Egy új élet

Tori_Shades

Kicsit sem fényes jövő

2017. december 18.

Aznap azonban nem csak Shopie ébredt korán. Loki még a Napot is megelőzve kelt, és mikor kilépett a szobájából még sötét volt a folyosókon. Fesztelen léptekkel közelítette meg az udvart. A sötét semmiben sem gátolta meg, úgy ismerte a palotát, mint a tenyerét. Leballagott az udvarba, s a lovarda felé irányította lépteit, s közben a cipekedő szolgálók között szlalomozott. Gondolatai kusza csomókba rendeződtek, s azokat fejtegette. Legnagyobb bánatára a midgardi erejének miértjének csomója volt a leghatalmasabb és kuszább, ezért azzal foglalkozott.

Soha nem tapasztaltak még ilyet, pedig tegnap utána járt ennek. Egyetlen aprócska feljegyzést sem talált. Pedig felforgatta az egész könyvtárat, amiért kisebb dorgálásban részesült a könyvtár őrzőjének részéről. Tombolt, hiszen anyján, Frigán és rajta kívül senki nem volt képes ilyen trükkökre. Anyja sosem volt a varázslatos trükkök híve, erejét csak akkor használta, ha valóban szükséges volt.

Azonban Shopia Shadow maga volt a talány. Semmit nem tudott a lányról, még annak ellenére sem, hogy napokig figyelte őt. Nem tudta, mire képes, csak sejtette, hogy az ereje az övével vetekszik, sőt talán még meg is haladja. Nem tudott a sötét titkairól, mint itt mindenki másról. Nem tudta a gyengéit, mint itt mindenkiét. Csak annyit tudott, amit látott: vörös haj, zöld szem, kecses alak, lappangó erő. Remélte, hogy kezes bárány lesz majd, amikor felhozza, de sajnos csalódnia kellett.

Ez Loki számára egyenlő volt a megtestesült katasztrófával. Olyan volt ez számára, mintha bedobták volna egy gödörbe és közölték volna vele, hogy jusson ki anélkül, hogy használná az erejét, azonban a gödör oldalát tökéletesen simára egyengették: így nincs rajta semmi fogás.

Egyetlen ütőképes kártyával rendelkezett a lánnyal szemben: félt a saját erejétől, de leginkább tőle, a minapi megfélemlítés miatt, ez egyértelmű volt. De ennyije volt csak. Számára nem volt nagy segítség a lány lobbanékonysága és tudta, hogy rejteget valamit. A nő forrófejűsége pedig csak hátrány volt, hisz rekordidő alatt képes hatalmas patáliát csapni, egy kis apróság miatt, amivel csak bosszantotta Lokit és nehezítette a dolgát.

Mikorra visszavitte lovát a lovardába, szinte felrobbant tehetetlen dühében, így csörtetett ki a lovak közül. Visszament a palotába, s a hatalmas terem volt az úti célja, hogy reggelizzen, azonban előtte még le akart fürdeni, hogy ne mocskosan kelljen reggeliznie.

Mihelyt végzett sietve elindult a nagyterembe. Elsuhant a szobája előtt, majd elhagyta a lány szobájának ajtaját is, és befordult a folyosón. Azonnal megtorpant.

A lány a földön feküdt, a fal tövében, holt sápadtan. Loki odalépett a lányhoz. Percekig némán nézte, majd egy ingerült sóhaj kíséretével, egyszerű csuklómozdulattal felemelte az ájultat a levegőbe. Már megint csak a baj van vele – gondolta, miközben lesétált a lépcsőkön, melyeket nem rég mászott meg. Örült is, meg nem is a nő ájulásának.

Egyenesen az üvegházig meg sem állt. Közben maga előtt lebegtette az ájultat. Némileg izgatta, hogy vajon mi miatt vesztette eszméletét. Mivel a végén úgy is ő lesz majd a hibás, ha otthagyná, ha nem; így kénytelen volt legalább az üvegházig elvinni. Shana legalább ezt nem róhatja fel neki. Viszont még így is lesz bőven miről veszekedniük.

