Egy új élet

Tori_Shades

Összezárva

2018. február 8.

A férfi körbe-körbe sétált és mintha keresett volna valami. Közben Shopie érdeklődve feltérképezte a terepet: mindenhol fa, minden zöld és barna. A fák tele zuzmóval és különböző indákkal. A földet hol fű, hol vastag és puha moharéteg takarta. Leült a földre, a mohára és nézte az erdőt.

Minden teljesen más volt. Tiszta volt a levegő, mindenhonnan madárfütyülés, valahonnan egy forrás zuhatagának zaja töltötte be a teret. Shopia körbenézett és egy őzgidát pillantott meg, ami épp elszökellt Loki hangoskodása miatt. A lombokban madarak mozgását hallotta. Ámulva, tátott szájjal meredt a magasba a madarakat lesve.

– Shopia… – kiáltotta Loki. A lány felkapta a fejét és a férfira nézett, aki több méterre állt.

– Igen? – Gyorsan felpattant és leporolta a nadrágját.

– Gyere ide, tudom, hogy hol vagyunk – mondta a férfi. Pár pillanatig várt, majd el is indult meg sem várva, míg Shopie utoléri. Némán csatangoltak az erdőben.

– Na, és hol vagyunk? – törte meg végül a csendet Shopia.

– Itt – mutatott a térképre, majd a lány orra alá dugta a papírt. – És ide megyünk – húzta arrébb ujját.

– Messze van? – nézett fel egy pillanatra a hercegre, homlokán egyre mélyülő ráncokat pillantott meg, ezért visszafordította tekintetét a térképre.

– Messze van – jelentette ki a férfi. Shopia elkomorodott, s mire magához tért a kábulatból, Loki már lépésekkel arrébb volt.

– Várj! – motyogta orra alatt Shopia, miközben beérte a férfit. Shopia elmondhatatlanul kényelmetlenül érezte magát. De próbálta elterelni gondolatait. Figyelte az erdőt, figyelte, hogy miben nem kellene orra buknia. Kényszeresen mindent megbámult és mindenre figyelt, hogy leküzdje a kellemetlen érzését és a tényt, hogy Loki társaságában van és fél tőle.

Az idő lassú, sebzett csiga módjára vánszorgott, ám megtette a hatását. Shopie talpai lassan megfájdultak. Egyre lassabban haladt, s Lokinak időről–időre be kellett várnia. Nagyjából négy órája mehettek néma csendben, Shopie továbbra is kínosan érezte magát, így végül megtorpant. Tüntetőleg megállt, leült és elkezdte kipakolni a táskáját, tudta, a herceg nemsokára hátrapillant. Így nem aggódott, hogy elhagyják egymást.

– SHOPIA! – süvöltötte a férfi, mire a lány felkapta a fejét. Keze megremegett és kiesett a markából egy szépen hajtogatott vörös ing.

– Itt vagyok! – kiáltott vissza a lány, miközben szórakozottan pakolgatta a cuccait a táskából. Csak most tűnt fel neki, hogy nevén szólítja. Talán először, vagy másodszor mióta ismerik egymást.

– Mégis mit csinálsz? – Loki teljesen kikelt magából, mikor megtalálta a földön ücsörögve a midgardit.

– Éhes vagyok! – mondta vállát vonogatva a másik. Loki tekintetét az égnek emelte, dühösen visszanyelte az első gondolatot és végül megadta magát. Leült Shopie–val szembe:

– De tovább kell mennünk! – erősködött a férfi, miközben aggodalmasan fürkészte a tájat.

– És majd tovább is fogunk menni, ne izgulj. Két hónap alatt hússzor megjárjuk az erdőt.

– Ha az erdő is így akarja… – jegyezte meg epésen a férfi. – Ráadásul elég messze vagyunk.

– Korán ébresztett, kirángatott az ágyból és a palotából. Alig ettem valamit. Éhes vagyok és fáradt, nem is értem, hogy mi mást várt tőlem… – jegyezte meg óvatos nehezteléssel a hangjában.

– Ha egész végig ezt fogod csinálni… – Loki azonnal felhördült.

– Miért kell mindig ilyen pesszimistának lennie? – döntötte oldalra fejét, s úgy kutatott a táskájában. – Azok, az istenverte szendvicsek, hol a pokolban vannak? – Dobta arrébb a táskáját fújtatva. Loki felvont szemöldökkel nézett a lányra, majd szétnyitotta táskája száját és a lány ölébe dobott egy szendvicset. Shopie pislogott Lokira, majd grimaszolva bontogatni kezdte:

– Fogadjunk, direkt csinálta – dörmögte az orra alatt. Loki szórakozottan vett a kezében egy szendvicset.

– Most minek tagadjam? – kérdezte gunyorosan. Ajkai között elvetemült mosoly bujkált. Shopie azonban örült a szendvicsének és hogy végre nem kell kutyagolnia. Se kedve, se ereje nem volt, hogy Lokival acsarkodjon. Azonban megérzései is arra sarkallták, hogy maradjanak még itt egy keveset. Azonban bátorsága nem volt, hogy kijelentse, hogy ő bizony maradni fog. Loki nem tűri el, ha nem ő parancsolgat.

A lány lassan nyammogta a szendvicsét. Próbálta húzni az időt, hátha történik valami, ami maradásra kényszerítené őket. De hiába rágott meg minden falatot negyvenszer, semmi nem történt.  A madarak ugyanúgy csiripeltek.

