Nem igazán kedvelem a megmondó könyveket. Itt elsősorban azokra a szerzőkre gondolok, akik úgy érzik, ők majd megváltják a világot és minden gondra megoldást tudnak. Világmegváltás helyett azonban általában csak telepakolnak jó néhány oldalt közhelyekkel és féligazságokkal. Ez a könyv első pillantásra úgy tűnhet, ebbe a számomra nem épp kedvelt kategóriába sorolható, ám megnyugtatok mindenkit, nem így van. Nem megmond, hanem említést tesz, nem tolakszik, nem akarja megváltani a világot és még csak azt sem várja el, hogy az olvasó kétkedés nélkül szemlélje. Ettől pedig sokkal közelebb áll a fent említett kategória céljához, mint bármelyik másik közhelygyár.

Ez a viszonylag kicsi könyv, csupán 252 oldal és a buddhizmus alapjait mutatja be egy macska szemszögéből. Habár a főhős a Dalai Láma macskája és eléggé hihetően tárja elénk a buddhizmus központját, természetesen fikció. Azonban annyi igazság van benne, hogy a Dalai Lámának tényleg van macskája (valószínűleg több is) és a vallás alapjai is stimmelnek. A szerző, David Michie több „komolyabb” könyvet írt már a buddhizmusról, így otthon van a témában, itt szerencsére mégsem akart megmondó lenni, csak egy kalauz azoknak, akik kíváncsiak rá, mi rejlik ebben a keleti vallásban.

A kötetet viszonylag nehéz beszerezni, mivel egy kisebb és szerintem kevésbé ismert kiadónál (Nekem ez az első olvasmányom tőlük.), a Synergie gondozásában jelent meg, legutóbb 2016-ban. Azért itt-ott még megvásárolható.

„Egy éhező és sajnálatra méltó kiscicát kimenekítenek Újdelhi sikátoraiból és egy olyan életben lesz része, amilyenről nem is álmodhatott. Egy gyönyörű, a hófödte Himalájára néző szentélyben, a dalai láma macskájaként kezd új életet.
Ez a melegszívű, bohókás de bölcs, soknevű cica bepillantást enged a dharamsalai élet zárt világába. Kis kémként tudósít Őszentsége bizalmas találkozóiról a hollywoodi hírességekkel, filantrópusokkal, önsegítő könyvek szerzőivel, és ezen keresztül megtudhatjuk, hogyan lelhetünk boldogságra ebben a rohanó, anyagias világban. „

Ugye, hogy megmondó könyvnek tűnik? A fülszöveg azonban csalóka, mert a macska, bár főhős, végig külső szemlélő marad. Mint minden cica, ő is szeret az események középpontjában lenni, ezért mindig ott van, ahol épp történik valami, álatlában a Dalai Láma fogadószobájának ablakában szundítva egy párnán. Ezzel pedig első kézből tájékoztathatja az olvasókat, mit mondott Őszentsége, mikor épp tanácsot kértek tőle. Na, és hogy erről a mondandóról mit gondolunk, az már ránk, olvasókra van bízva.

A könyv cselkménye így különféle emberek különféle problémáiból áll, amelyek természetesen így vagy úgy, de megoldódnak és a megoldás közelében nem csak egy szőrmók dorombol, hanem egy-egy buddhista gondolat is elhangzik. Ezek a gondolatok pedig rendkívül pozitívak. A fejezetek ezért rövidek és könnyen csúsznak, hiszen könnyed, kellemes dolgokról mindig szívesen olvas az ember.

A szerző szerencsére remek egyensúlyt talált a vallás alaptéziseinek bemutatása és egy macska gondolatai között. A láma soknevű cicája egyszerre igazán macskás (Például szereti jó színben feltüntetni magát, egy igazi haspók, mindig kapható a cirógatásra és közben félénk, bújós és ragaszkodik a gazdájához.) és kifejezetten emberi, mert ugyanazon hétköznapi gyarlóságok hibájába esik, mint a tanácsra váró kétlábú szereplők. A narráció így könnyen követhető és finoman szórakoztató.

Ami a buddhista tanokat illeti, senki se várjon teljes képet, mélyre ható betekintést vagy bármiféle magas röptű filozófiai értekezést. Ez a könyv elsődlegesen szórakoztatni akar néhány finoman elhelyezett pozitív gondolattal és főként a buddhizmus iránt laikus olvasóknak íródott. Ha tehát az olvasó egyáltalán nincs otthon ebben a témában, biztosan érdekesnek találja majd a belecsempészett keleti filozófiát. Ha viszont valaki már ismerősen mozog ebben a közegben, esetleg olvasott már több könyvet a témában és még több tudásra szomjazik, csalódhat. Az ő ismereteihez mérten, kevés lehet itt a vallási töltet, mert ez tényleg csupán buddhizmus kezdőknek.

Én örülök, hogy a polcomon tudhatom ezt a könyvet és bármikor levehetem onnan, ha egy kis keleti léleksimogatásra vágyom, főleg mert cicás olvasó vagyok.

Elsősorban azoknak ajánlom ezt a könyvet, akiknek néhány pozitív gondolatra van szükségük, akik teljesen kezdőként belekóstolnának a buddhizmus alapjaiba. Természetesen macskakedvelők előnyben, mert egy cicapárti olvasó jobban fog szórakozni a négylábú narrátor gondolatain, mint egy kutyapárti.