Kedvencekhez adás
17

Sablonok

Bús éj

Különös éj,

ott a hold, szép.

Köröttem mindenki nevet,

de engem a bús éj betemet.

Barátaim, mit érek én,

ha magányosan állok a nap küszöbén?

Elhagyatott szellemem,

gyengeség ül testemen.

Rikoltó, hűs szelek,

mellettem keringenek.

Kísértetek gúnyolódnak,

sipítozva csúfolódnak.

Hogy lehetek ily egyedül,

ha hatalmas tömeg vesz körül?

Irónikus, hogy a magány,

még itt is lecsap reám.

Hirtelen megtántorodok,

belül mélyen háborgok,

de az erő elhagy, elszáll,

senki sincs, ki megszán.

Kavargó hópihék sokasága bámul,

szépségüktől minden csillag elájul.

Összezavar a zaj,

a káosz zavartan mar.

Rémálmoktól émelygek,

elfognak a kételyek.

Ki vagyok én?

Mit keresek itt a világ peremén?

Szótlanul, émelyít a tömeg,

hogy lehetek ekkora csődtömeg?

Nyugalom, miért nem találom?

azt hiszem ez reménytelen, barátom.

Keresem a csendet, kutatom,

nem kell más jutalom.

Feltekintek, ott van, már látom!

A mosolygó Hold, régi, jó barátom.