– Itt kellene maradnunk – mondta Shopie a fákat nézve, nem mert a herceg felé nézni. Loki érdeklődve nézett körbe.

– Ugyan miért? – kérdezte. Teljesen értetlen volt, hisz ő – Shopie-val ellentétbe – viszolygott a helytől, egy csöppnyi késztetést sem érzett, hogy itt táborozzon le. Sőt, inkább ment volna tovább, minél hamarabb. Úgy érezte, millió ellenség figyelni, minden irányból.

– Úgy érzem, maradnunk kéne. Valami marasztal – motyogta az orra alatt Shopie, ezúttal a szendvics maradékát mustrálta.

– Engem viszont kísért – jegyezte meg cinikusan. Shopie oldalra döntötte a fejét, s úgy nézte a férfit. – Lehet hallgatnom kellene rád, mégis csak te akarsz meggyógyulni. Bár nem tudhatom. Lehet csak kihasználod, hogy itt ölj meg.

– Most aztán lebuktam – morogta cinikusan Shopia, miközben a fűszálakat piszkálta ujjaival.

– Azt mondod maradjunk? – kérdezte, miközben újra körbenézett. Shopie komoly arccal bólintott. – Hát legyen – vonta meg a vállát.

– Körbenézek – jelentette ki a lány és boldogan felpattant. Az eddig torkát szorongató, közérzetét tönkretevő érzés most először eltűnt, Shopie megkönnyebbült.

– Ne – szólt azonnal a lány után.

– Mi? Miért ne? – értetlenkedett Shopie, mire Loki megrázta a fejét.

– Mert az erdőben elfek élnek. Arról nem is beszélve, hogy elég feltűnően ellenünk van az erdő. Ha te elmész, az biztos, hogy ketté szakadunk. Engem megölne az erdő, teveled pedig az éhezés vagy az elfek végeznének. Vagy épp fordítva… nem mész egyedül sehová! – közölte tényszerűen a férfi.

– Jó–jó. Akkor maradok! – mondta kissé sértődötten ült vissza a földre. Karjait összefonta mellkasa előtt és sértetten meredt az erdőre.

– Kipakolok… – jelentette be a férfi, mire Shopie bólintott.

– Felőlem, azt csinál, amit akar! – Loki hatalmasat sóhajtott. Felállt és felcsapta a táska tetejét, majd hagyta, hogy a darabok maguktól összeálljanak.

– Mi az? – nézett a lányra, aki tátott szájjal nézett rá.

– Mik ezek…?

– Ez egy sátor… – mondta a férfi egyszerűen.

– Mint a fesztivál sátrak – bólintott a lány. Loki ráhagyta a lányra. – Tudja, amikor ünneplünk valamit a Föld… a Midgardon, akkor ilyen négy lábú sátrakat állítanak az emberek, csak háló nélkül… – ecsetelte a lány mosolyogva. Teljesen megfeledkezett előbbi ellenszenvéről.

– Értem. Biztos nagyszerű lehet! – mondta parányi lelkesedést sem mutatva.

– Az is! Az emberek boldogok, vidámak és kedvesek. A város ilyenkor kivirágzik. Egyszerűen nagyszerű. Egyszer el kellene jönnie!

– Eltekintenék tőle. – Loki továbbra is távolságtartó volt.

– Pe… Ó, értem – mondta. Shopie, s iménti jókedve azonnal elillant. Égő arccal nézte a földet. Ujjai hirtelen mindennél érdekesebbek lettek. – Maga gonosz férfi! – morogta a lány, közben villámló tekintettel kísérte a férfi mozdulatait.

– Attól még, hogy nem érdekel a Midgard, attól még nem leszek gonosz – vágta rá a fekete hajú. Shopie összehúzott szemmel nézett a férfira, aki mit sem törődve ezzel, építgette a sátrat.

– És attól gonosz lesz az ember, ha ártatlanokat fojtogat? – kérdezte élesen a lány. Loki egy pillanatra rávillantotta éles tekintetét, majd megint az épülő sátorra emelte a tekintetét.

– Ha van egy nyomós indok, akkor nem gonosz dolog! – mondta ridegen. Shopie tudta, hogy ennél rosszabb játékot nem is találhatott volna, mint Loki ingerlése. Azonban a férfi – Shopie legnagyobb megdöbbenésére – nem tett semmit, csupán hidegen méregette.

– Az indok, ha az illető féltékeny? – szólalt meg újra a lány. Loki válla megfeszült.

Shopie ajka cinikus mosolyra húzódott, miközben torkában gombóc növekedett. Most feszült túl a húr. Érezte, hogy ezzel az egy kérdéssel talán túl messzire ment.

– A féltékenység és a tulajdon védelme, nem teljesen ugyanaz a fogalom – válaszolt Loki feszülten. Alig bírta türtőztetni magát, hogy ne essen neki a nő torkának.

– Az embereket nem lehet birtokolni. Másképp, ha valaki így gondolja, az már beteges! – kapta fel a vizet azonnal.

– Attól függ, milyen rétegbe tartozik. – Loki visszanyerte hidegvérét.

– De attól még egy ember. Senkit nem lehet tulajdonnak kezelni…! – kelt ki magából teljesen Shopia.