Gyűlölte a helyzetet, de még mennyire, hogy utálta. Magát azt a tényt, hogy a lánynak van valamije, ami eddig csak neki volt. Dühítette, hogy az egyetlen dolgot, ami miatt eddig kitűnt, azt is elvették tőle. Bármennyire is volt gyermeteg dolog, de úgy érezte magát, mintha elvettek volna tőle valamit. Egy részét, ami csak neki volt eddig. Már ezerszer megbánta, hogy idehozta.

Még az alvó midgardi felett állva teljesen mást gondolt. Elfogta az elemi kíváncsiság: tudni akart mindent a képességével kapcsolatban. Az egyetlen lehetősége csak az volt, hogy elhozza magával a lányt. Bár alvás közben egészen nyugodtnak tűnt, Asgardon az első alkalommal kimutatta a foga fehérjét. Ezért gyűlölte a nő jelenlétét, nagy erőltetéseket kellett tennie, ha még kedves is akart lenni.

Azonban most, hogy Shopia ájultan lebegett előtte, Loki egészen elégedett volt. Talán, mert többet sejtett az ájulás mögött, mint az élelem hiánya. Az előző nap egyenesen boldog volt, ahogy a midgardi teljesen kikelt magából, és akarata ellenére megvillogtatta tehetségét. Örömét lelte a nő kárában, dühében és félelmében.

Eljátszott a gondolattal, hogy egyenesen visszaviszi Midgardra, de Heimdal biztos, hogy azonnal elárulná atyjának. Így inkább elvetette az ötletet. Az üvegház ajtaját erősen, lendülettel nyitotta ki, ami hatalmas zajjal járt. Természetesen ez volt a cél. Shana nevét kiáltotta, de nem kapott választ. Ez bosszantotta.

– Hol van az ispotályos? – kérdezte illedelmesen és visszafogottan, már amennyire tudta. Shana üvegháza volt az egyetlen hely, ahol igyekezett mindig nyugodtnak mutatkozni és kedves lenni.

– Itt vagyok! – kiáltotta az előbb szóban forgó személy a konyha helységből. Loki mély lélegzetet véve indult arra.

Shana épp teát ivott és a morzsolásra váró növényeket mustrálta, mikor megjelent Shopie-val. A herceg már amúgy is a bögyében volt az előző napi meggondolatlan támadása miatt, de amikor belépett az ajtón az ájult lánnyal, egyszerűen nem tudta tovább türtőztetni magát, elöntötte a pulykaméreg. Olyan hatalmas hévvel állt fel, hogy a szék felborult, a bögrét az asztalra csapta le, de elhibázta így a tartalma végigfolyt az asztalon és lassan lecsorgott a földre, kisebb pocsolyába gyűlve össze.

– Mégis mit műveltél?  – kezdte indulatosan. – Te bolond fiú, nem elég, hogy tegnap majdnem megfojtottad, ma pedig…? Hogy merészeled, te bolond! Ez a szegény lány teljesen össze van zavarodva és fél, mert itt neki minden ismeretlen, és te pedig ezt teszed szegénnyel! Hát hova raktad a józan eszed? – Loki türelmesen végighallgatta a nő szidását. – Én komolyan nem tudom, hogy hova lett az a kisfiú, aki beszökött az üvegházamba! Hova tetted azt a nagy eszed!

– Egy ujjal sem értem hozzá – jelentette ki szárazon Loki, mire Shana egy pillanatra elhallgatott. Legszívesebben gúnyosan elmosolyodott volna.

Mikor Loki kicsiny gyermek volt, nagyon szerette és a csendet, a gyógynövényeket, ráadásul nagyon érdekelte a természet. Ez felnőtt korára sem változott sokban, azonban egy herceg nem ücsöröghetett naphosszat a mezőn és olvashatott, vagy forgolódhatott a könyvtárban és az üvegházban felváltva.

Mindezt kötelességei miatt el kellett hanyagolnia. Azonban bármikor szívesen eltöltött volna akár csak egy napot úgy, hogy azzal foglalatoskodik, amivel ő akar, s nem apja kívánságát teljesíti. Mikor még kis gyermek volt, Loki minden szabadidejét az üvegházban töltötte. Aztán eljött az idő, amikor gyógyító megunta, hogy a kisfiú állandóan lábatlankodik, ezért befogta dolgozni.

