Ann Marks egy különc lány. Magányos, nincsenek barátai, osztálytársai csak Csodabogárként emlegetik és átnéznek rajta. Úgy érzi, az egész világ ellene van, ám az élet mindig tartogat váratlan fordulatokat. A történet sokáig olvasható volt az Anime-fanfiction Style oldalon.
A boszorkányokról általában azt tartják a mágia sötét oldalához vonzódnak. Ez ebben a történetben sincs másként.
Bentlakásos iskola vagy a fiatalkorúak börtöne. Valahogy így hangozhatott volna egy mondatban, ha röviden akarta volna bárki is összefoglalni az incidens utáni helyzetemet. De persze senki sem akarta. Ahogyan azt sem akarta senki sem látni, hogy mi vezetett ahhoz, hogy Sky fejét a női mosdó csempeburkolatú fehér falába vágjam. Talán máshogy alakult volna, ha megint tudok uralkodni magamon, ahogyan mindig is tettem, mikor szekálni támadt kedve. De most nem tettem. Ha véletlen lett volna az egész, azt hiszem, ez a tettem lett volna az a pont, ahol biztosan eldől, hogy találkozni fogok Noam Blainnel. De nem volt véletlen. Nagyon nem.
Már születésem óta is egy mindig mosolygós, és életvidám emberke voltam. Rengetegszer történt valamiféle "nem-hétköznapi" dolog velem, amely mindig egy hatalmas fordulópont volt az életem bármely szakaszát is tekintjük, és meghatározója annak, aki most vagyok. Azonban, sok évvel ezelőtt olyan dolgok csúsztak ki a kezeim közül, ami miatt a mai napig úgy érzem, mintha egy filmet látnék magamról külső szemlélőként. El szeretném mesélni nektek a történetem egy részét, amellyel elkalauzolnálak Titeket a gondolataimba, és visszarepítenélek Benneteket azokba az időkbe…
Ez egy epizódikusan folytatódó novellasorozat. Mindegyik fejezet sötét monodráma, új főszereplővel. Mindegyik történet érinti az elmúlást, az élethez és a halálhoz való bonyolult viszonyt. Figyelmeztetés: A történetek érintik az öngyilkosságot, az öngyilkossági gondolatokat, a bántalmazás különböző formáit, és a halált.
Nem tudod, mit olvass? Fuss át néhányat az oldal ajánlói közül, hátha kedvet kapsz valamihez. Nyomtatásban és neten egyaránt.
Gondolatok, érzések.
lyen az élet, nem? Egy tenger, az emberek pedig mellette építik homokváraikat. Aztán a tenger egyszer csak gondol egyet, és egy hullámként az összes homokvárat elsodorja.
Ostobának éreztem magam, főleg mivel racionális énem folyamatosan ismételgette: én megmondtam. Másik felem pedig, ami a szívemmel volt összeköttetésben, hallgatott, akár a sír.
Találd meg azt a dolgot az életedben, amiben ismét örömödet leled.
Cikkek, melyek segíthetnek az írásban.
A Polc.eu csapata havonta megvizsgálja, és kiemeli azokat, akik valamiben a legjobban teljesítettek. Kerülj ki te is a címlapra!