– Asgardon igen! – jelentette ki hidegen Loki.

– Akkor Asgard rosszabb hely, mint a Föld! – ordította Shopie magából kikelve. Loki gúnyosan elmosolyodott. Ezt a játszmát ő nyerte meg.

– Ugyan, te sem gondolhatod komolyan. Asgard ezerszer csodásabb hely, mint a te visszataszító Földed. – Shopia agyát elöntötte a méreg, Loki elégedetten könyvelte el magában, hogy nyert.

– Maga! Maga gonosz, önző, lenéző, nagyképű… egoista nemes ember! Hogy meri szidni, azt a helyet, ahonnan jövök! – Shopia fülig vörösödve a dühtől, rontott rá a férfire. Teljes erejéből gyomorszájon vágta, majd otthagyta a férfit. – Undorodom magától! – mondta, majd a táskájához fordult és kikereste a kemping ágyát.

Lokival egyáltalán nem törődve, s hátat fordítva neki. Mikor kiegyenesedett, hirtelen valamit hideget érzett a torkánál, egy kést. Shopia bepánikolt, ereje ismételten nem védte meg.

– Hogy csinálja? – szólalt meg remegő hangon. – Hogy van az, hogyha maga rám támad, az erőm semmivé lesz? – Shopia levegő után kapkodva, rémülettől elgyengülve nyögte ki a szavakat.

– Az erdőben nincs senkinek ereje…. így teljesen védtelen vagy velem szemben – válaszolt a herceg rémisztő hangon. Shopia arcán egy kósza könnycsepp folyt végig.

– Akkor rajta. Úgysem akart elvinni a Lir–tóhoz. Komolyan nem tudom mit hittem… – Loki gúnyosan felnevetett.

– Nem érnék el vele semmit. Ha most megölnélek, az erdő engem ölne meg.

– Akkor minek ez itt a torkomnál? – kérdezte Shopie mereven. Moccanni sem mert, nehogy a kés megsebezze.

– Hogy tudd: bármikor megölhetlek, ha nem tanulsz némi tiszteletet… – Shopie csendben maradt. Nem tudta mit mondhatna, amivel javíthatna a helyzetén, ezért nem tett semmit sem.

Loki lassan leeresztette a tőrt tartó kezét és a fegyvert a lány fekvőhelyére dobta és ellépett Shopia háta mögül.

– A tied – mondta. Shopie percekig állt ott, némán a tőrre meredve.

– Miért visz el engem a Lir–tóhoz? – szólalt meg még mindig ugyanott állva. Loki letette a kezében lévő flaskát. Arra számított, hogy a midgardi ezek után nem mer majd megszólalni.

– Parancsolsz? – kérdezett vissza. Shopie felsóhajtott, s a herceg felé fordult. Hangja nem hagyta cserben:

– Miért visz el a Lir–tóhoz? Ha szívből gyűlöl, és ez így van, akkor miért próbál segíteni rajtam? Maga számára én olyan lehetek, mint a vaksötétnek a lámpafény: zavaró és idegesítő. Mi haszna van abból magának, hogy én, egy kis undorító midgardi, felépülök és maradok boldogítani önt Asgardon? Mi haszna van ebből?

– Bármennyire is irritáló tudsz lenni… mások már hozzászoktak a jelenlétedhez… – kezdte, mire Shopia közbeszólt:

– Ugyan már! Maga nem tartozik azok közé, akik mások érdekeit a maguké elé helyezik. Az igazat akarom! – mondta akaratosan a lány.

– Egyre kiállhatatlanabb vagy! – Egy pillanatnyi habozás következett, melyet Shopie nem vett észre. – Miattad csinálom! Az erőd felbecsülhetetlen értékű, kár lenne érte.

– Milyen megható – sziszegte Shopie.

– Legalább eljutsz a tóhoz és meggyógyulsz. Neked nem ez a fontos?

– Ha eljutok… – akadékoskodott a lány. Loki szemét forgatva legyintett, majd elfordult a lánytól. Végezte a dolgát: felerősítette a szúnyoghálót, felállította asztalkát, amire a térképeit terítette ki és az ágyát is összerakta. Mikor végzett elégedetten feküdt el ágyán. Félig lehunyta szemét, hogy ezért lássa, hogy Shopia merre lábatlankodik.

– Körbe szeretnék nézni – jegyezte meg, mire Loki ingerült sóhajt hallatott.

– Muszáj? – kérdezte száját húzva. Shopie bólintott, mire Loki bosszúsan feltápászkodott. – Merre? – kérdezte vonakodva.

– A forrást szeretném megnézni… – mondta Shopie csillogó szemekkel. Loki megforgatta szemét, majd elindult. A lány hálás mosollyal indult a férfi után. Csendben lépdelt, s közben körülötte lévő fákat nézte, még csak Loki felé se mert pillantani. Látott egy csomó állatot, amit nem is ismert, s látott egy halom madarat, mókust és még őzgidákat is. A forráshoz érve mosolya még ragyogóbb lett.

A zuhatag maga olyan öt–hat méter magas vízfüggöny volt, amely hatalmas robajjal csapódott bele a tóba, amely körül ölelte a zuhatagot. A tó szélén pár állat ivott, de amint észrevették Shopiát és Lokit elrejtőztek az erdő sűrűjében. Shopie maga mögött hagyta a herceget, s a vízhez lépett. Letérdelt, s ujját lassan merítette el a kristálytiszta vízben.

