Kedvencekhez adás
69

Férfi és Nő

Fülszöveg:

Párbeszédeken keresztül elmesélt humoros történet egy FÉRFIRŐL és egy NŐRŐL , akik házasságuk legválságosabb pontján is megtalálják az utat egymáshoz. Vigyázat! Mire feleszmélnél már vége is.

– Vezess már lassabban! Meg fogok halni!

– Nem! Csigatempóban nem haladhatunk, különben lekésem a meccs elejét, és nem lesz parkoló a kocsmánál!

– Ez most nem lenne, ha nem raknád lehetetlen helyekre a TV-t!

– Még, hogy én lehetetlen helyekre?! Ki mondta, hogy a krizantémot rakd a TV tetejére? Még most is működne, ha nem lett volna vizes locsolás közbe!

– Ja, hogy azért is én vagyok a hibás! Különben is, minek jövök most veled?

– Mert azt mondtad nem akarsz egyedül otthon maradni, ezért amíg én a haverokkal meccset nézek, te beugrasz Olíviáékhoz kávézni! Amúgy meg, ha rendesen szednéd azokat a tablettákat, nem kellett volna emlékeztetnem!

– Hagyd a piruláimat! Tudod, szedném én rendesen, csak minden energiámat elszívod azzal, hogy folyton figyelmeztetnem kell, hogy ne hagyd ott az alsóneműidet, és egyéb holmidat a lakásunk számos pontján, mert undorító!

– Hát, tudod én már csak ilyen undorító vagyok! Ha annyira zavar miért jöttél hozzám?

– Mert én ilyen undorítóan szeretlek! Mert én, elfogadtalak, úgy ahogy vagy! Minden hibáddal együtt.

– Szeretlek édes! Békítő csók?

– Állj! Elég! Figyeld az utat, Károly! Az ég szerelmére! Majdnem elütötted azt a szegény kis őzikét!

– Talán jobban tudok koncentrálni a vezetésre, ha nem sipákolsz folyton a fülembe!

– Már megbocsáss! Elkezdtél csókolgatni és nem tartottad az út vonalát! Szerintem ez nem az én hibám! Különben is mi az, hogy sipákolok? Vészjelzést adtam, mert attól féltem, meghalunk az őz gidával együtt! Mellesleg cefre szagod van. Hí… Károly! Te ittál? És, ha megállít minket egy rendőr? Annyira nincs felelősségérzet benned!

– Jaj, nyugi már! Csak egy kis stampedlivel ittam… azt hiszem. Mindegy is, ez már délben történt! Már alig érezni!

– Nem érdekel, mikor ittad! Így akarsz gyereket, hogy még a kettőnk biztonságát sem tudod biztosítani?

– Mi az, hogy nem tudom biztosítani a biztonságunkat? Tudtommal nem esett baja egyikünknek sem!

– Igen, még! Ez nem jelenti azt, hogy nem is fog! De nem érdekel. Hagyjuk! Már teljesen belefájdult a fejem! Nem tudod, hol van az Advil tablettám?

– De. A szervezetedben. Még hétvégén vetted be az utolsót belőle, és ezek szerint nem vettél újat.

– Te nem vettél újat! Telefonáltam neked hétfőn, hogy lekéstem a vonatot, így nem érek a gyógyszertárba zárás előtt! Azt mondtad, rendben semmi gond, én ne izguljak, te majd megveszed!

– Chh… sajnálom, hogy a fejem tele volt a munkámmal kapcsolatos dolgokkal, ezért elfelejtettem!

– Jó! Nem érdekel a magyarázkodásod! Most miért álltunk meg? Miért nem indulunk?

– Mert, ha akarnám, se jutnánk tovább, ugyanis lerobbantunk. Ez annak a jele, hogy már az autónak is elege lett belőled!

– Köszönöm, hogy már megint rám akarod kenni ezt az egészet! Én is szeretlek!

– Tudom, szoktam érezni! Szerintem telefonálj Olíviának, hogy ne nagyon várjon minket.

– Ó, hogy ennek a vacaknak pont most kell lemerülnie! Nem tudok neki telefonálni. Próbáld meg a tiedről!

– Tudod nagyon jól, hogy tegnap vittük be a szervizbe a telefonom, mert kimostad a nadrágommal együtt!

– Ezzel most azt akarod mondani, az én hibám, hogy kimostam a szennyesed?

–Kimostad. De, hogy?! Egy méregdrága telefonnal együtt!

–Tehetek én róla, hogy úgy dobtad be a szennyesbe?

– Miért nem nézted át a zsebeket előtte?

– Először is, késésben voltam és nem volt rá időm, másodszor is, okos, ügyes felnőtt férfi vagy. Te ezt nem tudod megcsinálni, hogy könnyíts a dolgomon?

– Elég! Hagyjuk abba, még a végén elpirulok! Sajnálom, máskor igyekszem én is. Na, gyere ide! Adj egy puszit!

– Szeretlek! Sajnálom, hogy ennyit veszekszünk mostanában!

– Én is, édes! Van valami gond a munkahelyeden? Kollegákkal van baj? Akarsz róla beszélgetni?

– Már egy hete késik…

– Tessék? Úgy érted AZ?

– Igen. Már egy hete nem jött meg.

– Úristen! Ez azt jelenti, hogy apa leszek?

– Remélem!

– Akkor gyere, gyorsan toljuk félre ezt az autót, teszek bele benzint és már indulhatunk is tovább.

– Eszednél vagy? Nem fogom kocsi tolás közbe tönkre tenni a vadiúj Gucci cipőm! Különben is, mi van, ha tényleg terhes vagyok? Talán azt akarod, hogy a szemed láttára vetéljek el?

– Nem, dehogy is! Tudod mit, akkor ülj be a volán mögé és kormányozz!

– Rendben van! De siess! Már kezdem érezni a terhességi rosszullét előjeleit.

– Oké szívem! Majd gyorsabban tolok!

– Caj… Károly! Hagyd az egészet a fenébe! El akarok válni!

– Hogy mit akarsz? Hát most mondtad, hogy gyerekünk lesz!

– Igen, de én ezt az örökös veszekedést már nem bírom! Gondolj bele, milyen traumát okoznánk szegény gyereknek, ha csak azt hallaná, hogy mi folyton vitatkozunk! Lássuk be, mindnyájunknak jobb lesz így!

– Rendben! Én is elválok!

– Köszönöm, hogy végre egyetértünk valamiben! Várj… , hogy mit mondtál? Én válok el tőled! Nem te én tőlem! Még a végén azt hinnéd, hogy te oldottad meg ezt a problémát, amikor én küzdöttem a megoldásért!

– Oké, akkor te válsz el tőlem! De azért a benzines kannát add ide mögüled, kérlek!

– Rendben. Tudod, hogy szeretlek?

– Hát…az előbb mondtad, hogy el akarsz válni, szóval nem igazán tudom, mit gondoljak.

– És akkor még is mi az, amit tudsz?

– Azt, hogy szeretlek.

– Ó, Károly! Én is. De itt már kevés lesz a békítő csók.

– Gondoltam, gyere szívem! Most felavatjuk a Ford C Max tágas utazóterét…