Eleinte könnyebb dolga volt. Csak az igazán új tanoncokkal dolgozhatott, aztán velük együtt fejlődött. A fiatal Loki pedig minden apró feladatot örömmel teljesített. Valamiért tetszett neki, hogy itt nincs az állandó nyüzsgés, és körül rajongás. Itt neki kell dolgoznia, ha szeretne valamit. Ha valamit elrontott nem elnéző mosolyokkal találkozott szembe, hanem rosszalló tekintettel és megrovással. S ráadásul megismerkedett az összes Asgardban ismert gyógynövénnyel és azon tulajdonságaikkal, amik csak előnyére szolgáltak.

– Nem tettem vele semmit. Tegnap nem evett egy falatot sem, s kifárasztotta magát a bolondja. De legközelebb majd otthagyom! – mondta ellenségesen. Shana dühösen villantotta rá szemeit.

– Attól még tegnap meg akartad fojtani! – csattant fel az asszony. Loki felvont szemöldökkel bámult rá. – Az a lány téged védett! Túl nagy a szíve… – A gyógyító órákig képes lett volna prédikálni, de aggódott Shopie miatt.

Lefektette a lányt az ágyra, s Lokit dühében kiküldte:

– Tűnj el a szemem elől, nem akarlak látni, míg rendbe nem jön ez a lány! – kiabált rá a férfira, aki csendben kiment a teremből. Szokatlan volt számára, hogy valaki ennyire haragszik rá. – Jobban tenné felséged, ha kicsit átgondolná, miket tesz! – mondta az asszony csípősen, mielőtt még becsapta maga mögött az ajtót. Nyelvén égett valami éles válasz, de magában tartotta.

Loki, lassú léptekkel közelítette meg az üvegház másik konyháját, ahol a legtöbb gyógyfüvet tartották. Megtanulta hosszú élete során, hogy ha az asszony már különböző címekkel illeti őt, akkor jobb az asszonnyal szemben visszavonulót fújni, ezért nem volt mit tenni, mint türelmesen várakozni.

Shana óvatosan vizsgálta a lányt, s egyre inkább megrendült a vizsgálat során. Az Életfa semmi biztatót nem mutatott.

Eközben Loki a piciny konyhában ücsörgött. Meg sem próbálhatott magának bármit készíteni. Tudta, hogyha Shana az üvegház vezetője mérges rá, akkor a növényekből soha nem lesz képes bármi fogyaszthatót készíteni. Így csak ült és várt. Türelmetlen volt, ezért egy idő után fel s alá kezdett járkálni. A percek kínzó lassúsággal teltek, s az a bizonyos ajtó csak nem nyílt ki. Megfordult fejében, hogy egyszerűen benyit, hogy megtudja, mégis mi tart ennyi ideig, hiszen csak elájult. A vizsgálat túl hosszasan húzódott el, amitől csak feszültebb és feszültebb lett.

Mikor Shana tüzetesen megvizsgálta a lányt, az eredményei nem voltak túl bizalomgerjesztők. A lány beteg volt, valami rágta őt belülről, s ráadásul elég fontos szervét. Aggódott, érezte, hogy ez a kór megölheti a lányt, s egyáltalán nem volt ötlete, mit tegyen. Életében nem találkozott még ilyen betegséggel. Szomorúan nyitotta ki az ajtót, s Loki azon nyomban kilépett a konyhából. Amint meglátta Shana asszony arcát, tényleg elfogta valamiféle aggodalom, ami nem jelentett többet, mint, hogy még izgatottabban várt az eredményekre.

Bár Shanát megállította pár gyógyító növendék, de néhány percnyi csevej után hárította őket. Mikor elért Lokihoz megkerülte a férfit, s leereszkedett egy székre. Tekintetét a földön tartotta, s magában őrlődött. Fejében kereste a megoldást jelentő gyógymódot.

– Meg fog halni – mondta nehézkesen az asszony néhány percnyi csend után. Loki meglepődött, azonban ez nem látszott az arcán. Nem teljesen ezt a választ várta. – Nem kell magadat hibáztatnod. Már hosszú ideje beteg.

