Kedvencekhez adás
24

Sablonok

Játékos létezés

Játék az élet, szemvillanás.

Percek közti, röpke elillanás.

Értelmét keresheted egy életen át.

Elvesztegetett idő. Késő már.

Játszik a fény. A nap és az éj.

A világot felváltja a szenvedély.

Ott a pillanat, elragad.

Zárd magadba, dobd el a kulcsot és megmarad.

Játszik a táj. A sík és a domb.

Magából mindegyik erős illatot ont.

Nézz körül, ne fényképezz!

A fénykép elszürkül. Emlékezz!

Játszik a természet. Állatok és növények.

Összenyomnak a biológiai örvények.

Ne irtsd! Csak szemléld,

Anyaföldünk eme csodás művét.

Játszanak a színek. Piros és kék.

Mint az ajkaid meg az a gyönyörű ég!

Keverd, és fesd! Jelentésük értelmét ne keresd!

Vessz el bennük, légy általuk formálódó test!

Játszik az űr. A bolygók és a csillagok.

Az űr királynőjének ruháját díszítő girlandok,

s aprócska ékkövekkel tűzdelt meseszép uszálya,

gondolataimat össze-vissza kuszálja.

Játszunk mi is. Te és én,

az élet forgó színterén.

Reményekkel s szerelemmel borított lelkünk,

álmoktól és képzetektől párás szemünk.

Játszik az agy. Mindkettőnké.

Átver, becsap. Így tesz őrültté.

Szívünkkel álmokat itat,

melyeket az mindig megsirat.

Játszik a halál. Rút és csalfa.

Mindig a legkedvesebbet akarja.

Nem beszél és magyaráz, csak cselekszik.

Értelme, némaságával vetekszik.

S rájössz, hogy vége már.

Kopogtat az ajtón, nem vár.

Mert tudja a dolgát, ahogy te is.

Ki hitte volna, hogy eljön ez is?

Játék az élet, szemvillanás.

Percek közti, röpke elillanás.

Értelmét keresheted egy életen át.

Elvesztegetett idő. Késő már.