Kedvencekhez adás
11

Aurora

1.rész

Nem engedem el, inkább meghalok – ismételte magában a lány, miközben kétségbeesetten kapaszkodott a fémketrecbe, mely egyre mélyebbre merült az óceán kék vizében. Hosszú, sötét haja lebegett, ahogy a víz sodrása lefelé húzta. Halványkék, apró virágokkal díszített brokát ruhája pillanatok alatt elnehezült, segítve ezzel, hogy közelebb húzhassa magát a fémhez. Érezte, ahogy levegője egyre fogy, hogy már csak másodpercekig képes visszatartani a levegőt, de hogy biztosan ne sodródjon el, karját a rácsokba fonta. Minden sejtje oxigén után kiáltott, ő pedig tudta, hogy vége. Majd a víz iszonyatos erővel a tüdejébe áramlott.

Emily ekkor sikoltozva felébredt… megint. Bőre csillogott az izzadságtól az ablakon bevilágító hold fényében. A fiatal, szőke nő zihálva kapkodott levegő után, és még mindig zavartan igyekezett emlékeztetni magát, hogy mindez csak álom volt. Erőtlenül hanyatlott vissza a párnára, és biztos volt benne, hogy ezután már nem fog tudni újra elaludni.

Igaza lett, ezért végül inkább felkelt és megmosakodott. Már hajnalodott, amikor kinézett a hotel ablakán a trópusi Sandover Key szigete mögött elterülő nyugodt óceánra. De a békés, édeni látvány ellenére, mely másokat nyugalommal töltött el, neki görcsbe rándult a gyomra, tudva, hogy már túllehetne a dolgon, ha minden úgy alakul, ahogy eltervezte. Felkapcsolta az éjjeli lámpát, és a mobilján az órára pillantva úgy döntött, hogy felhívja Erint. Bostonban most délután három körül járhat az idő.

– Emily? – hallotta meg barátnője kedves hangját a vonal túlsó végén.

– Szia, igen én vagyok.

– Fáradt a hangod, jól vagy? Nálad most éjszaka van, nem?

– Igen, de megint rémálmom volt – ült az asztalhoz a lány, és az előtte lévő papírlapon rajzolgatni kezdett egy már félig elkészült képet egy díszes ékszeres dobozról.

– Ugyanaz?

– Igen.

– Mióta odaértél, egyre sűrűbbek.

– Tudom. Nem keresett? – kérdezte Emily félve.

– Még nem, de ha így is lesz, tőlem semmit nem tud meg arról, hol vagy. Úgyhogy minden rendben lesz. Kérlek, ne foglalkozz vele. Most a legfontosabb, hogy minél hamarabb megtaláld azt a dobozt. Reggel hajóztok ki, ugye?

– Úgy volt, de a fickó, akivel megállapodtam, lemondta valami családi ügy miatt.

– Ne már.

– Viszont ajánlott valaki mást. Azt mondta, profi csapata van és segíteni fog.

– Az jó, és mi a neve?

– Alexander Thaller.

– Akkor beszélj vele.

– Úgy lesz – mondta Emily elszánt tekintettel –, és bármit meg fogok tenni, hogy felhozzák. Túl közel vagyok ahhoz, hogy most feladjam.

Másnap délelőtt Alex Thaller, embereivel és a búvártúrán résztvevőkkel a Waysor korallzátony felé tartott, tízszemélyes motoros jachtjával megközelítve a festői szépségű lagúnát. A mély, sötétkék óceán helyét lassan türkizkék, sekélyebb víz vette át. Odalent a szivárvány minden színében pompázó korallokról visszatükröződött a kristálytiszta víz, melyek között halak, teknősök és egyéb különleges állatok sokasága úszkált.

A kormánykerék mögött álló harmincas, jóképű férfi vállig érő, szőkésbarna hajával, napszemüvegével az orrán szédítően vonzó benyomást keltett. Fehér pólóban és bermudanadrágban is látható volt szálkás, izmos teste. Ő azonban észre sem vette, hogy a hajó tatján napozó fiatal lányok hátra-hátrapillantva, elbűvölve őt méregetik. Alex csapatának két tagja a szép, latin külsejű Lena és a jó kiállású, mosolygós szemű Lucas, alias Zen összebújva, a hajó üvegajtóval felszerelt kabinjának elegáns műbőr kanapéján nézegettek valamit egy laptopon.