– Eszemben sem jutott magamat hibáztatni. Mi baja? Nem ment be az erdőbe, csak ott vannak ilyen betegségek, amiket még te sem tudsz meggyógyítani. – Shanát zavarta Loki rideg, tárgyilagos hangja.

– Ez a Midgardról jön. Itt nem ismert ez a betegség. Nem tudok sokat tenni – suttogta egyre kétségbeesettebben az asszony. – Asgardon ilyennel nem lehet találkozni.

– Visszamegyek. Nem soká’ reggeli – mondta miközben lassan felállt.

– Ne mondja el senkinek! – szólalt meg vékony hangon Shopie. Az ajtóban állt és a keretnek támaszkodott. Szemében könnyek ültek. Csak rá kellett nézni a nőre, s látszott rajta a gyengeség: lábai remegtek, bőre sápadt volt, keze görcsösen kapaszkodott az ajtófélfába, egy erősebb széllökés fellökte volna őt.

– Nem ígérhetek semmit.

– Loki! – szisszent fel Shana, de a herceget már nem érdekelte. Kikerülte Shopiát, de a lány rémülten kapott karja után. A herceg így az ingén keresztül is érezhette a jégcsappá hűlt ujjakat, és hogy mennyire erőtlenül fogja az anyagot. Lenézett a kezére és látta, ahogy sápadtan reszket az eres keze.

– Kérem, ez az én betegségem. Az én dolgom – erősködött továbbra, ugyanolyan gyenge hangon. Siralmas próbálkozás volt.

– De arra nem gondolsz, hogy mi lesz, amikor meghalsz! Ame, a szolgálód egy gyenge és törékeny személyiség, miért akarod összetörni őt? Anyám egyenesen odavan érted, holott még nem is találkozott veled. Valamiért a palotában valami különös ok miatt, mindenki téged istenít. Ők mit fognak érezni, amikor meghalsz? Önző vagy, végtelenül önző – teremtette le a lányt, s ezzel otthagyta őt.

A kis halandó midgardi szörnyen feldühítette ostoba viselkedésével. Arról nem is beszélve, hogy az előre jelzett halála sem volt épp ínyére. Sőt a benne burjánzó érzések sem voltak az ínyére: aggódott a lányért. Nem akarta, hogy meghaljon, hiszen végre volt valami izgalom ebben az egészben, aminek végét még ő sem látta. Tudni akarta honnan az ereje. Mindent tudni akart.

Idegesen lépett be a hatalmas terembe, s foglalta el megszokott helyét. Szedett magának reggelit, de mélyen gondolataiba süppedt és hozzá se nyúlt az ételhez.

– Fiam, mi baj? Mi nyomja szíved, annyira, hogy még az ételről is megfeledkezel? – Rángatta vissza anyja lágy hangja az asgardi palota étkezőjébe. Csak ekkor vette észre, hogy mindvégig némán, ujjait egymásba fűzve könyökölt az asztalon. Tekintetét anyjára függesztette, majd élesen szívta be a levegőt. Habozott: tegyen-e eleget a lány kérésének, vagy sem.

– A midgardi ma reggel elájult – szólalt meg halkan. Közben az ételt kezdte tologatni a tányérján. Friga arca egyszerre két dolgot tükrözött: aggodalmat és dühöt.

– Shopia a neve, ha jól tudom – szólalt meg szikrázó tekintettel anyja. – És aggódsz érte? – kérdezgette tovább anyja. Szemében látszott, hogy mennyire lelkesedik aziránt, hogy fia végre foglalkozik valakivel.

– Attól tartok, az ereje túl hatalmas számára. A lány sorsa egyáltalán nem érdekel, csak is az ereje miatt vannak kétségeim – felelte. Szavai szinte visszhangzottak a teremben.

– Ha eddig nem okozott gondot, miért pont most adódna probléma?

– Ha jól átgondolod a dolgot és visszaemlékszel, anyám, akkor nekem is – emberi években számolva – ilyen koromban alakult ki a képességem. Arról nem is beszélve, hogy valami baja van.

– Belehalhat? – tért a lényegre Friga.

– Lenn van az üvegházban?