– Ez valami gyönyörű. Lenyűgöző ez a vízesés. – Loki a vállát vonogatva nézett a vízre. Őt az ilyenek annyira nem hatották meg. Inkább bóklászott volna az erdőben, különböző növények után kutatva.

– Nem tetszik, mi? – szólt Shopie, hangja enyhén keserű volt. – Menjünk vissza… – Ezzel komoran felállt, s lassú, kedvtelen léptekkel indult vissza. Loki vállat vont, s követte a lányt. Azonban Shopia titkon remélte, hogy megállítja és közli, hogy maradjanak még. De persze nem így történt. Loki nem tesz mások kedvére, így hát teljesen csendben tértek vissza a sátorhoz.

Shopie elfeküdt a maga ágyán, míg Loki pakolászott valamit.

– Mi fog történni velem a tónál? – szólalt meg hirtelen.

– Nem tudom, életemben először járok az erdőben – felelt Loki korholó hangon.

– Akkor honnan tudta, hogy hol vagyunk? – Shopie felkönyökölt és tekintetével követte a férfit.

– Rengetegen küzdöttünk az erdő ellen, hisz megannyi ember tűnt el az erdőben, ezért apám szervezett egy csapatot, ami különböző jeleket hagyott maga után, amit a térképen is jelöltek. Shana segítségével, térképet készítettünk.

– Volt, aki bejárta az egész erdőt? – Shopia törökülésbe fonta lábait és csillogó szemekkel nézett Lokira. A férfi időközben elhevert az ágyán és karját feje fölött fonta össze. Loki elmosolyodott, ahogy a lány, mint egy ötéves falta a szavait.

– Ha minden igaz, akkor Shana bejárta az egészet. Egy teljes évig volt távol, azonban mikor kijött az erdőből, már más volt, mint ahogy megismertük. Akkor lett belőle az üvegház vezetője és a legfőbb gyógyító, itt Asgardban. Az erdőtől kapta a csekély gyógyítóképességét.

– Milyen volt előtte?

– Nem árulja el. Ezt is hosszú nyaggatással sikerült kiszednem belőle. Ráadásul… nagyjából egy éves lehettem, amikor mindez történt.

– És most mennyi idős? – faggatta a lány. Loki mély levegőt vett és nem állt ellen tovább:

– Huszonöt.

– Szóval, csak öt évvel idősebb, mint én. Idősebbnek gondoltam.

– Husz éves vagy? – Shopie bólogatott, Loki furcsálló pillantása zavarba hozta.

– Igen, de kérdezhetek még egy dolgot?

– Épp most kérdezted meg – jegyezte meg a férfi kissé gúnyosan.

– Ó, tudja, hogyan értem – forgatta meg a szemét.

– Hallgatlak. – Loki felé fordította fejét és látta, hogy nehezen jönnek a szájára a szavak.

– Az érkezésem után, mikor megtörtént az a bizonyos esemény… aznap mielőtt még történt volna valami… valaki titokzatos módon, vagyis nem is annyira titokzatos… és… hogy maga volt az…? Maga hozta el nekem a lejátszómat?  – A mondandója végét már össze–vissza hebegte el, tekintetét a lábaira szegezte és zavartan gesztikulált: karjával körkörös mozdulatokat téve.

A férfit meglepte a kérdés. Egy ideig a lányt nézte, majd felsóhajtott:

– Nem… – mondta komoran, mire Shopia kieresztette a sokáig benntartott levegőjét. – Miből gondoltad ezt? – kérdezte a férfi, s ismét ránézett.

– Hát… mivel nem Ame volt és szerintem más sem lehetett az – mondta Shopia a haját csavargatva.

– Nem én voltam – ismételte Loki.

– Értem. Maga mióta tud varázsolni? – Bár egy kérdésről volt, de Shopia nem bírt csendben maradni.

Loki halványan elmosolyodott. Enyhén, hitetlenkedve megrázta fejét, majd válaszolt:

– Öt éve teljesen kihasználhatom az erőmet, de több éve csinálok apróbb dolgokat.

– És addig mit csinált? – Shopia kezét azonnal a szája elé kapta.

– Addig? Ugyanolyan okításban részesültem, mint a bátyám. Aztán hirtelen így ébredtem. A legelső vívásomon aznap az ellenfelemet tizenöt méterrel arrább repítettem el, mivel vesztésre álltam.

– Hogy tanulta meg irányítani? – faggatózott tovább.

– Anyám is rendelkezik ilyen képességgel, s mivel ő a legjobbtól tanulta, ezért elküldött engem is. Egy évre elküldtek tanulni valami isten háta mögötti helyre, ami bűzlött az asgardi piától és a ház, majd a fejünk omlott. A körülmények katasztrofálisak voltak, de a mesterem nagyon jó volt. Tényleg a legjobb volt.

– Engem nem akar inkább oda elküldeni?

– Nem, a mesteremnek én voltam az utolsó tanítványa, mivel már elég idős. Azonban azt állította, hogy én voltam a legjobb tanítványa.

– Hát persze – mosolyodott el magában a lány.

– … és a leghálásabb. Miután hazaküldött, többször látogattam meg, mint bárki más.
– Miért?

– Mert hálás voltam… többet tanított nekem egy év alatt, mint bárki más egész életemben. Miatta vagyok olyan amilyen.