A bikinis lányok egyike ekkor felkelt, és a kabint megkerülve hátrasietett, hogy bejuthasson a kapitányhoz. Elsétált a csapat negyedik tagja, az éppen a hajó hátsó részén ügyködő Roy mellett, aki a csinos lábakat meglátva félbehagyta a kezében lévő palack ellenőrzését. A huszonéves szőke fiú érdeklődve figyelte, mi történik.

– Helló – hallotta meg maga mellett Alex a lány hangját, ő pedig kedvesen rámosolygott.

– Segíthetek?

– Érdekelne, hogy te is velünk merülsz-e – kérdezte a lány, miközben sokatmondóan végigmérte a férfit.

– Nem, én a hajóra felügyelek majd, de Roy és a többiek mellett biztonságban lesztek odalent – mutatott hátra, de a lány le sem vette róla a szemét.

– És nem lenne kedved utána egy kicsit lazulni? – harapott az ajkába szexisen.

– Köszönöm, de sok a dolgom. Élvezzétek a merülést. Csodálatos a zátony.

– Biztos? – állt lábujjhegyre a lány szinte felkínálva magát neki.

– Igen – vágta rá Alex, mire a lány zavarba jött. Láthatóan nem volt hozzászokva az elutasításhoz.

– Te tudod – húzta el a száját, majd visszasietett a többiekhez. Alex hitetlenkedve megrázta a fejét és elmosolyodott. Ekkor Roy otthagyta a feladatát, és amolyan aranyos idegességgel Alex mellé lépett.

– Ez most komoly? – kérdezte csípőre tett kézzel.

– Mi?

– Tényleg lepattintottad?

– Ugyan már Roy – nevetett Alex. – Ő egy kislány.

– De láttad a lábait?

– Igen, és csinos.

– Csinos? – döbbent meg a fiú. – Ő egy istennő.

– Akkor miért nem mozdulsz rá? – kérdezte Zen vigyorogva.

– Mert vannak elveim – nézett hátra sértődötten Roy.

– Tényleg? Mióta is? – kérdezte Lena egy mosollyal a szája sarkában.

– De vicces vagy. Őt akarta, nem engem. Így járt – nézett rá a fiú dacosan.

– Komolyan? – vette le a szemüvegét a kapitány. Zöld szeme vidáman csillogott, láthatóan szórakoztatta Roy kisfiús kirohanása.

– Nem értelek – rázta meg hitetlenkedve a fejét Roy. – Minden csajt megkaphatnál, de te elhajtod őket.

– Nekem az egyéjszakás kalandok már nem pálya, barátom.

– Menten megőrülök – forgatta a szemét látványosan Roy.

– Olyan aranyos – nevetett fel Lena.

– Szóval – termett Roy mögött Zen –, az elveid szerint, ha most a kiscsaj rád mászna, elutasítanád, mert először Alexre hajtott?

– Igen – vágta rá a fiú, aztán gyorsan helyesbített – vagyis… – gondolkodott el.

– Na ugye – ragadta meg Zen a fiú vállát jókedvűen. – Akkor most menj, és dobd be magad. Szólj nekik, hogy mindjárt ott vagyunk, és készüljenek.

– Szuper – ragyogott fel a fiú arca, majd ujjaival végigszántott a haján, nagy levegőt vett és a lányokhoz sietett. Ők pedig odabentről mosolyogva figyelték, mennyire élvezi a fiú a hölgykoszorú ráirányuló figyelmét.

– El se hiszem, hogy ő az egyik legjobb búvár a környéken. Innen egy cuki kisfiúnak tűnik – ölelte át Zen nyakát hátulról Lena.

– Nálam is cukibb? – kérdezte tettetett sértődöttséggel a férfi, és hátrébb lépett barátnőjére nézve.

– Dehogy, nálad senki sem cukibb – mondta Lena egy csókot nyomva a szájára.

– Na azért.

– De abban igaza van – nézett a nő Alexre, aki leállította a hajót –, hogy nem tesz jót neked a magány. Mióta Kristine-nel szakítottatok, még csak nem is randiztál.

– Mert nem volt senki, aki megfogott volna – vette vissza Alex a szemüvegét.

– Ugyan, szebbnél szebb nők jönnek ide minden hónapban.

– Az lehet, de nincs bennük semmi olyan, amit én keresek.

– Miért, mit keresel? – kérdezte Zen kíváncsian.

– Valami különlegeset. Egy érzést, amit legutóbb nem éreztem, és meg is lett az eredménye.

