Hangtalan próbálkozás

Tasi83

2023. május 21.

Nyomokat próbáltam égetni a hangtalan jövőbe!
Bujdosásomban is a teljességre törekedtem én!
S míg szívem kapuit ki nem nyitják,
valamikor egyszer, érinthetetlenséggel takarózom
s a némaság az anyanyelvem!
Sokszor elkergettem már magam
mellől az Igaz érzelmeket,
s Mindenséget tartogató csókokat:
Átváltoztam házsorokba zárt
kételkedő aggodalommá:

Ami fejemre tornyosult kacifántosan
s egyre űz s nem felejthet!
A föl nem robbant atombomba még
egyre ketyeg a szív tölcséreiben,
s rakodik a szánalom s megbántottság is lelkemen.
– Már csak félek újra a világ fele nyitni a normák
s az hogy kellene viselkedni emberek
pernahajderségében visszatürköződik.

– Önsajnálatom egyszerre szakadék,
s magát mentő menedék:
Lapulok, bujkálok inkább homokba furkálom tömzsi,
párnás fejem s minden dörrenésnél,
puffanásnál rémesebb a tudat,
hogy meglehet jön majd elátkozott Idő, midőn:
Kenyér, hús, cukor luxuscikké magasodik,
s szegénységgel néz szembe az is ki egyetlen
értékes életen keresztül robotok
értelmetlen kockázatával

megtöretett, lélekben megkeseredett akár a citrom!
– Valakire nagyobb szükség lenne s kellene Valaki,
aki majd velünk együtt újra mondd, szólít, s üzen:
Egyetemes értékeket öltöztet új köntösbe
az ki korszakával egy ütemre dobban,
s halad:
Kétségbeesés olcsó keresztjét
is ideje lenne levetkőznöm!