Ajánlók

Puskák és mágia

Szellem

augusztus 8, 2021

Ezúttal nem egy könyvet szeretnék ajánlani, hanem egy irányzatot a fantasztikus irodalmon belül. Ez pedig a flintlock fantasy. A klasszikusnak számító középkori háttér helyett ez az irányzat a modernebb, 17.-18. századi körülmények között írja a történeteket. A modern fegyverkezés hajnalán játszódnak tehát, amikor a lőfegyverek elterjedtek, és átvették az irányítást a hadszíntér fölött. Nem túl meglepő módon ezekben a történetekben hangsúlyosak a különféle puskák, muskéták, pisztolyok és azok működése, illetve mivel ennyire kötődnek a fegyverekhez, a háború is erőteljes tényezőt játszik. Szemben a már említett középkori hátterű fantasy kötetekkel, ebben az irányzatban viszonylag kevesebb olvasnivaló akad, ám azért szerencsére hazánkban is találni néhányat a könyvesboltok polcain. Az olvasó az esetek egy részében észre sem veszi, hogy flintlock fantasy besorolású könyvet olvas, most viszont kifejezetten szeretném rá felhívni a figyelmet, mert úgy érzem, megérdemli.

A zsánerben számomra legkedvesebb író példáján szeretném bemutatni a puskák és mágia keveredésének nagyszerűségét. Ha tehát valaki próbát tenne ebben az irányzatban, az Brian McClellan könyveivel tegye. Ő az az amerikai szerző, aki nem csupán David Gemmell-díjat nyert munkájával, hanem elég gyorsan megnyerte a fantasztikus irodalmat olvasók közösségének egy részét is. Engem például megvett kilóra. A Fumax Kiadó jóvoltából mindkét eddig megjelent trilógiája elérhető magyarul. Habár a két trilógiának külön története van, a szereplők összekötik őket, ezért megjelenési sorrendben javallott olvasni. Bemutató darabnak az első trilógia (A Lőpormágus-trilógia) első kötetét hoztam, a Vérrel írt ígéreteket.

Ez egy meglehetősen vaskos kötet, 550 oldal, és már a borítója is sugallja, milyen kategóriába tartozik ez a regény. Eredeti megjelenési éve egyébként 2013 és már 2014 óta olvasható magyarul. Terjedelme ellenére kényelmes kézbe venni, mert súlyra könnyű kötet igényes keménytáblás borítóval.

“Tamás tábornagy királyellenes puccsa korrupt arisztokratákat küldött a guillotine alá, és éhezőket juttatott kenyérhez. Egyúttal azonban háborút provokált a Kilenc Nemzetekkel, és belső támadásokat a királyhű fanatikusok részéről. Közben Tamás állítólagos szövetségesei, az Egyház, a munkások szakszervezete és a zsoldoscsapatok között kapzsi hatalmi harcok törnek ki.
Kifogyva a lehetőségekből, Tamás saját félelmetes lőpormágusi képességei mellett csak kevés bizalmasára támaszkodhat. Közülük leginkább saját elhidegült fiára, a megkeseredett Tánielre, aki briliáns lövész és lőpormágus, és Adamatra, egy nyugdíjazott rendőrfelügyelőre, akinek hűségét zsarolással teszik próbára.
A külső és belső ellenség szorításában vergődve, felerősödnek a rémült suttogások pusztításról és halálról, és a földre visszatérő egykori istenekről. Persze, ezek csupán babonás vén parasztok legendái – modern, tanult emberek már nem hisznek az ilyesmiben. Pedig talán jobban tennék… “

Ez a kötet egy királygyilkossággal indul, ami nagyon szépen előrevetíti, mire lehet számítani ebben a trilógiában. Forradalomra, háborúra, árulásra és egy nagy adag szépen belecsempészett mágiára. Nem szeretnék a cselekményről írni, inkább összefoglalom, mi az, ami nagyon szórakoztatóvá teszi az írói könyveit, mert ezek bizony eddig minden könyvében jelen voltak.

Brian McClellan nem egyszerűen fogta a puskás háttért, és dekorációs elemnek használta, mint több kötet teszi ezt a középkori tájleírással, hanem összefűzte a saját mágikus rendszerével. Ebben a világban ugyanis lőpormágusok élnek, vagyis olyan mágikus képességgel rendelkező emberek, akik a lőporból nyerik erejüket, gyorsaságukat, és a lőpor az, amit gondolattal irányítani tudnak. Zseniális kihasználása a zsánernek. Ráadásul nem pusztán az ötlet szuper, hanem a megvalósítás is. A szerző nagyon szépen lefekteti a mágia szabályait, meghúzza a határokat, és figyel az egyensúlyra. Remekül építkezik tehát és ugyanezt teszi a cselekménnyel is.

A történet lényegében egy hadjárat nagyon részletes leírása. A könyvben így fontos szerepet kap a hadsereg és minden, ami hozzá köthető az egyenruhától a rangjelzésekig. No, de nem kell megijedni, ez nem egy katonai értekezés, mert minden szépen van adagolva, és egyáltalán nem tűnik soknak. Kell ugyan minimális érdeklődés a háborúskodás iránt, ám ez minden, mert a történet mindenféle katonai tudás, érdeklődés nélkül is könnyen olvasható és nem utolsó sorban nagyon szórakoztató.

A szerző szereti több szálon szőni a cselekményt, így minden könyvében több szereplő nézőpontjából követhetjük nyomon az eseményeket. Különböző helyzetben lévő figurákat helyez középpontba, ezért ténylegesen kiegészítik egymást a szálak, és nagyon jó nézni, ahogy fokozatosan összekapcsolódnak. A hadi megmozdulások mellett a politikai viszonyokon és a szereplők kapcsolatain, esetenként múltján is nagy hangsúly van. Az olvasó figyelme így mindig fennmarad. Azért megfigyelhető némi mintázat a szálak között: mindig van egy akcióban bővelkedő csatározós vonal, egy politikai taktikázós vonal és egy rejtélymegoldó, nyomozós vonal. Tehát nem csupán azon olvasók lehetnek elégedettek a történetvezetéssel, akik akcióra vágynak, hanem azok is, akik kedvelik a krimit, a dolgok fokozatos felfejtését.

A cselekmény és a háttérvilág felépítése mellett a karakterek kidolgozottságára sem eshet panasz. Kedvelhető és egyedi figurák vannak benne, akiknek jó drukkolni, akikért lehet izgulni, és akik helyenként nagyon humorosak. A párbeszédek szórakoztatóak, és van néhány szereplő, akinek a dumája kifejezetten kacagtató. A poénok egyszerre oldják a háborús feszültségeket és növelik is picit, mert ha az olvasó megkedvel valakit a vicces beszólásai miatt, még jobban szeretné, hogy túlélje ezeket a háborús kalandokat. Romantikus szálak is akadnak a történetben, ám csak módjával és reálisan tálalva.

Egy flintlock fantasy kötetben tehát van minden, amire a fantasztikus irodalmat kedvelő olvasó vágyik: akció, mágia, izgalom, csavarok és sok érdekes karakter. Ha pedig Brian McClellan tollából származik, akkor mindenből patikamérlegen kimérve, megfelelő elosztásban, kreatívan tálalva. Nagyon ajánlom ezt a zsánert és a szerző munkáit mindenkinek, különösen azoknak, akik valami újra vágynak a már-már hagyományosnak mondható karddal vagdalkozó fantasy kötetek tömege után. Ez egy olyan irányzat, amely megérdemelné a nagyobb figyelmet, hogy még több könyvrajongó polcán helyet kaphasson.