– Tudom – sóhajtott fel szomorúan Lena –, azért adtál neki esélyt, mert valaki azt mondta, hogy, mert nincs meg az a bizonyos érzés, még lehet ő az igazi.

– Nem ezt mondtam.

– Az én hibám. Én mutattalak be neki, de tényleg azt hittem, hogy jók lennétek együtt.

– Nem tartottál pisztolyt a fejemhez, hogy essek bele.

– Az a hülye liba – húzta el a száját Lena. – Most is alig hiszem el, hogy helyetted őt választotta.

– Több pénze volt, mint nekem. Egy hollywoodi színész mellett LA-ben pedig a lehetőség is több a luxusra, mint itt, egy trópusi szigeten egy mezei kincsvadásszal.

– Csak kihasznált – jegyezte meg Zen szomorúan.

– Hát igen.

– Annyira sajnálom, Alex – szorította meg a kezét Lena bűntudattal a tekintetében.

– Semmi baj, már mondtam, hogy nem a te hibád volt. A lényeg, hogy nekem ennél több kell – nézett a készülődő lányok felé a férfi.

– De legalább Roynak bejön – vigyorodott el Zen, látva, hogy a fiú az egyik lánnyal beszélget. – Tuti, hogy most adja elő az én vagyok a legfiatalabb mélységi búvár és kincsvadász című számát.

– Az biztos – nevetett Lena.

– Na jó, készüljetek – mondta Alex vidáman, amikor megcsörrent a telefonja. Ő felvette, a többiek pedig nekiálltak, hogy biztonságban levigyék a lányokat, akik már alig várták, hogy lássák az élettel teli csodálatos zátonyt.

Aznap estefelé a csapat a Holdfény nevű bárban iszogatott. A kétszintes, hangulatos szórakozóhely és bár a part közelében állt, és igencsak népszerű volt a helyiek és a turisták körében is. A nádtető és a bambusz díszítőelemek mind a sziget trópusi hangulatát idézték. A felső, nyitott szinten a csendesebb beszélgetésekre vágyók választhattak a néhány fős asztalok közül. 

Lent ellenben fonott nádkanapékon vagy a fal mellett álló széles asztalok körül álló kényelmes székeken, nagyobb társaságok bulizhatták át az éjszakát. A terasz fényfüzérei és a színes párnákkal díszített kétszemélyes, felfüggesztett hintaszékek pedig a romantika szerelmeseinek kedveztek, ahová kiülve az ember tényleg úgy érezte, hogy ez maga a paradicsom.

– Tessék, még egy kör – tette le Alex az asztalra a négy tequilát, majd leült.

– Szuper vagy, főnök – ragyogott fel Roy arca.

– Igen, az – mutatott Zen az Alex előtt álló, másik három tele pohárra –, de te kissé lemaradtál.

– Tudom – bólintott Alex, miközben egy fiatal, világosszínű, kedves tekintetű kutyus tette az ölébe a fejét, ő pedig megsimogatta. – Volt egy kis gond a sörcsappal, de Mike-kal megcsináltuk, és amúgy is várok valakit.

– Kit? – kérdezte Lena érdeklődve.

– Lehetséges kuncsaft. Merülni akar, és ehhez keres csapatot.

– Nem is mondtad.

– Néhány órája hívott. Mondtam neki, hogy holnap az irodában leszek, de úgy tűnt, sürgős neki, úgyhogy idehívtam.

– Jól tetted. Hadd pörögjön az üzlet – vigyorgott Roy.

– Szóval most észnél kell lennem, de aztán csatlakozom.

Ekkor az ajtóban egy csinos, fiatal nő jelent meg, Alexnek pedig azonnal megakadt rajta a szeme. Világos, térdközépig érő egyszerű nyári ruhája tökéletesen passzolt alakjára, szép arca pedig mintha emlékeztette volna valakire, de fogalma sem volt arról, hogy kire. A szőke lány a pulthoz sietett, magához szorítva a vállán himbálózó kistáskát, és szóba elegyedett a csapossal.

– Ő az? – kérdezte Zen, barátja tekintetét követve.

– Remélem – motyogta a férfi, és felé indult a kutyussal a nyomában.

– Helló – mondta a csaposnak a lány –, Alexander Thallert keresem.

– Ott jön – mutatott Mike a közeledő férfira, ő pedig kíváncsian rápillantott.

Egy másodpercig a lélegzete is elállt, annyira meglepődött a jóképű férfi rá gyakorolt hatásától.