– Shana őrzi, s természetesen engem hibáztat – vonta meg a vállát a herceg könnyeden.

– Tegnap nem evett semmit, nem hiszem, hogy miattad történt, ami történt – mondta az idősebbik testvér, mielőtt még kiürítette volna a kupáját.

Loki gúnyos mosolyra húzta ajkait. Gondolatai a tegnapi kis akció felé vándoroltak.

– Hm… Hát persze, hogy nem miattam! – mondta kissé tenyérbemászó hanggal, mire Thor összevont szemöldökkel pillantott az öccsére. Loki egy darabig állta a tekintetét, majd felállt, s otthagyta a kis társaságot. Leballagott az üvegházba ellenőrizni Shopia állapotát. Kezét idegesen tördelte, ezért háta mögött kulcsolta össze. Kíváncsi volt, hogy egyáltalán életben van-e, vagy tán már utolérte a halál. Mikor kinyitotta az ajtót, már tudta, hogy kiadós kiabálás vár rá.

Minden tanonc elrohant az útjából, vagy legalább két méteres távolságban elkerülte őt. Loki jót mosolygott magában. Benyitott a konyhába, s azon nyomban megtorpant. A javasasszony azonnal felkapta a fejét, s az ifjú hercegre pillantott. Tekintete mindent elárult.

Shopie egy széken ült: hörgő hang jött ki torkán, köhögött és levegő után kapkodott. Loki felvont szemöldökkel nézte végig a jelenetet. Bár arcára nem ült ki, de legbelül teljesen ledöbbent. Rossz érzés környékezte meg, amíg Shopia köhögött.

Shana asszony közben a hátát simogatta, ezzel is nyugtatva a lányt. Loki észrevette, hogy nem csak nyugtatóan simogatja a hátát, hanem gyógyítja is a fulladozó lányt. A javasasszonyt, a keze körüli igazán halvány vibrálás árulta el.

– Ne izgulj, mindjárt jobb lesz! – mondta, s ismét felnézett az hercegre.

Másik kezével intett, hogy kerüljön beljebb, de csendben legyen. A férfi halványan bólintott és neki támaszkodott a falnak, s összefonta kezét a mellkasa előtt, ha kellett volna sem szólalt volna meg. Türelmesen kivárta míg Shopia rohama csillapodik.

De nem tűnt úgy, mint aminek mindjárt vége. A lány köhögött, kétségbeesetten levegőért kapkodott, majd megint köhögött; ez ismétlődött folyamatosan minden köhögéssel borzalmasabb hangok hallatszottak. Eközben az asszony fáradhatatlanul gyógyította a midgardi nőt, de úgy tűnt, még ez sem segít a helyzeten. Shana arcán gondterhelt ráncok jelentek meg, még sose tapasztalta, hogy kevéske gyógyító ereje nem javított a helyzeten.

– Most már jól vagy? – kérdezte végül az asszony, mikor Shopie már köhögni sem köhögött. A lány reszketve bólintott. – Készítek egy teát, attól jobban leszel! – simított végig a lány sápadt asszony. Gyors mozdulatokkal elkészítette az italt.

Az ispotályos lopva a hercegre pillantott, miközben munkálkodott: Loki egyelőre nem óhajtott közbeszólni. Csendesen meghúzódott a háttérben és figyelt. Pontosan valami ilyen sötét titokra gondolt.

– Sokszor történik ilyen? – Shopie részéről fejrázás volt a válasz, ugyanis torkában hatalmas gombóc nőtt, ami egyrészt megakadályozta, hogy megszólaljon és még sírásra is kényszerítette. – Mindig ennyire komoly szokott lenni a dolog? – Ismét egy fejrázás volt a válasz. – Ugye, nem fogsz elájulni? – A midgardi nő megint megrázta a fejét. Shopia képtelen volt megszólalni. Reszketett, s könnyei akaratlanul kicsordultak szeméből. Shana gőzölgő bögrével a kezében lépdelt a lányhoz, aki szemét dörgölve tüntette el könnyeit:

– Az asztalra tegye – suttogta Shopie. Hangja már-már abszurdul vékony volt, mintha nem is ő beszélne. Ujjaival megkopogtatta az asztallapot, hogyha hangja nem ért volna el Shanához, akkor is értse mit szeretne.

