Kedvencekhez adás
22

Sablonok

Harcaink

Harcol a testem.

Harcol a lelkem.

A szavam a fegyver.

Tüzelek, akkor is, ha nem kell.

 

A töltetem fájdalom,

hatása az ártalom

a lelkedben.

A testedben.

 

Harcolunk egymással a semmiért.

Bántjuk egymást, de mondd miért?

Gyűlölet telepszik ránk.

Érzelmekbe fullad a vitánk.

 

Emeled a kezed:

„Most jól elverem!”

Hárítom az ütést,

de érzem a fülemben a lüktetést.

 

Vége. Szétválasztanak.

Ők sem bírják, ahogy zúdul a harag.

Az ereim megfeszülnek,

Az ujjaid elkékülnek.

 

Érzem a mérget a levegőben,

te is kaptál belőle bőven.

Végül is csak a lelkünk bánja,

nem kell ide halál-ária.

 

Reszketek éjjel az ágyban:

„Biztos őt is veri a víz javában”

De nem ver, nem ver,

mert te voltál, aki úgy gondolta elver.

 

Érzem, ahogy áramlik a testemben a vér

és te csak nézel rám bambán, mint egy vak egér.

Átsétálunk egymás romjain, némán.

A megoldást várom, s te azt ordítod: Nézz rám!

 

És kezdődik előröl az egész.

Esküszöm, ez engem felemészt.

Senki sem lép közbe,

s mi egymásnak esünk üvöltözve.

 

Harcol a testünk.

Harcol a lelkünk.

A szavunk a fegyver.

Tüzelünk, akkor is, ha nem kell.