– Szia – köszöntötte Alex mosolyogva, és kezet nyújtott –, Alex Thaller vagyok. Ha minden igaz, te vagy Emily Haynes.

– Igen – fogott kezet vele a lány. 

A férfi érintése jóleső érzést váltott ki belőle, erős és határozott kézfogása pedig megnyugtatta. Kényszerítenie kellett magát, hogy még azelőtt elengedje, mielőtt az kínossá vált volna.

– Nagyon örülök. Menjünk fel, ott csendesebb – invitálta az őslakos szimbólumokkal díszített lépcső felé Alex, miközben a kutyus a lány elé ült, és farkcsóválva felnézett rá.

– Rendben. Szia, hát te ki vagy? – hajolt le Emily, és mosolyogva megsimogatta a kutyát.

– Ő Sadie, a legjobb barátom – mosolygott a férfi.

– Nagyon aranyos.

– Igen, az. Kérsz valamit inni? Esetleg egy koktélt?

– Köszönöm, de valami alkoholmenteset. Kocsival vagyok.

– Mike, egy Virgin Sunrise-t légyszíves, fent leszünk – szólt oda a csaposnak Alex, aki bólintott.

– Máris viszem, főnök.

Ők pedig Sadie-vel a nyomukban felsétáltak az emeletre, miközben a lány mosolyogva azt kérdezte:

– Főnök?

– Igen. Enyém a bár. Édesapám öröksége.

– Szóval nemcsak búvártúra szervező, de bártulajdonos is vagy?

– Igen, valami olyasmi – válaszolta vidáman a férfi. – Itt jó lesz? – mutatott egy kétszemélyes asztalra.

– Persze – ültek le, a kutyus pedig Emily ölébe tette a fejét.

– Ne haragudj – szabadkozott Alex. – Sadie, gyere ide!

– Ne, semmi gond. Nagyon édes – mondta a lány, és elmosolyodva simogatni kezdte Sadie fejecskéjét. Alexnek tetszett a mosolya, de figyelnie kellett arra, amiért itt voltak.

– Szóval merülni szeretnél – tért rá a lényegre.

– Ó nem, én nem. Nektek kellene.

– Várj, azt hittem, búvárkodni akarsz.

– Nem, én keresek valamit.

– Kincsvadászat? – lepődött meg Alex, amikor Mike jelent meg, és a lány elé tette a kis papíresernyővel díszített koktélpoharat.

– Köszönöm – mosolyodott el Emily, majd amint a férfi távozott, folytatta: – Olyasmi. Van odalent valami, ami a családomé volt, és már jó ideje elveszett.

– Értem, és mi az?

– Arról majd akkor beszélnék, ha megegyeztünk – vette ki az apró esernyőt a pohárból Emily, és – hogy feszültségét palástolja – ujjai között pörgetni kezdte.

– Oké. Elvileg nincs akadálya, hogy felhozzuk… bármi legyen is az. Ha megadod a GPS koordinátákat…

– Nem… ez nem ilyen egyszerű – vetette közbe a lány. – Ott kell lennem, hogy megmondjam, merre van.

– Ezt nem értem. Hogyan akarsz irányítani a nyílt vízen, ahol nincsenek viszonyítási pontok?

– Mondjuk úgy, megvannak a saját módszereim – ivott bele az italába idegesen Emily.

– Értem – válaszolta Alex, és bár furcsállotta a lány válaszát, egyértelműen látszott, hogy nem akarja kifejteni, mire gondol. – És körülbelül hol kellene merülnünk?

– A zátonytól jóval távolabb.

– Oké. Nos, mivel a pontos helyet egyelőre nem árulod el, azt mondanám, hogy kétezer dollárért tudjuk vállalni a merülést. De a mélységtől függően, ez lehet kicsit kevesebb is.

– Rendben – vágta rá a lány.

– Szuper – örült meg a férfi. – Ezeregyszázat kérnék előre, a többit utána, amikor már tudjuk, milyen felszerelésre volt szükség, mert…

– Tudom. Ha túl mély a víz, akkor másfajta felszerelés és több idő kell.

– Pontosan.

– Benne vagyok, és mikor mehetnénk?

– Két hét múlva van szabad időpont.

– Az nekem nem jó – rázta meg a fejét Emily feszülten. – Muszáj minél hamarabb megtalálnom, amit keresek.

– Hát…

– Erre nem számítottam – mondta zavartan –, akkor ez nem fog menni, nekem sajnos nincs ennyi időm. Nem ismersz valakit, aki hamarabb tudná…

– Várj – szólt közbe a férfi –, talán három nap múlva be tudnám szorítani. Az megfelelne?