– Nekem a mesterem megtanította, hogy tűrjem a fájdalmakat. Mikor még jártam akrobatizálni, eleinte azt hittem, hogy csak kínozni akar, mikor plusz fájdalmas feladatokat sózott rá. Nap, mint nap tovább tartott engem benn. Egészen addig dolgoztatott, amíg szinte el nem aludtam az edzéseket.

– És mégis mit ért el ezzel? – szólalt meg a férfi, Shopia legnagyobb meglepetésére.

– Azt, hogy felvettek az ország leghíresebb egyesületébe és hogy nemzetközi bajnok lettem… kétszer is. A versenyeken nyert pénz révén el tudtam kezdeni az életem: kétéves tanfolyamok, a bár apa nevén van, de én irányítottam mindent.

– Szóval… ha nagyon durván sarkítjuk a dolgokat, akkor az életedet is köszönheted neki.

– Így is lehet mondani. Azonban, nem csak az életemet köszönhetem neki. Miatta megismertem az élet derűs és kevésbé derűs oldalát is. Hálás vagyok neki, nagyon sokkal tartozom neki – mondta, miközben a távolba meredt.

– A midgardiak túlbonyolítják az életüket.

– Mert Asgardon jobb a helyzet? – kérdezett vissza Shopia egyből, mire Loki megforgatta a szemét.

– Persze. Például, itt nincs bűnözés. Ha valaha volt is, akkor az uralkodó maga intézkedett és irtotta ki gyökerestől. Itt nem jellemző a lázadás, sem az elégedetlenkedés. A feltörekvés sem jellemző. Sif az első, hosszú évek óta. Mindenkinek megvan a maga helye és elégedett vele.

– Valóban? – csodálkozott el.

– A fejébe vette, hogy egyszerű földművelőből felemelkedik és harcos nő lesz belőle. A kitartó edzés meghozta az eredményét… de ezt már te is tudod, hiszen láttad őt.
– Ezért van ekkora tekintélye az egész palotában. – Loki biccentett. – Mikor akar majd tanítani? – kérdezte végül. Loki összevonta szemöldökét és felült. Teljesen megfeledkezett a lány taníttatásáról.

– Gondolom ráérsz – mondta, miközben felállt. Kinézett a sátorból, majd ismét a nőre nézett: – Gyere, tanulunk. – Ezzel el is hagyta a sátrat, Shopia kissé bizonytalanul követte. A sátor előtti kicsiny placcon álltak.

– És most? – kérdezte a nő egyik lábáról a másikra helyezve testsúlyát. Ismét megkörnyékezte a zavart, kellemetlen érzés.

– Most, figyelsz rám.

– Rendben – bólintott.

– Tehát – kezdett bele Loki. Hangja teljesen érdektelen volt, holott belül nagyon is izgatott volt. –, az alapok. Asgardon a varázslat majdnem olyan ritka, mint a Midgardon az istenek. Minden erővel rendelkezőnek megvan egy bizonyos szint, amíg el tudnak menni és tovább nem. Ha feszegeted a határaidat, akkor esetleg bele is halhatsz, tehát semmi erőlködés. Ha azt mondom elég, akkor te abbahagyod.

– Oké, értettem – mondta Shopie, miközben bólintott. Loki elégedetten bólintott, majd folytatta.

– Az erőd az egész testedben elterjedt már. Egészen kicsiny korod óta és most üti fel a fejét. Óvatosnak kell lennünk és tudnod kell, ha most nem vigyázol, az erőd felfalhat. Ha érted mire gondolok. Ezenkívül vannak bizonyos figyelmeztető jelek. Azért figyelmeztet, hogy tudd, valami nincs rendben és aktiválódni fog. – Shopia bólintott. – Ez lehet egy zavaró, apró dolog. Nekem eleinte a fejem fájt. – Shopia a füléhez kapott és a mozzanat Loki figyelmét sem kerülte el.

– A fülem. – Loki hallgatott. – A védelmező mechanizmus, amiről még édesapád beszélt. Mindig csengett a fülem, amikor az erőm „beavatkozott”. Mondjuk, amikor megdobtál a vázával.
– Remek. Most azonban teljesen másról van szó… ha például tárgyakat akarsz mozgatni. Akkor elsősorban, mivel te kezdő vagy, először rá kell koncentrálnod. Mondjuk… – Hirtelen elhallgatott és egy szó nélkül faképnél hagyta a nőt, majd pár pillanat múlva visszatért.

– Hé! – kiáltott fel Shopia, aggódva pillantott egyetlen földi holmijára. Loki a földre helyezte az apró holmit és ismét a nőre nézett.

– Csak, hogy biztosan óvatos legyél.

– Várjunk – kiáltott fel dühösen. – Azt mondtad, hogy itt nincs erőnk! Te hazudtál nekem!

– Nem az első alkalom lenne.

– De…

– Nincs semmi de. Most ne foglalkozz ezzel.

– De… – próbálkozott újból, azonban a herceg egy intéssel belé fojtotta a szót.

– Mondtam, hogy most nem ez a lényeges. Ha még a mai nap sikerül teljesíteni a feladatot, akkor cserébe ígérem minden idióta kérdésedre válaszolok. – Loki azonnal megbánta ajánlatát, amint kimondta, hiszen a lány annyira felélénkült, hogy már előre sajnálta magát.

