Sablonok
girlfromwonderlandJátékos létezés
Játék az élet, szemvillanás.
Percek közti, röpke elillanás.
Értelmét keresheted egy életen át.
Elvesztegetett idő. Késő már.
Játszik a fény. A nap és az éj.
A világot felváltja a szenvedély.
Ott a pillanat, elragad.
Zárd magadba, dobd el a kulcsot és megmarad.
Játszik a táj. A sík és a domb.
Magából mindegyik erős illatot ont.
Nézz körül, ne fényképezz!
A fénykép elszürkül. Emlékezz!
Játszik a természet. Állatok és növények.
Összenyomnak a biológiai örvények.
Ne irtsd! Csak szemléld,
Anyaföldünk eme csodás művét.
Játszanak a színek. Piros és kék.
Mint az ajkaid meg az a gyönyörű ég!
Keverd, és fesd! Jelentésük értelmét ne keresd!
Vessz el bennük, légy általuk formálódó test!
Játszik az űr. A bolygók és a csillagok.
Az űr királynőjének ruháját díszítő girlandok,
s aprócska ékkövekkel tűzdelt meseszép uszálya,
gondolataimat össze-vissza kuszálja.
Játszunk mi is. Te és én,
az élet forgó színterén.
Reményekkel s szerelemmel borított lelkünk,
álmoktól és képzetektől párás szemünk.
Játszik az agy. Mindkettőnké.
Átver, becsap. Így tesz őrültté.
Szívünkkel álmokat itat,
melyeket az mindig megsirat.
Játszik a halál. Rút és csalfa.
Mindig a legkedvesebbet akarja.
Nem beszél és magyaráz, csak cselekszik.
Értelme, némaságával vetekszik.
S rájössz, hogy vége már.
Kopogtat az ajtón, nem vár.
Mert tudja a dolgát, ahogy te is.
Ki hitte volna, hogy eljön ez is?
Játék az élet, szemvillanás.
Percek közti, röpke elillanás.
Értelmét keresheted egy életen át.
Elvesztegetett idő. Késő már.