– Igen, az még beleférne – mosolyodott el a lány, és megkönnyebbülten felsóhajtott. – Te jó ég, el sem tudod képzelni, hogy mennyire örülök.

– Nagyszerű, akkor meg is egyeztünk – fogtak kezet.

– Köszönöm.

– Holnap reggel itt leszek – adta át a névjegykártyáját Alex. – Ez az irodánk.

– Rendben. Viszem a pénzt.

– Oké, és akkor megbeszéljük a részleteket is.

– Jó, ott leszek. Mennem kell Sadie, ne haragudj – simogatta meg még egyszer a kutyus fejét, és felállt.

– Gyere, lekísérlek.

– Nagyon szép ez a hely, és szuper, hogy kutyabarát – nézett körül a lány lefelé menet.

– Sok helyinek van kedvence, és egyre több turista is szeret az állataival utazni. Miért ne lehetnének együtt itt is?

– Ez tetszik – értek le a lépcsőn. – Hát még egyszer köszönöm, és akkor holnap találkozunk.

– Rendben, szia – mosolygott Alex, Emily pedig kissé zavarban, de láthatóan feldobva távozott.

Alex még egy kis ideig nézett utána, majd visszasétált barátaihoz, és leült.

– Nagyon csinos – vigyorgott Roy.

– Te tudsz másra is gondolni? – sóhajtott fel Alex.

– Miért, tán nem értesz egyet?

– Nem ezt mondtam – válaszolta Alex kissé feszengve, mert az igazság az volt, hogy a lányban volt valami rejtélyes, ami tényleg nagyon bejött neki.

– Na, és megvan az üzlet? – segítette ki barátját Zen, észrevéve annak zavarát.

– Igen, de van egy jó és egy rossz hírem.

– Mi az? – kérdezte Lena, miközben az ablakon kinézve figyelte a távozó lányt, amint beszáll egy ezüstszínű luxusautóba, és elhajt.

– A jó, hogy minimum kétezer dollárt keresünk egy merüléssel. A rossz, hogy ezt szerda délelőtt tesszük.

– Ne már, az az egyetlen szabadnapunk – húzta el a száját Roy.

– Ugyan már. Tudjuk, hogy csak otthon ülnél és videójátékoznál – nevetett Alex.

– Ez nem is igaz. Aznap randim lesz.

– Komolyan? Kivel?

– Azzal a lánnyal, akivel ma a hajón beszélgettem.

– Ő az, aki Alexnél is bepróbálkozott? – kérdezte Zen ártatlan képpel, de közben alig bírta visszafogni a nevetését.

– Nem, neki én tetszem – jegyezte meg a fiú sértődötten.

– Nyugi, öcsi, csak ugratlak – lökte meg a srác vállát jókedvűen a férfi.

– Hehe – mosolyodott el a fiú megenyhülve. – Egyébként táncos, és itt lesz valami verseny döntője. Most még pár napig nem találkozunk, mert a feladatra kell koncentrálnia. Ha ott lennék, elvonnám a figyelmét – húzta ki magát büszkén –, de azt mondta, idézem, “szerda délután a tiéd vagyok” – vigyorgott sokatmondóan.

– Ne aggódj, Casanova, nem kell elhalasztanod az évszázad randevúját – veregette meg a vállát Alex. – Tízkor kimegyünk, és szerintem egy-két óra alatt végzünk is.

– És van búvártapasztalata? – kérdezte Lena.

– Ja, ő nem merül velünk.

– Akkor nem értem.

– Egy régi családi ereklyét keres. Azt fogjuk felhozni neki.

– Tudja, hol van? – vonta fel a szemöldökét Zen.

– Igen, azt hiszem. 

– A lényeg, hogy mi csak jól járhatunk – vigyorodott el Roy. – Elvégre a pénz az pénz, a merülés az merülés, ha megvan, amit keres, ha nincs.

– Így van – bólintott Lena.

– Na, ihatunk végre? – emelte fel poharát Zen. – Azóta még két körrel előrébb lettünk.

– Na jó – csatlakozott Alex –, ezt már nem valószínű hogy behozom, de igyunk.

– A kincsekre és az óceánra – koccintottak, miközben Alex azon gondolkodott, hogy az ismeretlen, vonzó lány technikai segítség nélkül vajon hogy akarja megtalálni, amit keres.