Shopia élesen beszívta a levegőt és a cél lebegett a szeme előtt: esélye lehet mindent megtudni, amire csak kíváncsi. Kifújta a levegőt és határozottan Lokira pillantott.

– Ígéri? – kérdezte élesen.

– Ígérem. De csak, ha még ma megcsinálod.

– Most ugye nem vág át? – Loki unottan megrázta a fejét. – Hogy kell ezt az izét csinálni?

– Szóval… összpontosítasz, minden figyelmedet a vackodnak szenteled – mondta Loki, miközben lassan a lány háta mögé lépett, hogy ne zavarja őt.

– Megvan… – sóhajtotta a lány, Loki bólintott, miközben kezét összekulcsolta a háta mögött.

– Akkor emeld fel – válaszolt halkan. Tekintetét a kütyüre szegezte.

Shopia minden zörejt próbált kiiktatni, de nagyon nehezen ment neki. Lehunyta a szemét, de csak annyit ért el vele, hallása felerősödött és még élesebben hallotta a természettel járó hangokat. A lombokban mozgó madarakat, a zuhatag robaját a távolban, az állatokat a bokorban motozva. Megpróbálta elképzelni, ahogy a tárgy magától felemelkedik, de a zajok és a tény, hogy Loki biztosan őt bámulja, nem hagyta koncentrálni. Mikor már tűrőhatára végén járt magában hangosan tombolt, amiért nem moccant a kütyü.

Szeme ingerülten felpattant és gyilkos tekintettel bámulta a lejátszót. Élesen szívta be a levegőt, majd indulatosan kifújta. Sokszori megismétlés után lehiggadt és ismét próbálkozott. Előbb–utóbb teljesen a lejátszóra koncentrált. Nem hallotta az állatokat, a vízesést, Loki lapozását a sátorból, ahogy másik oldalra hajt. Dacosan pillantott a tárgyra, ami kisvártatva engedelmeskedett és ugyan csak pár centire, de megemelkedett és a föld felett lebegett. Shopie kis híján felsikoltott örömében.

Lassan haladt a sátor felé és imbolyogva, de végül sikerült teljesítenie a feladatot. A ketyere imbolyogva, hintázva haladt a levegőben. Amint az ágyon landolt, lendületesen Loki felé fordult, s karjait egymásba fonva, diadalittas mosollyal az arcán, várakozva pillantott a hercegre.

– Elég sokáig tartott – közölte a herceg, dicséret helyett. Egyből leverte Shopia újonnan szerzett önbizalmát. Shopia hunyorogva meredt rá. – És elég silány…

– De legalább megcsináltam – válaszolt hevesen. – Nos, akkor valóban mindent elmond nekem, amit csak kérdezek? – váltott témát izgatottan.

– Hallgatlak – mondta végül, mikor Shopie is helyet foglalt. Izgága volt: törökülésben ült és előre–hátra billegett. Ujjait, hol a bokájára fonta, hol a háta mögött támaszkodott meg, aztán megint előre dőlt és állát támasztotta meg.

– Miért nem működik az erőm, amikor maga támad rám? – tette fel azonnal az első kérdést.

– Miért, támadt már meg más is? – kérdezett vissza Loki azonnal. Shopia a szemét forgatta és megrázta a fejét. – Egyszerűbb, ha úgy magyarázom, mintha a védelmező mechanizmusod egy pajzs lenne, ami minden irányból körülvesz. Én már tudom úgy használni az erőmet, mint például egy csákány, amivel tönkreverem a te pajzsodat. Így világos? – pillantott a nőre. Pár pillanatig nem válaszolt, majd bólintott.

– Szóval ripityára töri a pajzsomat…Maga szerint van rá esély, hogy eljussunk a tóig? Mármint, ez az erdő elég nagynak tűnik…

– Ha mindig azt teszed, amit mondok, akkor nem lesz semmi baj. Ha állandóan ellenszegülsz, akkor nagy bajt hozhatsz a fejedre és az enyémre is. – Shopia megforgatta a szemeit: hát persze, hogy csak ő hozhat bajt a fejükre. Loki kibámult a sátorból és a fákat pásztázta.

– Akarja, hogy meggyógyuljak?

– Máskülönben nem lennénk itt…

– Miért? – Shopia feszülten kihúzta magát, alsó ajkát beharapta izgalmában.

– Mert, ha most meghalnál, akkor csak az időmet pocsékoltam volna és nem szeretem pazarolni az időmet.

– Miért gyűlöl? – Loki egy pillanatra megfeledkezett magáról és szemöldöke meglepetten vándorolt homloka közepére.

– Ha gyűlölnélek, akkor már nem élnél, vagy nem hoztalak volna fel Asgardba. Egész egyszerűen ingerlő viselkedésed van.
– És mégis miért?

– Mert hirtelen és lobbanékony személyiség vagy. Nem szeretsz engedelmeskedni. A tulajdon apám nem vágott még pofon, te meg rögtön az első nap megtetted. Arról nem is beszélve, hogy mindenki úgy védelmez téged, mintha valami törékeny műkincs lennél… – Shopia hümmögéssel válaszolt.

– Volt már valaha szerelmes? – jött az újabb kérdés. Tulajdonképpen csak átsuhant a gondolatai között, de mire észbe kapott, már ki is mondta. Loki hitetlenül nézett a lányra.