– Nyugodtan fogd meg – biztatta mosolyogva az ispotályos, mire Shopia megrázta a fejét, s az asztal felé intett:

– Nem akarom elejteni – mondta a lány keserűen. – A rohamok brutálisan legyengítenek, nem lenne értelme megfognom, mert azonnal elejteném. Tapasztalatból mondom – mondta lehangoltan, mire Shana biztatóan megszorította Shopia kezét. A lány egy pillanatra elemelte kezét a combjáról, hogy leellenőrizze mennyire reszket a keze.

– Rendben – mondta az asszony. – Mennyire gyakori?

– Eddig csak ötször volt. Egyelőre teljesen kiszámíthatatlan időpontokban jelentkezik. Azt hittem, tegnap este a sok ugrálás miatt lesz majd egy, de nem így történt. Idővel egyre sűrűbben lesz… ilyen a tüdőrák – vonogatta a vállát. – Gyógyszer nélkül csak rosszabb lesz – sóhajtott kétségbeesetten.

– Micsoda? – hőkölt hátra az asszony összevont szemöldökkel. Számára ez egy nem ismert szó volt. Gondterhelten ráncolta homlokát.

– A Földön így nevezik a betegségem – mondta Shopie. Shana ismét rájött, hogy mennyire más a Föld, mint Asgard. Keserűen elhúzta száját, majd ujjaival kezdett babrálni.

– A Midgardon lehet gyógyítani a betegséged? – szólalt meg Loki, mire Shopie ugrott egyet a széken. Fejét lehorgasztotta, s lábait kezdte mustrálni és zavartan tördelte ujjait. Feszengett a herceg jelenléte miatt, még csak ránézni sem szeretett volna. Nem akarta, hogy ott legyen, hisz semmi ereje sem volt. A lehető legvédtelenebb pillanatában volt ott a herceg.

– Shopia… – kezdett bele az ispotályos, s közben térdére tette kezét.

– Az enyémet nem. Mire észrevették már késő volt – mondta ridegen a lány. Hangja elmélyült, s legszívesebben elfutott volna. – Ha időben vették volna észre, akkor sugárkezeléssel lett volna rá némi esélyem, hogy meggyógyuljak.

– Mi az a sugárkezelés? – érdeklődött tovább az asszony.

– A sugárkezelés során gamma sugarakat bocsátottak volna rám, ezzel segítve a túlélési esélyem és károsítva az egészségem. Ha jól tudom, végrehajtottak volna egy műtétet rajtam. Azonban előtte egy sugárkezelésen kellett volna átesnem, hogy a tumor összemenjen, a műtét után pedig a maradék tumor sejtek elpusztítása miatt kellett volna sugárkezelést kapnom.

– Bele fogsz halni? – szólalt meg fagyosan Loki, amiért természetesen jó pár csúnya pillantás volt Shana részéről a díj. Loki, csak megvonta a vállát, hiszen előbb utóbb meg kell tudniuk.

– Igen. – Shopie hangja elcsuklott.

– Mennyi időd van még? – faggatta tovább könyörtelenül. Shana és Shopia élesen szívta be a levegőt, s feszült csend állt be, amit csak pár másodperccel később tört meg a beteg:

– Két hónap múlva már képtelen leszek talpra állni és már csak gépekkel tudok majd lélegezni – felelte Shopie.

– Igyál! – mondta határozottan, miközben Shana ismét végigsimított a karján. Elnézett a lány feje felett, Lokira. A nő hátát nézte, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem itt járnak a gondolatai.

– Itt van rá gyógymód? – Szavait az ispotályoshoz intézte, s még tekintetét is ráemelte. Shana megrázta a fejét.

– Sosem találkoztam még csak ehhez hasonló betegséggel sem. – Shanából egy mély sóhaj szakadt.

– A Lir-tó. Azt mondtad, a középpontjában álló fa mindenféle betegséget meggyógyít. Akkor az ő betegségét is képes lenne teljesen eltüntetni. – Ismerte a tavat, hisz’ rengeteg térképen látta már megjelölve. Pár képet is látott róla, amelyet emlékezetből rajzoltak, akik ott jártak.

