Főoldal
Rólunk
Történetek
Hírek
Sikerlisták
Felhasználók
Segítség
  • Titillium
  • PT Serif
  • Ubuntu
  • Alapértelmezett
  • AAA
  • AAA
  • AAA
5
Kedvencekhez adás

Álomtörők

5. fejezet

Szerzői megjegyzés:

Újraírva...

– Olvastam a legutóbbi bejegyzésed és az azelőttit is – mondta Lia, amikor összefutott Évával a város keleti részén lévő nagyáruház parkolójában. – Szóval, mégsem hagytad abba a levelezéseket? – kérdezte kissé számon kérőn nézve barátnőjére.

– Nem akartam beszélni róla, mert tudtam, mi a véleményed az egészről – védekezett Éva, miután odament Liához, hogy üdvözölje. – De ne aggódj, már jól vagyok. A többinél már nem éltem bele annyira magam… Számítottam rá. És kellett a gyakorlás miatt is, mert érzem, hogy fejlődtem…

– No, persze, az angol miatt – nevette el magát Lia.

– Most komolyan mondom… Minden nap angolozok, gyakorlok, azóta sem hagytam abba és érzem, hogy fejlődtem és motivált is vagyok. Ha másra nem is, de erre jók ezek a levelezések – bizonygatta Éva.

– Jól van, inkább elhiszem – hagyta rá Lia, mivel pontosan tudta, hogy Éva megingathatatlan abban, amiben hisz. – Csak tudod, aggódom miattad.

– Rendben, és köszönöm!

– És most, ki az újabb páciens? – érdeklődött Lia.

– Háát… Mike-nak hívják. Angol és nem tűnik csalónak. Egyenlőre legalábbis – válaszolta Éva.

– És mióta tart?

– Két hónapja…

– Mondta már, hogy szeret?

– Nem, még nem, és még nem is akart elvenni… – nevette el magát Éva.

– Nyugtass meg, hogy nem katona, nem vállalkozó, nem mérnök, nem egyedül neveli a lányát, nem halt meg a felesége… – sorolta a csalók bevált forgatókönyvét Lia.

– Egyik sem – válaszolta Éva.

– Háát, talán akkor szerencséd lesz…

– Remélem.

– Most mennem kell, de mindenképpen beszéljünk és hívj, ha valami van. Kíváncsi vagyok erre a Mike-ra, mikor bújik ki a szög a zsákból – jegyezte meg szkeptikusan Lia, majd elköszönve egymástól beült az autójába és elhajtott. Éva még bement egy-két üzletbe, majd ő is hazament, ahol már várta egy Mike-tól érkezett levél az internetes postafiókjában.

Mike-kal másképp kezdődött minden. Eleinte nem is írt vissza neki, mert az átélt csalódások miatt nem tudott másra gondolni, mint arra, hogy ő is csak egy virtuális csaló, de végül a férfi kitartása meggyőzte, így elutasítás helyett végül udvariasan és röviden válaszolt a neki küldött levelére, majd mindig válaszolt, ahogy a férfi írt. A többiektől eltérően ő nemcsak chatelni akart Évával, hanem hosszabb leveleket is küldött, olyan dolgokat kérdezve, ami nyilvánvalóvá tette, hogy érdeklődést mutat Éva benső énje iránt. A férfi nagyon jó íráskészséggel rendelkezett, és levelei egyre nagyobb hatást gyakoroltak rá, mert egy tanult, intelligens férfi benyomását keltették és ez nagyon imponáló volt Éva számára, mert mindig is ilyen férfira vágyott, de érzelmek sokáig nem kerültek szóba, ami meg is lepte Évát.

