejt egy aprócska sütemény olcsó papírfecnijére írt üzenet? Yureka számára ez nem csak egy egyszerű semmiség, hanem egy nyom, egy jel. Egyperces szösszenet.

"Miután a porfelhő elült, a szőke férfi pár lépést hátrált, le se véve a szemét a vele szemben álló fiúról, aki ártatlannak látszott ugyan, de kisugárzása hamar fenyegetővé tette. Kezét a háta mögé rejtve, lassan egy láncot kezdett előcsúsztatni az ingujjából, felkészülve az esetleges viadalra. A fiú, végül megelőzte őt: - Maximiliannak hívnak, hálásan köszönöm, hogy megmentettél – hajolt meg illedelmesen. – Jövök neked eggyel. Bármely kéréssel fordulsz felém, minden erőmmel azon leszek, hogy teljesítsem. - Dem döbbenetét mi sem fejezhette ki jobban, mint hogy az eredetileg rövidre tervezett lánc, már másodpercek óta hullott a földre, óriási porfelhőt gerjesztve maguk körül." " Réges-régen, még jóval az emberiség megjelenése előtt, a jó és a gonosz harca már meghat1

Rövid kis egyperces novella egy szakításról és a másik hiányáról

Flora Greenbeauty tizenkettedik születésnapjának reggelén döbbenten veszi észre, hogy az éjszaka folyamán összezsugorodott, majd kisvártatva egy harangvirágban utazó, különös idegen toppan be házuk ajtaján. A jövevény felszólítja a lányt, hogy azonmód költözzön új hazájába, Sidheirébe. Új lakóhelyére csöppenve Florának nemcsak furcsa évszaktársaival és a szokatlan tanórákkal kell megbirkóznia, hanem Samhain előestéjéig bármi áron el kell jutnia a szeszélyes Vének völgyébe is...

Ki ne képzelte volna el magát másnak, mint ami?

Örkény István ihlette abszurd, humoros egyperces egy nem mindennapi talált tárgyak osztályáról.

Lana Del Rey: Born to Die című albuma ihlette novellák gyűjteménye. 1. Born to Die - Tony/Rhodey Rhodey az egyetem alatt sosem szeretett különösebben bulizni, azonban a barátnője igen, úgyhogy az a kompromisszum születik, hogy mindenhová elmennek, ahová Sunny akar. Egy ilyen házibulin aztán kiment egy fiatal fiút a medencéből, akiről fogalma sincs, kicsoda, és egyáltalán mit keres az egyetemisták buliján...

Human-kunnak szembesülnie kell a rideg valósággal: szeretett bolygóját el fogják pusztítani, és ez ellen semmit se tehet. Az idegenek űrhajóján kitekintve még egyszer utoljára megcsodálja a Földet, hiszen jól tudja, hogy ilyen lehetőség soha többé nem fog adódni. Miközben figyelte a bolygót, eszébe jutott néhány szomorú emlék. A Föld utolsó élőlénye könnyes szemmel nézte végig a haláltusát, ahol a győztesek kiléte már végleges, a vesztesek sorsa pedig nem más, mint az elkerülhetetlen halál... „Nem az az ijesztő, hogy egyedül maradok, hanem az, hogy nélküle! Ha nincs mellettem, nélküle az a bonyolult biológiai folyamat, ami tulajdonképpen az életem, csak hamisított létezés. Üres, abszolút tartalmatlan látszat."