– Kevés ember járt már az erdőben úgy, hogy ki is jött onnan. Közülük való vagyok én is. – Az asszony bátorítóan mosolygott a lányra, aki érdeklődve emelte fel fejét. – De arról megfeledkezett, hogy az erdőbe belépni felér egy öngyilkossággal – szólt figyelmeztetően Shana.

– Igen? – csodálkozott el Shopia. A herceg csak most látta meg Shopie szürke arcát, vörös és feldagadt szemét és szemében látta benne a megtört embert. Sokszor látott már ilyet, így már nem izgatta fel. – Miért? – kérdezte a lány, még mindig remegő hanggal. A bögrét a szék támláján pihentette, mivel látszott, hogy még mindig remeg a keze. Loki halványan elmosolyodott.

– Mert maga az erdő veszélyes, és ráadásul tündék is lakják – felelte végül Loki.

– És az miért baj, a tün…

– Nem olyanok, mint Midgardon lévő aranyos mesékben – vágott közbe undorodva Loki, miközben szemét forgatta. – Ezek olyan veszélyesek, amilyen aranyosnak gondolod. Tudják, mikor hazudsz, s ha hazudsz nekik…

– Loki! – rivallt rá a hercegre Shana. – Kicsit túlzol, nem? Azt hiszem most mára elég lesz az izgalmakból. Shopia, pihenned kellene.

– A tündérek híresek a gonoszságukról, hisz’ rengetegszer öltek meg asgardiakat – folytatta mit sem törődve Shana szavaival.

– De miért?

– Mert azok, akik bemerészkedtek az erdőbe, telhetetlen és kapzsi céllal léptek be oda. Mind pénzre, gazdagságra és kincsekre vágytak. Vagy hazudtak a tündéknek. Ezt azért ne felejts el Loki – szólt közbe Shana élesen.

– És az erdő. Az erdő miért veszélyes? – tudakolta a nő.

– Mert, tudja, hogy milyen szándékkal lépsz be oda. Az egész erdő ellened fordul és sose találsz ki onnan, – mondta Loki, ha úgy adódik. – Belemászik a fejedbe és őrülten andalogva végzed, ha nem figyelsz. – A férfi hangja komor volt és lehangolt.

– És a fához, hogy lehet eljutni? – kérdezte Shopie.

– Az erdő dönti el – szólt közbe Shana. A férfi ellökte magát a faltól. Körbesétált a konyhában és leült a lánnyal szemben. – Útvonalak vannak. Shopie, igyál egy keveset, attól majd jobban érzed magad! – simított végig a nő vállán.

Loki az asszonyra nézett, Shopie pedig a bögrére pillantott. Nagyot kortyolt a bögre tartalmából. Alig tette le, azon nyomban fennakadt a szeme és kis híján leborult a székről. Shana óvatosan elkapta a hátát, s a szék hátának döntötte. Míg Loki a bögrét tartotta meg, mivel Shopie kis híján leverte és karjánál fogva tartotta meg, hogy ne dőljön le a székről.

– És még engem nevezel megátalkodottnak – jegyezte meg szórakozottan Loki. Shana villogó tekintettel meredt a hercegre. – Tudtam, hogy erre készülsz.

– Azt nem veszed számításba, hogy én érte tettem, hogy a szervezete jobban dolgozhasson; mintsem ellene! – mondta, óvatosan a bögre után nyúlt és a mosogatóba rakta. – Elviszed a fához? – kérdezte hirtelen.

Már évek óta tervezte, hogy bemegy abba a bizonyos erdőbe. S most még lehetősége is lehetne, valódi indoka. Viszont aggódott a tündék miatt, hiszen ő a hazugságaiból élt.

– Nem tudom – szólt végül.

– Dehogynem tudod! – vágta rá az asszony. Tudta mire vágyik a herceg, benne volt a férfi tekintetében. – Segítenél? – terelte a szót végül a javasasszony. – Jó lenne, ha felvinnéd a szobájába… azt már nem is említem, hogy jó lenne, ha minél hamarabb elindulnátok! Magad is hallhattad, hogy a lánynak nincs sok ideje hátra. Az idő előrehaladtával egyre nehezebb lesz vele haladni a betegsége miatt. Az erdőben pedig két hónap alatt talán oda sem értek, ha úgy adódik a helyzet.