– Ez egy nevetséges kérdés. – közölte.

– Attól még kérdés. És azt mondta…

– Nem – szakította meg.
– És magába már voltak szerelmesek? – Loki csak bólintott.

– Mi volt a leghatalmasabb baklövése élete során? – faggatózott tovább, miközben helyezkedni kezdett az ágyán.

– Az, hogy elhoztalak ide és beleegyeztem, hogy mindenre válaszolok – közölte egy fáradt sóhaj kíséretében. Loki csupán egy kis piszkálódó viccnek szánta a dolgot, de amint a nőre nézett, rá kellett döbbennie, hogy a midgardi nem csak hirtelen természetű, de minden apró csipkelődését komolyan veszi. A mestere egyáltalán nem tanította meg, hogyan legyen erős. – Igazából…

– Ne – vágott közbe Shopia komoran. Feltápászkodott és ki akart menni a sátorból, hogy összeszedje magát.

– Csak vicceltem, midgardi – közölte hűvösen Loki. – Jobb lenne megszoknod, hogy én nem finomkodok – folytatta. – Ha most elmész, akkor vége a kis játéknak, nem felelek többet.

Shopia felsóhajtott és szomorúan tudatosult benne, hogy kíváncsisága győzedelmeskedett. Ismét elhelyezkedett az ágyon, de a túlsó végébe. Ez természetesen nem kerülte el Loki figyelmét.

– Pár éve történt. A bátyámmal összekaptunk valamin… már nem emlékszem min. A vitából harc bontakozott ki, ami köztünk azért megszokott. A palota nagy részét tönkrevertük. Anyánk próbált szétválasztani minket és a harc hevében egyikünk sem figyelt rá. Jókora sebet szerzett magának. Napokig eszméletlen volt és a seb gyógyulása hónapokat igényelt. Ezt mindketten utólag tudtuk meg. A büntetésünk kisebb része volt a tömlöc… a másik részéről inkább nem ejtenék szót… – Shopia szótlanul, megkövülve bámulta a lábait.

– Véletlen volt… nem szándékos – kezdte Shopie bizonytalanul. – Ráadásul felépült, megkaptátok a büntetéseteket és remélhetőleg…

– Anyám bal oldalán a mai napig ott éktelenkedik egy hosszú, fehér vágásnyom. Shana képtelen eltüntetni. Thor miatt a seb, miattam pedig nem lehet eltüntetni. Örökké ott fog maradni. Én sem tudom meggyógyítani.

– De nem szándékos volt és ez a lényeg – magyarázta, miközben hátrahajolt és Loki táskájából félig kilógó szendvicset pillantott meg. Mozdulj meg, parancsolta az ételnek, ami kisvártatva engedelmeskedett.

Shopia ámulva nézett a levegőben felé tartó szendvicsre.

– Most bezzeg könnyen megy – morogta szemrehányóan a szendvicsnek. – Hogyan töri meg a védelmező mechanizmusom? – terelte gyorsan a témát.

– Mondtam már… – kezdte megrovóan. – Ez olyan, mint amikor egy harcosnak összetörik a páncélja. A páncél ellen különböző varázslatokat tudok használni, mintha különböző fegyverekkel támadnám a páncélod. Van, amit a páncél kibír, van, amit nem. Pont, mint a te védőfalad.

– Vannak különböző fokozatok, ezekben a védekező cuccokban?

– Persze, a tied például egy kifejezetten strapabíró fal. Viszont minél erősebb falat használsz, annál több erőt emészt fel, főleg, ha huzamosabb ideig használod.

– Mi van, ha mondjuk megtámad azzal a bizonyos varázslattal, de nekem mondjuk gyengébb a védőfalam?

– Ugyanaz. A burok összetörik, az áldozat védtelen marad. Attól még, hogy gyengébb a védőfal nem esik bántódásod, csak könnyebben zúzom porrá. De ha mondjuk valami veszélyesebb varázslattal támadok rád vagy egy energiagömbbel, aminek a célja az, hogy minél többet ártson, akkor bajod esik majd. Ilyenkor a burok, csak tompítja a varázslatot. – Shopia bólintott.

– Mi azaz energiagömb? – kérdezte érdeklődve, miközben táskájából egy ruhadarabot emelt ki és röptette körbe a sátorban.

– Ez mégis miféle kérdés? – méltatlankodott Loki a fejét rázva. – Egy energiából álló gömb. – Shopia megforgatta a szemét.

– Akkor kérdezem máshogy… hogyan hozzuk létre? – Fejét felhúzott lábaira fektette, s úgy pillantott a férfira.

– Így mindjárt más! Az energiagömb, a saját erőnkből készítjük. Mindenkinek személyre szabott mennyiségű ereje. Van egy határ, amit, ha átlép, akkor onnantól már nem tudja használni az erejét, mert elfogyott és idő kell, hogy ismét legyen. Ezt könnyű észlelni, ugyanis tipikus jelei vannak: fáradtság, álmosság, szédelgés. Azonban, ha erre fittyet hánysz és továbbra is próbálkozol, akkor elveszted az eszméleted és egy borzalmas folyamaton mész keresztül, amíg visszanyered az elhasznált erődet. Hallucinációk, képzelt fájdalmak és még sorolhatnám. Az egész nagyjából egy teljesen napot igénybe vesz ilyenkor, ezért érdemes inkább időben abbahagyni a varázslást, hiszen az csupán pár órás folyamat. – Shopie tátott szájjal bólintott.