Mihelyt hazaért, megnyitotta a levelet, és olvasni kezdte, még a fordítóprogram segítségét igénybe véve, majd elmosolyodott, mert Mike először említette meg a személyes találkozás lehetőségét. Már egy ideje érezte, hogy bár a kapott fotók alapján nem álmai férfia Mike, de elkezdett kötődni hozzá, ami azonban óvatosságra is intette, tanulva az előzőekből, ráadásul Mike tíz évvel fiatalabb is volt tőle. S ez a tíz év életének ebben a szakaszában, igen komoly különbségnek számított, még akkor is, ha egy mindent elsöprő szerelem is lenne az övék, hiszen a józan ész szerint, Mike még családalapítás előtt állt, Éva pedig már lezárta életének ezen korszakát. Főleg a gyerekvállalás nem szerepelt a tervei között, mindene tiltakozott ellene, és úgy gondolta, teste sem alkalmas már rá, nem véletlenül van meg mindennek a maga ideje. Amire ő vágyott az egy boldog levezetés, könnyed utazásokkal bepótolva mindazt, ami kimaradt az életéből, ezért nem is nagyon reagált a férfi komolyabb érdeklődésére. Elhárította, amennyire lehetett, de megszakítani a levelezést nem akarta, ahhoz túl kellemes volt a férfi jelenléte a virtuális térben, mivel újra virágozni kezdett, ragyogni, újra előjött az a boldog nő, aki érzi a férfitől jövő pozitív energiákat. Egy hónap múlva Mike Indiába utazott, s az indiai óceán partjáról kapta az első olyan képeket, amin egy megnyerő arcú, vakítóan kék szemű férfi mosolygott rá a pálmafák árnyékából… Úgy tűnt, ő és Mike nagyon hasonlítanak egymásra abban, hogy borzasztóan nehéz róluk előnyös fotót készíteni.

Muszáj volt megosztania örömét valakivel, s mivel Liától kicsit tartott, mert ő volt a kritikusabb, és nem akarta, hogy elvegye az örömét, ezért inkább Henit hívta, hogy elújságolja neki a legújabb fejleményeket.

– Annyira boldog vagyok, Heni! Úgy néz ki, hogy valóban szeret engem, és annyira jól néz ki, és olyan hihetetlen az egész! – ömlött ki belőle minden, amit érzett.

– Mi történt?

– Nem is tudom, igazán, csak most érzem először, hogy tetszik is. Eddig tudod, mondtam, hogy mint férfi annyira nem fogott meg, de most, amit átküldött fotót, annyira gyönyörű kék szeme van, hogy hihetetlen. Eddig fel sem tűnt. És olyan helyes kis pocakja is van… – nevette el magát Éva.

– Azért ne éld bele annyira magad, szerinted lehet ebből valami? – kérdezte Heni, mert bár ő lazább volt ezekben a kérdésekben, és volt az ismeretségi körében is olyan, aki az interneten találta meg a társát, azonban úgy gondolta, hogy az mindig problémásabb, ha valaki egy más országbelivel ismerkedik meg és nem csupán a nyelvi akadályok miatt.

– Rendben van, nem élem bele, de akkor is boldog vagyok és ez annyira jó érzés… Olyan jó tudni, hogy van valaki ebben a nagyvilágban, aki szeret engem…

– Hidd el, nagyon drukkolok neked és nagyon kívánom, hogy jól alakuljon minden az életedben, és megérdemelnéd már, hogy legyen egy olyan társad, amilyen az álomvilágodban van, akivel boldog lehetsz, tényleg szívből kívánom!

– Köszönöm! De szerencsére minden jól alakul. Mindennap írunk, kivéve most, hogy Indiában van, de tényleg, nagyon jól megvagyunk, és úgy tűnik megbízhatok benne, és nem egy csaló.

– Remélem, ez így is marad. Hamarosan hazautazok, majd találkozzunk, jó? És meg is mutathatod egyúttal nekem a te Mike-kodat.

– Rendben, és örömmel! – válaszolta, miközben repkedett a boldogságtól.

Kapcsolatuk maga volt a mennyország, miközben a Good Morning és Good Night között zajlott az életük. Mindent tudtak egymásról, ki hol van és mit csinál, olykor fotóval fűszerezve osztották meg egymással életük eseményeit, aminek jótékony hatásaként Éva minden egyes nappal jobban bízott a férfiban, bár sötétebb pillanataiban még mindig volt benne félelem, ami nem akart múlni a bensőjében, de a szerelem, amit érzett mindig túllendítette ezen a ponton, bár abban biztos volt, hogy valójában csak akkor tudja teljesen átadni magát az érzésnek, ha megtörténik az a bizonyos személyes találkozó, amit a férfi hónapok óta emlegetett, hiszen akkor válik minden valósággá, és akkor győződhet meg a férfi valódi személyazonosságáról, ha meglátja őt a repülőtéren, mert bármekkora szerelem is tombol a virtuális térben a bizonytalanság sötét árnya mindig ott lebegett a kapcsolat felett. Ezt a bizonytalanságot pedig egyre nehezebben viselte, miközben hatalmas küzdelmet folytatott lelkében azért, hogy ne őrölje fel teljesen ez az érzés, mert mi van, ha kiderül, ő is csak egy csaló, mondjuk a profibb fajtából, mert igen, bármennyire is szerette volna, de ezt sem tudta még teljesen kizárni, hiszen ahogy Henryre visszaemlékezett, a férfi is nagyon meg tudta vezetni, bár azt nem értette, hogy miért játszana vele Mike hónapokon keresztül? Ez valahogy nem illett a képbe, de mivel olvasott olyan esetről is, amikor a csalók akár egy évig is képesek szédíteni a kiszemelt áldozatot a siker érdekében, ezért elvetni sem tudta ennek lehetőségét, ami ismét egy elbizonytalanító tényező volt Mike személyazonosságát illetően. Éppen ezért, bár belső bizonytalansága ellenére próbált erős lenni és józan maradni, tudatosan korlátozta érzéseit, tanulva az előzőekből, még akkor is, ha közben ragaszkodott a maga választott saját kis álomvilágához.