– Tudom! – mondta idegesen ujjait morzsolva. – Beszélnem kell atyámmal; ha elenged bennünket, akkor már holnap elindulunk.

– Kiket viszel még? – emelte tekintetét a férfira.

– Senkit, túl veszélyes lenne – morogta, s határozottan felállt. – Arról nem is beszélve, hogy itt nagyobb szükség van az emberekre.

– Egyet kell értenem – mosolyodott el az ispotályos, miközben aggodalmasan végigmérte a lányt. A herceg megemelte a lányt.

Loki határozott léptekkel szelte át a palotát és a végtelenségig bosszantotta a szolgálók furcsa pillantásai. A lány viszont nem pont a szobájában ébredt, hanem még Loki karjaiban. Mikor rájött, hogy őt valaki viszi, összerándult. Remegve kapaszkodott bele az ismeretlen valaki ingébe, s csak ezután nyitotta ki a szemét. Konkrétan felsikoltott és kapálózni kezdett a férfi karjaiban, ami miatt a herceg majd’ elejtette.

– Így el foglak ejteni – jelentette ki, mire Shopie kissé csillapodott.

– Te… Tegyen le! – követelte vékony hangon. Loki a lányra nézett, s elnevette magát; természetesen sugárzott belőle a gúny.

– Még a saját lábadon se bírnál megállni! – közölte tényszerűen.

– Miről beszél? – kérdezte finomkodva.

– Shana szándékosan olyan teát adott, ami legyengít téged… Mindenki örömére, így legalább nem lesz veled baj – mondta vidáman a herceg. Shopie grimaszolt egyet és beletörődött a helyzetbe.

– Én kérek elnézést! – morogta Shopie, s elengedte Loki zöld ingét és összekulcsolta a karját.

– El is várom! – mondta a férfi, s mosolyogva kinyitotta az ajtót, csak úgy varázslattal.

Óvatosan lerakta az ágyra Shopie-t.

– Megkeresem Amét, te pedig ne kószálj! – mondta, majd eltűnt az ajtón túl. – Mintha tudnék bárhová is menni – morogta az orra alatt. Dühös volt és zavart egy időben, közben arcát ellépte a pír.

Az oldalára fordult, lehunyta a szemét és gondolkodott: Loki túl segítőkész volt. Biztos volt benne, hogy csak azért, mert megsajnálta a betegsége miatt. Nem szerette volna, hogy pont Loki sajnálja. Mérges volt, ha csak ez jutott eszébe. Ingerülten sóhajtott. Túlságosan gyengének érezte magát, ahhoz, hogy haragudjon.

– Kisasszony! – kiáltotta a lány örömében, mikor meglátta. Shopie már félálomban volt, mikor Ame megérkezett. – Remélem éhes! – mondta, s kissé megemelte a tálcát a kezében. Shopia habozott.

– Hát… – motyogta zavartan. – Persze.

– Jó válasz! – mondta Ame, s letette a lány elé a tálcát. – Jó étvágyat… engedelmével én… remélem mind elfogy – mosolyodott el finoman.

– Kérlek, menj nyugodtan! – mondta Shopie. Loki félreállt az útból, majd Ame becsukta az ajtót.

– Edd meg mind! – mondta a férfi és leült a szobában lévő székék egyikére lovagló ülésben. Tekintetével Shopiát méricskélte.

– Miért? – emelte fel a tekintetét, miközben a levest szürcsölgette.

– Mert holnap indulunk a Lir-tóhoz… – mondta Loki a kezét nézve.

– Az apja, Odin tudja? – kérdezte a vörös hajú lány, miközben zöld szemeit Lokira függesztette.

– Természetesen még nem. Amint megbizonyosodtam, hogy hajlandó vagy végre enni, megyek beszélek vele. – Shopie bizalmatlan, kétkedő pillantást vetett a férfira.

– Aha.

– Neked csak annyi dolgod lesz, hogy holnapra összekapard magad. Amét majd megbízom a holmijaink bepakolásával.