Kedvencekhez adás
15

Visszapörgetés

Fülszöveg:

Nosztalgikus, elégikus hangnemű költemény.

Gyermekként még oly könnyű volt szinte minden:
Játékautók homokozók fogságában,
az önfeledt boldogság sugárázása.
S ha megbotlottam csenevész hurka lábaimban
drága anyám sugaras,
megbocsátó tekintettel rögvest fölsegített:
Minden napomnak önfeledt haszna s értelme volt!

 

Könnyelmű bohócok sikongatása között megéreztem,
újra teljes értékű ember lehettem!
S gyakorta úgy ébredtem a világra bukkant
pocaklakó születése után:
Részvéttel s könyörületben,
álmok útján tévedtem a világ porondjára,
s a valóságban félszegséggel meggyökeresedtem!

 

Aki magánélete letiprása mellett még lélegzet
s élt eléri majd még a pihenés s feltöltődés Atlantisz-partjait:
Utánam még egyre kúszik, lopakodik,
rám vadászik ravaszkodó tekintetek irigykedése,
s az ősi tudás csupán ahol a féltékenység felüti fejét
ott kő kövön nem marad a megértés romjain!

 

Megkísért s végig üldöz az Üldözöttség!
A sunyi tudat, hogy menekülő vad vagyok,
akire vadászni kell,
mert ostoba törvények ezt lehetővé teszik!
S csak kirekesztettek echós-hangja
hallatszik messze távolok honából.
Küldhettek gonoszkodva még a sárgaföld alá is:
Adott szavam ígéretét két bájos, emberi csillag felé,
nem szeghetem derékba én
s alig várta már potyalesők tábora
hogy megvehessen engem is,
holott nálam az igazi érték szívem
katakombáinak mélyén leledzik!