Józanabb pillanatában és némileg Lia befolyásolására, végül mégis eldöntötte, hogy nem ad több időt a kapcsolatuknak, mint hat hónap. Úgy érezte, nincs értelme többet várni egy személyes találkozóra, főleg úgy, hogy szinte elviselhetetlen fájdalmat jelentett lelkének a várakozás. Barátnője szavai is gyakran eszébe jutottak, amelyek egy telefonbeszélgetés alkalmával hangzottak el, amikor éppen a férfi elkötelezettségét vesézték ki egymás között.

– Éva, ha egy férfi valóban komolyan gondolja, és Mike valóban szeret téged, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy találkozzon veled minél hamarabb – mondta neki Lia.

– Igen, én is azt gondolom, ha most nem jön, vége – adott igazat barátnőjének, amit fájt még kimondani is, mert minden porcikája azt kívánta, bárcsak ne így lenne…

Szerette a férfit, szerette szenvedéllyel, szerette barátsággal és szerette lelki-társként is. Valami olyat kapott tőle, amit még senki mástól, és minden olyan egyszerű volt vele, olyan könnyed és harmonikus, mintha mindig is ismerte volna, mintha ő lett volna megírva számára a nagykönyvben, igen, mintha ő lenne számára az igazi, az a nagybetűs férfi, aki mellett ragyog és minden nap szárnyra kel. A férfi annyira tökéletes volt és ők annyira tökélesek voltak együtt.

– We are good together, okay? – írta többször a férfi, amikor Éva éppen elbizonytalanodott és nem látta a közös jövőt.

Egy idő után a férfi kérésére telefonszámot is cseréltek, bár ő soha nem vette fel a telefont, ha Mike hívta, mert egyszerűen nem mert megszólalni angolul. Majd ha itt lesz, akkor majd személyesen, biztatta magát Éva, a férfi pedig nevetett ezen, de elfogadta, igaz néha be-be próbálkozott, de nem járt sikerrel, mert Éva elzárkózott, mert bár írni már elég jól írt angolul és egyre kevesebb alkalommal kellett igénybe vennie a fordítóprogram segítségét, beszélni nem mert. Tipikus szájzár, állította fel saját diagnózisát.

Szabadidejében Éva, amikor éppen nem dolgozott és nem chatelt a férfival, folyamatosan angol nyelvű videókat nézett az Interneten és a fontosabb angol nyelvű kifejezéseket gyakorolva igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy a bátorságát megalapozza magabiztos tudással, kiejtéssel. Nagyon szeretett volna már vele beszélni, nagyon szerette volna hallani a hangját és nagyon remélte, hogy a férfiból sugárzó elfogadás és empátia segítségével sikerül átlépnie minden gátlásán, s a nagy találkozás nem fullad majd kínos csöndbe.

Amikor Mike születésnapja közeledett Éva hosszasan gondolkodott, milyen ajándékkal lephetné meg a férfit. Végül úgy döntött, hogy a hangját ajándékozza neki, remélve, hogy a férfi is annyira vágyik arra, hogy megismerje az övét, mint ő vágyik hallani a férfi hangját. Izgatottan készült. Először magyarul fogalmazta meg a köszöntő szöveget, majd lefordította angolra, végül felmondta egy hangfájlba, keresett egy érzelmes dalt, amit hozzá linkelt, majd hosszas gondolkodás után és az izgatottságtól remegő kézzel elküldte az üzenetet.

A meglepetés nagyon jól sikerült. Rövid időn belül a férfi egy viszont-hangüzenetet küldött, amitől Éva teljesen elérzékenyült, mert mámorítóan csodás érzés volt hallani a férfi érces, kissé rekedtes hangját. Tökéletes volt, a legjobb, amit remélni tudott… Férfiasan tökéletes.