Üdvözöl a Polc.eu csapata!

Bentlakásos iskola vagy a fiatalkorúak börtöne. Valahogy így hangozhatott volna egy mondatban, ha röviden akarta volna bárki is összefoglalni az incidens utáni helyzetemet. De persze senki sem akarta. Ahogyan azt sem akarta senki sem látni, hogy mi vezetett ahhoz, hogy Sky fejét a női mosdó csempeburkolatú fehér falába vágjam. Talán máshogy alakult volna, ha megint tudok uralkodni magamon, ahogyan mindig is tettem, mikor szekálni támadt kedve. De most nem tettem. Ha véletlen lett volna az egész, azt hiszem, ez a tettem lett volna az a pont, ahol biztosan eldől, hogy találkozni fogok Noam Blainnel. De nem volt véletlen. Nagyon nem.

Már születésem óta is egy mindig mosolygós, és életvidám emberke voltam. Rengetegszer történt valamiféle "nem-hétköznapi" dolog velem, amely mindig egy hatalmas fordulópont volt az életem bármely szakaszát is tekintjük, és meghatározója annak, aki most vagyok. Azonban, sok évvel ezelőtt olyan dolgok csúsztak ki a kezeim közül, ami miatt a mai napig úgy érzem, mintha egy filmet látnék magamról külső szemlélőként. El szeretném mesélni nektek a történetem egy részét, amellyel elkalauzolnálak Titeket a gondolataimba, és visszarepítenélek Benneteket azokba az időkbe…

Ez egy epizódikusan folytatódó novellasorozat. Mindegyik fejezet sötét monodráma, új főszereplővel. Mindegyik történet érinti az elmúlást, az élethez és a halálhoz való bonyolult viszonyt. Figyelmeztetés: A történetek érintik az öngyilkosságot, az öngyilkossági gondolatokat, a bántalmazás különböző formáit, és a halált.

Egy történet a csalódásról, felejtésről és újrakezdésről.

A vonaton fogalmazódott meg bennem, majd a HÉV-en egy oda- illetve visszaúton papírra vetett alkotásról van szó, amelyet hazaérve begépeltem, és megpróbáltam finomítani. A napszak eltérésével tisztában vagyok, ettől kérlek tekintsetek el. Szerintem ha elolvassátok, akkor nem is lesz kérdés, hogy mi alapján készítettem el. Régen írtam verseket is, meg sztorikat, de így 6-7 év kihagyással újra…