– Hányszor élte már át?

– Kétszer.

– Ezt mikor tanítja meg? – kérdezte susogva a nő. – Mármint az energiagömböt. – Loki csak a fejét rázta:

– Nem most, még túl gyenge vagy hozzá.

– Lehet olyat csinálni, hogy egy energiagömböt párosítok valamivel… mondjuk egy tűzgömböt létrehozni, amitől az ellenség felgyullad. Ilyesmit lehet csinálni? – érdeklődött tovább Shopia, miközben a fákat pásztázta tekintetével.

– Erre külön–külön varázslatok vannak. Bár szerintem teljesen felesleges ezeket használni. Láthatóak és emiatt könnyen kivédhetőek. Sokkal praktikusabb egy olyan varázslatot használni, ami a szemnek láthatatlan.

Shopia megborzongott Loki rémisztő reakciójától.

– Mint például? – kérdezte, miközben végigsimított libabőrös karján, hogy eltüntesse őket. Loki ez egyszer örömmel válaszolt a kérdésre.

– Különböző kínzások, hallucináció… ilyenek – válaszolt lazán, miközben megvonta a vállát. Láthatóan élvezte a másikban keltett borzongást.

– Azt hiszem ennyi elég volt mára – mondta végül a nő és otthagyta Lokit, miközben a hideg folyamatosan rázta.

– Hov…

– Most hagyjon – szakította félbe azonnal. Loki indulatosan felpattant és a nő után kiáltott.

– Hát nem érted? Ha elszakadunk egymástól az erdő szétszakít bennünket és mindketten meghalunk.

– De értem, de most egyedül akarok lenni. Ezt pedig igenis el kell fogadnia – vágta rá Shopia feszülten.

– Ezt most nem lehet midgardi, neked pedig ezt kell elfogadnod – felelt ridegen és megindult Shopia felé. A nő élesen szívta be a levegőt, mintha valami nagyon durvát akarna a férfi fejéhez vágni, de végül nem szólalt meg. Sarkon fordult és beviharzott a sátorba.

Ledobta magát az ágyra és fülhallgatóval a fülében oldalára fordult, hogy még véletlenül se kelljen Lokira néznie. Lehunyta a szemét, de a feszültség nem távozott testéből. Idegesen dobolt az ujjával a zene ritmusára. Végül kinyitotta szemét, egyből megpillantotta a szeme sarkából, hogy Loki az ágya szélén ücsörög.

Shopia a zeneszámok között lépegetve próbálta figyelmen kívül hagyni az ágyon ücsörgő herceget, de elég nehéz feladatnak bizonyult. Főleg, hogy a férfiből csak úgy sugárzott a feszültség, amit Shopia okozott. Mindketten időzített bombák voltak, és nem lehetett kiszámítani, hogy melyikük robban majd hamarabb.

De a nő nem adta fel a sátron túli erdőt bámulását. A nap az ég közepén járt, az állatok megbújtak a bozótokban, tehát semmi izgalmasat nem láthatott meg. Más körülmények között, majd kibújt volna a bőréből, amiért ilyen izgalmas „kis” túrára mennek, de ez most nem olyan volt. Loki miatt úgy érezte magát, akit egy erdei börtönbe vetették volna.

Már nagyjából megnyugodott, amikor a zenelejátszó csilingelt és elhallgatott.

– Most már hajlandó vagy figyelni rám? – kérdezte fagyosan a férfi.

– Ezt maga csinálta? – Szándékosan hagyta figyelmen kívül a férfi kérdését, miközben felült és ingerülten kirántotta füléből a fülhallgatót.

– Ki más? – mordult fel a herceg.

– És ez mégis mire volt jó? – kérdezte végül.

– Az erdőről van szó. Szét fog szakítani minket, amint elalszunk. Ez veszélyes lehet, ezért muszáj lesz érintkeznünk, miközben alszunk – darálta, miközben a sátor falát nézte egyenesen Shopie feje mellett. Shopia hatalmasat nyelt, hogy leküzdje a torkában nőtt gombócot. Arca elfehéredett és a szavakat kereste.

– Már inkább meg sem próbálok ellenkezni – szólalt meg végül lemondóan. A férfi felé fordult és egyenesen a nő szemébe nézett.
– Ez nekem is ugyanolyan kényelmetlen, mint neked.

– Nekem mindegy, csak kapcsolja vissza a lejátszómat. – Igyekezett lazának és nyugodtnak tűnni. De lába idegesen járt, és ujjaival a felsője szélét piszkálta. Mikor Loki nemet intett fejével, ingerülten csattant fel: – Jaj könyörgöm, miért kell ezt csinálnia! – Teljesen elvesztette türelmét.

– Higgadj   – válaszolt halk, nyugalmas hangon, mire Shopia sértődötten elfordult. Hátravetette magát az ágyra és durcásan összefonta karjait mellkasán. Magánban tombolt: ordított, sikítozott és durván szidta a férfit. Annyira elmélyedt a szidalmazásban, hogy nem vette észre, hogy Loki felé fordult. A következő pillanatban eltűnt alóla az ágy. Mire észbe kapott már a sátor tetejét szemlélte centiméteres közelségből.