Éjfél

Kaitlyn némileg elégedetlen az életével, de maga sem tudja pontosan megfogalmazni, hogy min változtatna. Egy gimnazista lány egyáltalán el tudja már dönteni, hogy merre akar haladni az életben? Valami hiányzik, de önmagának sem tudja megfogalmazni, hogy pontosan mi, mígnem az iskola uszodájában bele nem botlik egyik iskolatársába, aki szépen lassan belefonódik a mindennapjaiba, és akaratlanul is iránymutatással szolgál a lány számára.

A Hostess

Elizabeth már a középiskolában érezte, hogy nem neki való a kisvárosi élet. Legjobb barátnőjével ellentétben, ő nem dédelgetett álmokat kertes házról, füvet nyíró férjről, és hintázó gyerekekről az udvaron. Éppen ezért költözött San Franciscóba rögtön érettségi után. Azt gondolta, hogy majd a nagyvárosban végre magára talál, és kibontakozhat. Azonban a dolgok nem teljesen úgy sültek el, ahogyan azt tinédzserként eltervezte. Szobalányként az embernek nem sok lehetősége akadt, még egy olyan nagyvárosban sem, mint San Francisco. A kibontakozás egyelőre váratott magára, mígnem egy nap be nem lép egy idős úriember az egyik Elizabeth által takarított lakosztályba, és fel nem ajánl neki egy olyan munkát, amit addig a lány csak mellékesként, hobbiból űzött.

“Elizabeth a név hallatán lassan visszafordult Mr. Beech felé, akinek arcán ott ült az a végtelenül idegesítő, elégedett mosoly. A hostess kifejezés erre a munkára igen kellemes, és nem mellesleg hazugság. És pont ezért illik tökéletesen.”